Egyházközségünk létrejöttének dátuma - miként oly sok másiké is - a múlt homályában rejtőzik. Vélhetően ott is marad immár mindörökre, hiszen aligha várható a jövőben újabb, megbízható történelmi források, adatok előkerülése. Ismeretes azonban néhány környékbeli református egyházközség közös protestáns elődje létrejöttének évszáma, ezek számunkra is támpontul szolgálhatnak, joggal feltételezhetjük, hogy az első palotai reformált gyülekezet megalakulása is nagy valószínűséggel erre az időszakra tehető: Kádárta 1535. Enying 1540, Csór 1542, Felsőörs 1542, Kenese 1544, Szentkirályszabadja 1545, Lepsény 1560. Úgy vélem, nem járunk messze a történelmi igazságtól, ha azt feltételezzük - bár hivatalos dokumentumokkal igazolni nem tudjuk -, hogy ennek a Bakony-aljai településnek a történelem viharai által ugyancsak megpróbált lakossága - esetleg annak egy része - ezekben az években dönthetett a hitújítás, a reformáció tanainak átvételéről, és ekkor hozta létre protestáns gyülekezetét.
Természetes, hogy az első reformált gyülekezetek a reformáció lutheri ágának tanait követték, hiszen a helvét irányzat - jórészt Kálvin János nevéhez kötődő - tanítása Magyarországon is csak később terjedhetett el. Ennek megjelenése után egyazon közösségen belül is párhuzamosan létezett a két irányzat. Idő kellett a teológiai különbségek - például az Úrvacsora eltérő értelmezése - megszilárdulásához, majd az szervezeti keretek kialakításához. Ugyanakkor mindvégig egyértelmű volt a két közösség egymásra utaltsága, mindegyiket azonos mértékben üldözte az ellenreformáció. Azt tudjuk, hogy egy ideig közösen használták istentiszteleteik helyszínéül a Vár keleti oldalánál akkor még meglévő kápolnát. A helyi hagyomány szerint részben vagy egészben ennek köveiből épült fel a helybeli római katolikus templom.
Ma is használatos, 1788-ban épült templomunk előtt is állt már - feltehetően ugyanazon a helyen - egy imaháza eleinknek, így a mostanit tekinthetjük a harmadik szakrális épületünknek. Református eleink az áldozatkészség követésre érdemes, nagyszerű példáját adták a templom megépítésében, a Szentíráson alapuló református keresztyén hitüknek megtartásában. A palotai reformátusság mindig is kisebbségben élt a „dunántúli katolikus tengerben," de mindig tudta, hogy folyamatosan számíthat a Mennyei Gazda segítségére. Erőt adott nekik a mi Urunk, Jézus Krisztus missziós parancsában megfogalmazott ígéret, miszerint: „... ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt. 28, 20.)
Őszinte örömmel állapíthatjuk meg, hogy Krisztus Urunknak ez az ígérete ma is, nekünk is érvényes, Ő mindenkor velünk van. Most is őrzi és vigyázza párszáz-fős gyülekezetünket. Napra nap megtapasztalhatjuk megtartó kegyelmét és áldó szeretetét. Létszámunk dunántúli viszonylatban sem kiemelkedő, de közösségünk élni akar, részt akar vállalni Isten országa építésében, és ezt a törekvését az Úr Jézus imént idézet ígéretére alapozza.
Egyházközségünk lelkészei közül ketten viseltek esperesi tisztséget a távolabbi, illetve közelebbi múltban, közülük került ki két alkalommal egyházkerületünk lelkészi főjegyzője. A beláthatóan közeli múltban négy fiút és egy lányt hívott el az Egyház Ura lelkészi szolgálatra. Az előző ciklusban presbitereink közül került ki az egyházmegye gondnoka, a jelenlegi ciklusban pedig egyházkerületünk egy tanácsosa, továbbá mi adjuk egyházkerületünk főgondnokát és országos zsinatunk világi elnökét. Az utóbbi évszázadban sajátos hagyományává lett gyülekezetünknek, hogy lelkészeink több évtizedet szolgálnak nálunk, eredmény és megbecsülés övezi munkájukat. Jelenlegi lelkésznőnk immár három évtizede gondozza lelki életünket, az utóbbi öt esztendőben boldogemlékezetű férje lelkészi feladatait is ő végzi az Úristen rendelése folytán.
Fontosnak tartjuk a hitbéli testvériség ápolását, ennek megfelelően testvér-gyülekezeti kapcsolatokat ápolunk egy erdélyi (Mezőpanit) és egy német (Neermoorpolder) református gyülekezettel. Ezek a kapcsolatok kölcsönös látogatásokban, testvéri együttműködésben realizálódnak.
Gyülekezetünk sajátos szociális összetétele fokozott mértékben indokolja, sőt megköveteli a diakóniai tevékenységünket. Istenünk iránti hálával fogadjuk, hogy közösségünkben eredményes a generációk közötti együttműködés. Az újraválasztott presbitériumunk több fiatal egyháztagunkkal is gyarapodott. Természetesnek tartjuk, hogy presbitereink egy része nő, így az ő figyelmük arra is kiterjed, amin a férfiak figyelme általában átsiklik.
