Veszprémi Református Egyházmegye

archív - In CAL/VINUM/ veritas!

2010-01-28 12:32:14 / Rásky Miklós

Ezt a szellemes mondatot Vladár Gábor pápai rektor úrtól hallottam egy fogadáson. A tisztesség úgy kívánja, hogy a jelige szerzőjét rögtön a mondandó elején megemlítsem; kálvinisták között ez így tisztességes, pláne ha borról lesz szó.. (2009. november 6.)

  Hamvas szerint a Balaton felvidéki embernek egy szent napja van az évben: Ez a szüret..

Hogy így van e, nem tudom, de az biztos, hogy a Csopak-Paloznaki Református Társegyházban mind a mai napig összejön a gyülekezet, hogy leszedje és feldolgozza az egyházközség és a papja szőlejét.

  Hogy átok e, vagy áldás, hogy mind a mai napig több pincében, számos területen folyik ez a munka, azt most hagyjuk. Az azonban biztos, hogy évszázadokon keresztül egészen a hetvenes évekig a „borhaszon" meghatározó volt a közösség életében. Ez mára persze megváltozott, inkább az összetartozás a közösségépítés egy fontos eszköze a szőlészkedés.

  A munka korán reggel kezdődik, komoly logisztikai kihívás, hogy a harminc-negyven embernek mindig legyen mibe szedni a termést, a pincében se álljon a munka, legyen inni és enni való. Délben egy jó ebéd, aztán délutántól késő estig préselés.

 Én a munkának ezt a részét szeretem leginkább. Régi csopaki meg balatoni történetek, anekdoták, komolyak, drámaiak, pikánsak..., mint maga az élet. Kotyognak a prések, csepeg a must, hangok, amelyeket évszázadok óta megszokott az „Aligvári"- merthogy ez a pince neve. Lassan a must is a hordókba kerül.

  A szőlőt majd novemberben beszántják, pótoljuk a töveket, amelyek kipusztultak, talán a sorok közé némi jófajta vámosi trágya is kerül. Egy év ismét lepergett...

 Jó lelkiismerettel néz ilyenkor szét a gazda. Megőriztük azt, amit örököltünk, tovább csináljuk,nem adjuk fel.

„Jó reménységgel vagyunk" ahogy a régiek mondták.. kiforrják majd magukat  a jobb idők, nem csak a borban,hanem talán a szívekben és a hitben is...

 

 

Tislér Géza