Ezek az alkalmak mindenki számára kihívást jelenthetnek. Mindennek ellenére, azért megyünk templomba, hogy találkozzunk Istennel, hallgathassuk Őt és énekszóval dicsérhessük. A mozgolódás és a zajok viszont megakadályozhatnak ebben és elvonják a figyelmet a hét legértékesebb perceiben, amikor leginkább Istenre figyelhetünk. A templomban tapasztalható zavaró tényezők nagyon gyorsan türelmetlenséget, ingerültséget, bosszankodást, sőt haragot is kiválthatnak.

Az istentiszteletet/imádságot zavaró öt tényező

Azért furcsa lenne, ha hiányolnánk az istentiszteleten való elmélyülést akadályozó tényezőket. Igaz, hogy Isten elsősorban szólni akar hozzánk, de mi van akkor, ha más módokon, kevesebb szó és kevesebb iránymutatás segítségével, akar velünk közölni valamit? Mi van akkor, ha ezek a nem kívánatos figyelemelterelő tényezők azt szolgálják, hogy Isten jobban megmutassa magát nekünk és bemutassa, az egyházi közösségben másképpen tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét, mint amikor egyedül vagyunk vele Bibliaolvasás közben?

Következzen öt befolyásoló tényező, amelyek által Isten megáldja és ösztönzi az imádságodat a templomban, ahol időnként nem várt dolgok is történhetnek.

1. Síró csecsemők és engedetlen gyermekek

Amelyik egyházi közösségben sok gyerekes család van, jól ismerik a gyereksírást. Az istentisztelet előtt és után a gyerekek mindenki számára imádnivalók és szépek, de a szertartás ideje alatt átmenetileg bosszantóvá és kellemetlen válnak, amikor a prédikáció és a hirdetések alatt hangosan beszélnek. De erről nem tehetnek. Amikor tudomásunkra jut, hogy egy új ember kerül a gyülekezet közösségébe, a teremtő Isten segítségével minden kétkedést félre kell tenni, hogy gyönyörködni tudjunk a kisfiú vagy kislány képében kapott ajándéknak és türelmesen elviselni a síró gyermekeket.

2. Hamis éneklés

Lehet, hogy te is ilyen vagy és tudod is. Lehet, hogy a férjed vagy feleséged ilyen. Lehet, hogy tőled néhány paddal távolabb ül egy ilyen személy. Azon gondolkodsz, hogy átülsz máshová, de az túl feltűnő lenne egy kisebb templomban. Vannak, akik egyszerűen nem tudnak énekelni. Szívből jövő lelkesedésük ellenére, a hangjuk jobban érvényesülne a fürdőszobában, mint a templomi kórusban.

Mindannyiunknak szól a parancs, hogy énekeljünk (Zsoltárok könyve 47,6-7), de nem mindenkinek van hozzá egyformán tehetsége. Egyáltalán az a csoda, hogy akik egyszer halottak voltunk bűneinkben, tudunk Istennek énekelni.. Minden ember Isten dicsőségére és képmására lett teremtve, de mindannyian elfordultunk tőle, vétkeztünk ellene, és haragra gerjedt miattunk. Isten azonban eltiporta a lázadásunkat, hogy Jézus révén elnyerje hódolásunkat.

A szívünk mindig csak Istenben fogja megtalálni a legnagyobb megnyugvást. Ezt jelenti az éneklés. Az egyházi énekek és a dalok ezt a boldog érzést fejezik ki. Isten nem arra figyel, hogy valaki milyen hangosan énekel, hanem hogy szívből jön-e az ének. Az Istennek való éneklés annak dallamától, ritmusától függetlenül csodálatos dolog. Minden hangnak örülnünk kellene, ami Isten dicsőségét zengi.

3. Fogyatékosak/mozgássérültek

Lehet, hogy sokszor nem találkozunk velük a vasárnapi istentiszteleten, de sok templomba járó ember családjában élnek valamilyen értelmi vagy fizikai fogyatékossággal rendelkező személyek. Bizonyos, hogy a fogyatékosság csak időnként zavarja meg az istentiszteletet. Előfordul azonban, hogy feltűnést kelt az, ha valaki kiabál, nyöszörög vagy olyat cselekszik, aminek nincs tudatában.