A Várpalotai Református Egyházközség ismert lelkipásztorai itteni szolgálatuk sorrendjében
Az 1754-ben keletkezett feljegyzés évszámokat nem tartalmaz, néhány név kapcsán más forrásból való évszámokat említhetünk az 1754 előtti korból.
1. Komáromi György (1645-ben és 1654-ben Alsóörsön említenek a források ilyen nevű református lelkészt.)
2. Hamvai János (1693. augusztus 8-án palotai lelkészként szerepel az egyház-történeti forrásokban.)
3. Hamvai Mihály (1695) Nincs adatunk arra, milyen kapcsolatban állhatott a fentebb említett Hamvai Jánossal.
4. Pápai János (1695 után Felsőörsön, 1739-ben Balatonarácson szolgált. Talán a két időpont között tevékenykedett Palotán?)
5. Keszi István 1696-1698
6. Veszprémi Kovács György (1708)
7. Keszi János (1753-1754 között Lovason szolgált hasonló nevű református lelkész. Esetleg Palotáról került oda.)
8. Enyéngi István
9. Dankó János
10. Komáromi György
11. Boros János (1732)
12. Tolnai Sámuel
13. Komáromi György
14. Szőke János (1758-ig szolgált Palotán. Neki köszönhetjük palotai lelkészek névsorát.
15. Szentpéteri József 1758 -176l (1733-tól Kádártán, 1735-1745 között Vörösberényben, 1755-1758 között Iszkaszentgyörgyön lelkészkedett.)
16. Körtvélyesi János 1761 - 1794 (Előzőleg 6 évig Tatán szolgált. 1755-ben rektorból lett Tatán lelkész 1759-ben történt távozásával Tata mintegy 14 évre árva eklézsia lett Döbrössy Lajos tatai lelkész 1958. november 14-én Dr. Fejes Sándornak írt levele alapján. Palotai tevékenysége alatt épült 1788-ban a mai templom.)
17. Nyitrai János 1794 - 1807 (1759-1775 között Csóron, 1775-1786 között Papkeszin, 1775-1786 között Rátóton szolgált.)
18. Naszályi János 1807 - 1824 (1791-1793 között Szentantalfán, 1793-1807 között Tótvázsonyban működött lelkészként.
19. Vecsey Gábor 1825 - 186l (1804-1807 között Balatonarácson, 1807-1824 között Iszkaszentgyörgyön lelkészkedett.) 1848-tól haláláig a Veszprémi Református Egyházmegye esperese volt.
20. Nagy Gábor 1861 - 1862 (Helyettes lelkészként tevékenykedett Palotán.)
21. Kecskeméty Károly 1862 - l890 (Ő keresztelte Molnár Mária misszionáriusnőt ) 1886. Szeptember 13-án. Sírköve a templom udvarára került 1990-ben.)
22. Balassa Dezső 1890 - 1892 (Helyettes lelkész!)
23. Nagy Árpád 1892 (Helyettes lelkész!)
24. Száz Kálmán 1892 (Helyettes lelkész!)
25. Tánczos Gyula 1892 - 1895 (Palotáról Balatonudvariba távozott.)
26. Dömény Zoltán 1895 - 1899
27. Ráczkevy Béla 1899 - 1900 (Helyettes lelkész!)
28. Szokó István 1900 - 1903 (Utána Sáregresen szolgált.)
29. Patay Árpád 1903 - 1904 (Palotai helyettes lelkészi szolgálata után Balatonarácsra került)
30. Kutassy Dezső 1904 - 1907 (Palota után Mohán folytatta szolgálatát.)
31. Takácsy Dániel 1907 (Helyettes lelkész!)
32. Peti Sándor 1907 - 1914
33. Kántor Gyula 1914 (Helyettes lelkész!)
34. Hölgye Endre 1914 - 1952 (Nyugdíjasként Balatonalmádiba távozott, ott halt meg 1958-ban.)
35. Dr. Fejes Sándor 1952 - 1980 (Palotai szolgálata előtt a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának vallástanára volt annak államosításáig, 1952-ig. Várpalotai református lelkészként előbb a Veszprémi Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője [esperes-helyettese], majd a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője [püspök-helyettese] volt. Nyugalomba vonulása után Balatonarácson élt 1987-ben bekövetkezett haláláig.)
36. Lukáts András (1955-2006) 1980 - 2006 1980. június 1-től helyettes, majd 1981. január 4-től megválasztott lelkész. 1999-től a Veszprémi Református Egyházmegye főjegyzője 2001-től az Egyházmegye esperese, valamint a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzője (püspök-helyettese.)
37. Lukátsné Orovicz Piroska (*1957) (1982-től a férje mellé beosztott, 2006-ban, a férje tragikus halála után, 2007 nyarán megválasztott, majd 2007. november 10-én beiktatott lelkészként a Várpalotai Református Egyházközség első női lelkésze..)
Közben gyarapodtunk egy leányegyházzal, Pétfürdővel.
(dr. Huszár Pál)