Tatai Református Egyházmegye

100 éve született id. Bátky Miklós lelkipásztor

2013-01-09 19:45:43 / Nagy Attila

id. Bátky Miklós nagysápi, majd Tatabánya-bánhidai református lelkipásztor ma lenne 100 éves. Születésnapján legidősebb unokája, Móriczné Bátki Anna mezőlaki lelkipásztor írt hálaadó-emlékező sorokat. Az alábbiakban az ő írását olvashatják.



Áldott emlékű nagyapám, Bátky Miklós 1913. január 9-én látta meg a napvilágot Naszályon, Komárom-Esztergom Megyében. Elemi iskolába is ide járt, a középiskola első négy osztályát Tatán végezte el, a felső négyet Pápán. 7-8. osztályban rendszeresen volt „kis legátus" (akkoriban a VII-VIII. osztályos gimnazisták is mehettek legációba, ők voltak a kislegátusok).

 

Felhúzott egy jó, gumi talpú cipőt - így mesélte nekem - és kigyalogolt valamelyik környékbeli faluba. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a nagyacsádi öreg tiszteletes (sajnos a nevére már nem emlékszem, nagyapám több, mint 40 év távlatából is pontosan emlékezett a legációs körzetekre és a lelkipsztorokra), akinek nagyon tetszett az igehirdetés, megkérdezte: „Kinek a prédikációját mondtad, Öcsém?"  „Győri Elemérét" Kiderült, hogy előző nap ő már elmondta mindkettőt, de nem ismerte fel egyiket sem, mert nagyapám nem bemagolta az igehirdetést, hanem aláhúzta benne a lényeget és azt mintegy vázlatul használva hirdette Isten ígéjét. Ez az öreg tiszteletes úr javasolta nagyapámnak, hogy jelentkezzen a teológiára, mert kevesen tudnak így prédikálni.

A Theológiát is Pápán végezte el.  Győrben volt segédlelkész, majd fél évig Etén helyettesített ( az édesapám több szakaszban is helyettesített Etén, ahol most az öcsém, Bátki Dávid a lelkipásztor). Esztergomban hitoktató volt, 1940-ben választották meg Nagysápra, ahonnan az ötvenes évek végén költöztek Bánhidára (Tatabánya).

Szenvedélyesen szerette az Úr Jézus Krisztust. Gyerekkorom meghatározó jelenete volt, hogy elkezdtek apával délután beszélgetni és a fél éjszakát átbeszélgették teológiai kérdésekről. Feleséget is úgy választott, hogy hallotta nagyanyámat egy alkalommal azért imádkozni, hogy továbbra is engedjék el a szülei a bibliaórára, és nagyapám, az imádságot hallva, azt kérte Istentől, hogy ezt a kislányt adja neki feleségül.  4 gyermekük született és 11 unokájuk. Tőle tanultam meg, hogy lelkipásztornak lenni, az Úr Jézus Krisztust szolgálni a legszebb dolog a világon. Szabadon prédikált és a saját szavaival imádkozott, de voltak olyan megfogalmazásai, amelyek szinte liturgiai szöveggé váltak: „Nem a kenyér az Úr Jézus teste, hanem a megtört kenyér", „a temetési igehirdetés nem a halotthoz, nem a halottért és nem a halottról szól. Az élő Isten üzenete az élőkhöz" Évek óta kering a világhálón az első két mondata annak, amit a húgom emlékkönyvébe írt: „Soha ne akarj különb lenni másnál. De mindig akarj különb és több lenni tegnapi önmagadnál."

 

 

 

Mind a négy gyermeke hűséges egyháztag lett (az édesapám, Bátky Miklós a Tatai egyházmegye nyugalmazott esperese, Szabó Istvánné a dunaalmási szeretetotthon nyugalmazott vezetője), a 11 unokából hárman vagyunk lelkipásztorok, 2 lelkészfeleség (rajtam kívül), ketten a diakóniában dolgoznak, és a többiek is tevékeny tagjai egyházunknak ott, ahol élnek.

 

Tatabányán halt meg 1991-ben. Tőlem azzal búcsúzott el: „Ne felejtsétek el, hogy egyek vagyunk!" Egyek a Krisztusban.

 

Emléke legyen áldott!

Móriczné Bátky Anna lelkipásztor

 

 

A Tatabánya-Bánhidai Református Gyülekezet honlapján - az ott szolgáló lelkipásztorok bemutatásánál - az alábbi összefoglalást olvashatjuk életéről:

 

Bátky Miklós 1913. január 9-én született Naszályon, Bátki Mihály kocsi születéső vasúti kalauz és Török Mária naszályi születésű háztartásbeli 3. gyermekeként. Idősebb testvérei csecsemő korukban meghaltak. (Nevét lelkészi szolgálatának megkezdésétől írta y-nal) Édesapja szolgálati beosztása miatt kisgyermek korában rövid időre a mai Révkomáromba kerültek, ott járt óvodába.


Az elemi iskolát Naszályon kezdte, ahonnan a Tatai Piarista Gimnáziumba került, innen ment át a Pápai Református Gimnáziumba, ahol 1931-ben érettségizett. Ugyancsak Pápán végezte el a teológiát, ahol - miután letette az első és második lelkészképesítő vizsgáját - református lelkészi oklevelet szerzett.


Segédlelkész volt: Győrben (1936-38), Szomódon(1938-39), és Esztergomban (1939-1940), helyettes lelkészként szolgált Etén (1938). 1940-ben a nagysápi református gyülekezet lelkipásztorává választotta, ahol 17 évig szolgált.


1942. július 22-én házasságot kötött Szőnyi Julianna volt diakonisszajelölttel, az Országos Református Leányszövetség utazó titkárával, aki népfőiskolai vezetőként is tevékenykedett több helyen (pl. Veszprémben, Őrszentmiklóson...) s aki a lelkipásztori szolgálatban - igazi papnéként - mindvégig hőséges segítőtársa volt. Házasságukat Isten 1 fiú és 3 lány gyermekkel áldotta meg. Mind a 4 gyermek nagysápi szolgálati idejük alatt született.


1957-ben, az akkor önállósuló Tatabánya-Bánhidai gyülekezet lelkipásztora lett, ahol 1984-ben történt nyugalomba vonulásáig szolgált feleségével együtt.


Krisztus Jézus tanítványaként áldozatos életének vezérigéje, s egyben programja volt, amit Mestere így fogalmazott meg fıpap imájában: „én ıértük odaszentelem magamat"(Jn 17,19).


Földi élete végén 11 unokájáért is hálát adhatott. Az Úr 1991. május 22-én hívta haza mennyei otthonába.