Hiszünk benne, hogy a fogyatékosság nem szerencsétlenség, büntetés vagy átok. Szenvedésük Istentől való, hogy általuk nyilvánvalóvá legyen a Mindenható kimagasló méltósága és dicsősége (János 9:3). Nagyon fontos, hogy a világ nagy része által kirekesztett és elutasított fogyatékos emberek érezzék, hogy Isten családjában szívesen látják és szeretik őket. A fogyatékosokkal és családjukkal foglalkozva kinyilvánítjuk azt az örömhírt, hogy ha hisznek Jézusban, akkor őket is az örök élet várja. A fogyatékosság csak átmeneti küszködést jelent, ami segít felkészülni Isten országára. A váratlan zajok és cselekedetek arra emlékeztessenek, hogy Istennek üzenete van ezekkel az embereknek a gyülekezet számára.

4. Rossz zenészek

A hamisan éneklőkhöz hasonlóan időnként igazán rossz kántorok is találhatók egy gyülekezetben. Legyünk őszinték: néhányan csak azért próbálkoznak azzal, hogy valamilyen hangszeren játsszanak, hogy az istentiszteleti alkalmakon szolgáljanak. És néha igazán rosszak. Gyakorlatlanok, tapasztalatlanok és botfülűek.

Mindegy, hogy egy zenész tehetséges vagy sem, azzal, hogy felvállalja és kiáll a gyülekezet elé, azt a vágyát akarja kifejezni, hogy szolgálni akar. Sok időt és energiát fektetnek bele, hogy meg tudjanak szólaltatni egy hangszert, hogy a családjuk és a barátaik Istenhez tudjanak énekelni. Néhányuknak ez páratlanul alázatos áldozathozatal. Számunkra ez azt a kérdést veti fel, hogy, kockázatva akár a bukást is, hajlandók vagyunk-e elhagyni kényelmi zónánkat az Isten dicsőítése érdekében.

5. Mobiltelefon

Senki nem akarja, hogy a telefonja megszólaljon a templomban. Senki nem akarja megzavarni a közös imádságot azzal, hogy bemutatja a gyülekezetnek a legújabb csengőhangját. Sokunkkal mégis megtörtént már, és nagyon kínos volt.

Így ha az imádságban való elmélyedésünket és koncentrálásunkat megzavarja a telefoncsengés, akkor gondoljunk bele, hogy mit érezhet szegény „elkövető". Valószínű az aznapi istentisztelet alatt ők már nem tudnak koncentrálni az őket övező megdöbbenés, a rosszalló tekintetek és a bűntudat miatt.

Használjuk fel ezt a kellemetlen pillanatot arra, hogy imádkozunk értük - és a körülötte lévőkért - hogy figyelmük és szeretetük fennmaradjon, és továbbra is az imádságra figyeljenek a kellemetlenség ellenére. A Gonosz szeretné felhasználni azokat a buta telefonokat, hogy tönkretegye Isten fontos munkáját, amit Igéje által a gyülekezetben akar végezni. Le tudjuk rombolni a gonosz vágyait azáltal, hogy elhallgattatjuk az önérzetesség, ingerültség és ítélkezés iránti bűnös hajlamunkat és ehelyett imádkozunk a testvéreinkért az istentisztelet részvételében.

Szeresd a határokat és fogadd el a zavaró tényezőket

Fontos elmondani, hogy a vasárnap délelőtti istentiszteletek megszentelt és értékes alkalmak. Mindent meg kell tenni, hogy ezek a pillanatok mindig ilyenek legyenek számunkra és mások számára is. Törekedni kell arra, hogy az istentisztelet során minden tökéletes legyen. Kedves gesztusok: nem beszélgetünk a prédikáció közben, ügyelünk a gyerekek viselkedésre és a zajszintre, kikapcsoljuk telefonunkat, stb.

Bár a befolyásoló tényezők mindig jelen lesznek és nehéz megszabadulni tőlük, Isten talán azt akarja közölni, hogy úgy tekintsünk ezekre a váratlan eseményekre, mint amik révén jobban el tudunk mélyülni az Ő dicsőítésében. Azt is a tudomásunkra akarja hozni, hogy olyan módokon is dicsérjük, ami nincs leírva az egyházi szertartási rendben, mert a mások iránti tisztelet által Isten dicsősége is nagyobb lesz.

Fordította: Lukátsné Orovicz Piroska, Gönczöl Csaba