Ti tudtok várakózni? „IGEN!” Tehát soha nem sürgetitek édesanyát, hogy gyorsan, azonnal adja oda nektek az édességet, a játékot; teljesítse valami kívánságotokat, de most, tüstént! Türelmesen megvárjátok. (…) Hát én is így gondoltam! Egyszer a prédikátorok fejedelmének becézett Spurgeon azt mondta, hogy „a hívők (…) tudnak várni. A hittel hívő megbízhatónak ismeri Istent, hűségesnek tartja Őt.”

Isten nekünk adott szava, igéje eskü, rettenetes ítélet, sőt átok terhe alatt kimondott és egyben meg is bizonyított ígéret. Nekünk olyan Istenünk van, aki elment, nem a mi lehetőségeink, hanem az Ő lehetőségeinek végső határáig, hogy a mi bizalmunkba férkőzhessen, sőt azért, hogy a te bizalmadat örökre megnyerhesse! Ő döntötte el, hogy mindent elkövet azért, hogy a legjobb barátod legyen!

Advent első Úr napjára készülve a várakozásnak egy kicsit fokozottabban kell tudatosulnia bennünk. A hívők azért tudnak várni, mert akarnak várni, és ezért tanulnak is várni. Mi most is ezt tesszük: tanuljuk a várakozást! Sokan úgy gondolják 8, 10, 12 vagy 16-17 iskolai év után az iskolának és a tanulásnak vége. A hívő ember számára a tanulásnak soha nincs vége, mi még a halálban is tanuljuk a várakozást. Várjuk a mi személyes feltámadásunkat, amit Isten megígért, és amelyet dicső Urunk, Jézus Krisztus az eljövetelével, az Ő dicsőséges visszajövetelével, magával hoz. Nemsokára ezt a hitünket imádkozni is fogjuk, az apostoli hitvallással.

Tudom, hogy ezen az adventen ti sokféleképpen készültök, hogy egy kicsit felturbózzátok az ünneplést, csakhogy advent lényege messze túl van azon, amit mi cselekszünk. Az Úr eljövetelének lényege az, amit Isten cselekszik értünk, velünk és bennünk! Ezt egy pillanatig se veszítsétek szem elől.

Készíthetünk örömmel adventi koszorút, ünnepi díszeket, meglepetés-ajándékokat, szerezhetünk egymásnak örömöket, csiholhatunk jó hangulatot is, de ha figyelmünk elől tévesztjük, hogy mit cselekszik értünk és bennünk az Úr, akkor semmit sem akarunk tudni arról sziklaszilárd valóságról és kőkemény igazságról, ami Krisztus Urunk életét és halálát nélkülözhetetlenné teszi. Számunkra nincs se ünnep, se élet megfeszített Jézus Krisztuson kívül! Az ünnep, melyből kikopik Krisztus Jézus értünk való önfeláldozása, silány vallásos élmény szikrává csökevényesedik.

Az ilyen ünnep pedig sem nem csodálatos, sem nem természetfeletti. Nem csihol szent tüzet, nem világítja meg sötétséget. Nem nyugszik meg rajta az Isten Lelke. Akkor nem fognak a csodálkozástól lángolni a lelkek, és akkor velük együtt Szentlélek nem fog bizonyságot tenni és azt mondani, hogy az, amit ma láttunk és hallottunk a mindenható Isten munkája volt; Isten járt köztünk, mert Szentlélek nem hazudik. Az igaz ünnep tehát, - és közte van advent is – csakis az, amit a szívünkbe önmagát belopó Isten szerez nekünk saját szenvedése árán. Szent ünnep az, amit mennyei Főpapunk meghintett a kiengesztelésünkért megáldoztatott Bárány vérével. Kétezer év óta János apostolnak adta meg az Úr azt, hogy a legrövidebben és a legszebben fogalmazza meg advent lényegét.

Advent lényege, hogy Isten a te bizalmadtól fogva, örökre megnyerjen téged magának! Mit tett Isten ezért? János szavaival ez így hangzik: 2 „Úgy szerette Isten ezt a világot, - és természetesen benne személyesen téged – hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz, azaz megbízik Benne – el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik! (Márk 16: 16). A nagyok, ezt nem akarják megérteni, hogy aki nem hisz annak nem lesz örök élete, hanem csak annak van örök élete, aki szereti Jézust és megbízik benne. „Én hiszek Benne!”Én is hiszek Benne! Nos, mit mondtam, hogy mi a legfontosabb, mit ne veszítsünk még egy szempillantásig sem a figyelmünk elől? (…) Ki tudja? (…).

Azt ne feledjük el, hogy mit cselekszik Isten bennünk! Isten a bizalmammal együtt örökre meg akar nyerni magának! Örökre! El tudod ezt képzelni, hogy mit jelent? A legjobb buli és soha nincs vége! Mit tett ezért Isten? Mit tesz Isten azért, hogy a bizalmunkba férkőzzön? Ti mit szoktatok tenni azért, hogy jó és megbízható barátja legyetek valakinek? (…). „Ajándékot adok neki!”- mondta egy kislány. Igen Isten a legdrágábbat ajándékozta nekünk, az egyszülött Fiát, Jézust, az egyetlenegy gyönyörűségét. Egy másik kislány azt mondta, hogy én hiszek benne! – mármint a választott barátban. Igen! Isten is ezt tette velünk, bizalmat előlegezett nekünk, megbízott bennünk, annyira, hogy teljesen reánk bízta magát. Védtelenné tette magát velünk szemben, kiszolgáltatta magát nekünk. Hogyan?

