A 16. századi holland falu főterén nagy nyüzsgés közepette két különös alak készül egymásnak feszülni: Karnevál, akit egy hordón lovagoló jól-öltözött férfi testesít meg. Fején húspástétomra emlékeztető kalap van, lándzsáján egy sült disznóval hadonászik. Színes ruha, elhízott ember, mögötte pénzcsörgés, érzékiség – a festő mindent részletesen vászonra vetett, hogy a züllöttséget, telhetetlenséget kifejezze.

A Böjt vele szemben található. Tiszta-tekintetű, sovány asszony, aki egy egyszerűen tákolt kocsin ül. Mellette kaptár, kenyerek, perec és egy kosárban kagyló található. Lapáton két halat nyújt Karnevál felé, ami egyértelmű utalás lehet arra, hogy két hal is lehet elegendő (5000 ember megvendégelése).

Így a kép két részre oszlik. Karnevál mögött vidámság, dőzsölés. Böjt a templomból jön. A templomban gyóntató papot láthatunk, akitől az emberek fekete ruhában jönnek ki az épületből. Egyértelmű: megkezdődött a böjt ideje.

Tekintetünket a kép közepén levő kút vonja magára. Előtte nő, aki éppen vizet húzott. A vödörben levő vízben meglátja arcát. Ebben a nyüzsgő forgatagban ez a csönd és a tisztaság pillanata. A kút vize a keresztségre emlékeztet. A csődbejutott, összeomlott nő önvizsgálatra hív, ahogy a böjt is vissza akar bennünket vezetni a forráshoz, hogy kiteljesedjünk Krisztusban.

Az asszonnyal szemben levő három alak másról beszél: egy pár megy valamerre, akiket egy fáklyás udvari bolond vezet. Hamis fényt követnek, ami az ösvényt eltakarja. A férfi súlyos terhe és a nő sötét lámpája fejezi ki, hogy tévúton járnak.

Böjt első vasárnapján Isten meg akar bennünket szólítani. A hozzá való visszatérés útja esetleg ijesztőnek, nehéznek tűnhet. Mégis, a kút vizébe néző asszonyhoz hasonlóan a magunkba nézés, bűnbánat segíthet megválni mindattól, ami akadálya a teljes életnek. Nehéz ez, mert könnyebb a világ kínálta pislogó fényeket követni, mint megállni és szembesülni azzal, hogy kik is vagyunk valójában. Mégis, biztatóan hangzik felénk az Ige: „Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket” (IV. Móz. 14,18.)

Nehéz önmagunkba nézni, bűnbánatot tartani, de ez a gyógyulás útja is – ha Jézus Krisztusban bízunk.