Nagycsütörtökön a pétfürdői Doktor-sziklához sétáltunk el. Lélekben megpróbáltunk hangolódni a másnapi Passióra. A pihenőnél erőt gyűjtöttünk hozott elemózsiánkból, majd elindult a nem nagyon magas dombra. Szakaszonként megálltunk, Jézus szenvedéséréről olvastunk bibliai részeket, imádkoztunk, énekeltünk, elcsöndesedtünk. Igyekeztünk kicsit magunkba fordulni, Istenre figyelni, illetve hogy a bibliai szakasz hogyan cseng szívünkben. Több „stáció" után fölérkeztünk a „tányér-fenyőhöz" . A fényképen látható, hogy valóban tányérhoz hasonlít. Régi pétiek is itt tudták meg a különös formájú fa történetét: több évtizeddel ezelőtt valaki úgy szerezte be karácsonyfáját, hogy egy már elég magas fácska tetejét levágta. A fa túlélte, sőt hiányosságával különleges látnivaló lett - madarak és gyerekek nagy örömére. A fa körül áhitatot tartottunk, majd hazaindultunk.

Pétfürdőn megtartottuk a szokásos évzáró bibliaóránkat szeretetvendégséggel egybekötve. Pici ez a gyülekezet, mégis, gondnok úr szavaival élve példa nélküli abban, hogy a gyülekezet harmada jár bibliaórára. Az elmúlt időszakban Pál apostol életét vettük sorra - a gyülekezet is nagyon készült minden alkalomra. Ezen az utolsó szombaton nemcsak áhitat volt - tanultunk új énekeket és, és Kovács Gyula gondnok úr jóvoltából voltak tréfás történetek, anekdoták is. Az asztal roskadozásig meg volt terítve.

Szép volt a gyermekek hittan évzárója is - örömmel énekelték, hogy „A tanítás véget ért már, mi hazamegyünk". Beszámoltak azokról a bibliai történetekről és imádságokról, amiket év közben az iskolai és a gyülekezeti hittan órákon tanultak. Buzdítottuk őket, hogy bár hittan óra és gyermek istentisztelet most nem lesz, de vasárnap 10 órakor nekik is szól a harang, őket is hivogatja. Az izgalmak után a szokásos örömmel fogadták a jól megérdemelt fagylaltot. És eljött „piros Pünkösd napja" is. Egy fiú tett fogadalmat (az év folyamán még 5 felnőtt lesz), és megköszöntöttük a jubilánsokat is. Hálával köszöntük meg Istennek a legidősebb jubilánst: 80 éve tett konfirmációi fogadalmat templomunkban, azóta is hűséges tagja a gyülekezetünknek. Amikor csak teheti, itt van alkalmainkon. Isten éltesse Lipoth Lászlóné Bözsi nénit még sokáig körünkben!

A templomi alkalom után süteményre-üdítőre vártuk az ünnepelteket.

Istené legyen a hála és a dicsőség minden szép percért, óráért! Szentháromság vasárnapjával ránk köszönt az „ünneptelen" félév. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne lenne ünnep minden istentisztelet, bibliaóra, találkozás, beszélgetés. Már kezdjük a készülődést a zselickisfaludi csendesnapokra.