Veszprémi Református Egyházmegye

Zselickisfaludi „csendes hét" - „nem csak kenyérrel él az ember" (Lk. 4:4)

2013-09-18 07:07:09 / Rásky Miklós

A Várpalota-Pétfürdői Egyházközség, immár hatodik alkalommal utazik el Zselickisfaludra, úgynevezett csendes hétre, ami valójában azt jelenti, hogy nem a testünket kényeztetjük, hanem a lelkünket ápoljuk.

Az ott töltött öt napon természetesen több program van, de a fő irányvonalat Lukátsné Orovicz Piroska főtiszteletű asszony által kiválasztott igeszakasz adja. Idén Naámán történetében (II. Kir 5. 1-19.) mélyültünk el. Minden napon csak egy rövid igeszakaszt vettünk, így péntekre értünk a végére. A történt, akár Jézus Krisztus egyik példázata is lehetne.

 

Naámán, aki a szíriai seregek fővezére volt, tehát nagyhatalmú és gazdag, mégis kilátástalan helyzetbe került, halálos beteg volt. Sokszor mi is kilátástalannak érezzük helyzetünket, pedig esetleg nincs is halálos betegségünk. A fővezér előtt, mégis felcsillan a gyógyulás reménye, mikor a feleségének egy Izráelből származó szolgálólánya azt állítja, hogy Samáriában létezik egy próféta, aki meg tudja gyógyítani. Természetesen ez elég hihetetlenül hangozhatott, érthető módon, hisz mi is ilyenek vagyunk. A mi kilátástalanságunkra is van gyógymód és természetesen mi is, gyakran kételkedünk.

Mivel a király főemberének semmilyen más reménysugara nem volt, úgy döntött utána néz annak a prófétának. Ura, a király levelet küldött Izrael királyának amiben, azt kérte gyógyítsa meg az ő szolgáját. Mikor az izraeli király elolvasta és szembesült Naámán betegségével, teljesen kétségbe esett, hisz tudta: ez lehetetlen. Úgy érezte, hogy ez a szíriai király csele, hogy országára törhessen. Mikor meghallotta ezt Elizeus izraeli próféta azt üzente, az uralkodónak, hogy küldje hozzá, ő majd meggyógyítja. Naámán elment hozzá, de a próféta csak üzent neki, ki sem ment elé. Ráadásul az üzenet, a gyógymód olyan egyszerűnek hatott, hogy képtelen volt elhinni, úgy érezte tréfát űznek belőle, ezért megharagudott és hazaindult. A szolgái, akik viszonyt nagyon aggódtak érte, rábeszélték, tegye meg amire az üzenet felszólította, az az fürödjön meg hétszer a Jordánban. A szolgák sikerrel jártak, Naámán végül is, megtette, amit kell és meggyógyult. Ezután visszament Elizeushoz és azt mondta neki: „Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten csak Izráelben."

Mi is milyen sokszor érezzük kilátástalannak a helyzetünk, pedig számunkra is megadatott a „gyógyszer" a kiegyensúlyozott boldog élethez, de ez is olyan, mint amilyen Naámáné volt, túl egyszer ahhoz, hogy higgyünk erejében. Istennek fia Jézus Krisztus, pedig azért jött, hogy szétáradó Szentlelke által minket meggyógyítson és magunkba engedjük Szentlelkét. Nem bonyolult, mégis nehéz végrehajtani. Ahhoz, hogy belénk költözhessen, el kell nyomnunk önző, emiatt sok bűnt elkövető életünket. Annyira el vagyunk szállva magunktól, mintha mi is legalább valami régi rendszerbeli fővezérnek képzelnénk magunkat és ez meggátol minket abban, hogy teljes szívvel higgyünk benne. A jutalom a gyógyulás lenne, a boldogság, az értelemmel teli élet. Naámán története megmutatja, hogy a gyógyulás minden áldozatot megér, már ha áldozatnak lehet tekinteni, az alázatot és önzőségünk félretételét.

Csodásnak éltük meg ezt az öt napot, míg végigvettük a történetet és közös magányunkban, megpróbáltunk csak Őreá figyelni, Szentlelkét minél nagyobb mértékben magunkba engedni.

Bizton állíthatjuk, hogy hatalmas feltöltődést, lelki energiabombát tudott adni e csendes hét.

Készítette: Timár Péter József és Rácz Péter