Mivel karácsony jön nemsokára, - arra a kérdésre, hogy „mit tesz Isten azért, hogy a bizalmunkba férkőzzön?”- a lányokhoz fordulva válaszolok, úgy, hogy a fiúk is hallják. A mennyei birodalmak csodálatát kiváltó első karácsony fenséges színpadja 2000 évvel ezelőtt egy názáreti fiatal lány őszinte szíve volt. Az angyal arcában személyesen Isten ment el hozzá és így köszöntötte, üdvözölte őt: „Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között!” Mária egy fiatal lány volt, mégis a legáldottabb asszonynak mondta őt az Úr angyala. Isten megmutatta Máriának, hogy mekkora kiváltság, hogy ő lehet Jézus anyja.

Mária meglátta leendő nagyságát az Isten Fia szolgálatában. Nem könnyű, sőt nagyon nehéz nekem ilyen sok nagy, híres, neves ember előtt beszélnem. Igen. Nagyok, híresek erősek vagytok. Az Úr győztes katonái és hősei. Ezek vagytok ti! Isten barátai! Mária komolyan vette az üdvözlés igéjét. Hasonlóképpen katolikus testvéreink is. Ezért lett része a liturgiájuknak a kánonként önmagába visszatérő Mária üdvözlés, mert ők komolyan vették, amit az angyal mondott. Én református vagyok, és én is komolyan veszem az angyal által mondott igét; ezért mondom most el nektek is. Mária tehát megértette, hogy ő a kiválasztott, akiben a próféták által előre hirdetett Messiás, Isten Fia erre a világra jön. Ezen a csodálatos ajtón, ezen az egyszerre mennyei és földi kapun milyen csendben lépett be a világunkba Jézus Krisztus.

Csodáljuk és imádjuk Őt! Újbóli visszajövetele már nem lesz ilyen csöndes, mert a dicsőült szentekkel és a hatalmas angyalokkal fog eljönni értünk, hogy örökre magához vegyen! Adventkor erre is készülünk! Amikor felderengett Mária szívében, hogy mit is mond neki az angyal, IGENT mondott Istennek, és az Úrnak az Éden óta visszhangzó ígérete azonnal testet öltött Mária szűz méhében. Az Ige testté lett, - mondta később János apostol. Alig néhány nap és abban a názáreti lányban két szív dobogott már, két szív énekelt egyik a másiknak, egyetlen örök 3 mennyei himnuszt. Aki ma itt még kislány, egy nap csodálatos édesanya lesz, és akkor nem egy, hanem két szíve lesz. Nagy csoda ez. Mi fiúk csak irigyelni tudjuk ezt, de megérteni aligha! Hogy férkőzött tehát Isten a bizalmunkban? Úgy, hogy egy piciny kis magzattá tette önmagát. Kilökődhetett volna, és senki észre nem vette volna. De nem így történt! Néhány hónap múlva már jó nagyokat rúgott és bokszolt a Mária pocijában. Kilenc hónapra rá már édesanyja tejét szívta.

Hogy férkőzött Isten a szívünkbe? Csecsemővé, majd játszó kisgyermekké tette önmagát. Pontosan olyan gyermek volt, mint bárki közületek! Sok barátot szerzett magának. Ha hisztek benne, akkor ti mindnyájan az Ő barátai vagytok! Jézus ezért mondta később, hogy „aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, Engem fogad be!”(Máté 18: 5) Nekünk ugyan olyan szívünk van, mint Máriának, no meg Józsefnek is volt. Az angyal ma nekünk mondja azt, hogy örülj! Az Úr van veled, az a neved, hogy kegyelembe fogadott; áldott vagy! Mától fogva rád akarom bízni magamat. Ha tehát mi ma Máriához és Józsefhez hasonlóan IGENT mondunk Istennek, akkor az első karácsony csendes csodája bennünk is azonnal megtörténik, és Jézus a szívünkben fog élni. Akkor nekünk is két szívünk lesz. És tudjátok, akkor a szívünk úgy fog dobogni, mint a Jézus szíve. Mit jelent ez? Hogy bennünk a Jézus érzése lesz. Akkor már nem lesz kedvünk verekedni, veszekedni, csúfolkodni, káromkodni, hazudni és lopni, mert akkor bennünk a Jézus szíve hasadna meg, és az bizony, mindennél jobban fáj! Halljuk jól! „Aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, Engem fogad be!”(Máté 18: 5) Senkit nem lehet tanítani, csak ha előbb már befogadtuk! Nekünk, szülőknek, tanároknak – mert tanár is vagyok – nagy a felelősségünk, mert Isten ti bennetek bízta magát reánk, hogy a bizalmunkba férkőzhessen. Úgy kell nekünk veletek törődnünk, ahogy Jézussal Mária és József. Senki nem felejtheti ezt el!

Emlékeztessétek egymást erre, még a tanárokat is! Ha emlékezünk és emlékeztetünk, akkor az ISKOLÁBAN mindig advent és mindig karácsony van, akárcsak a szívünkben! Emlékeztessétek erre egymást! Ez az emlékeztetés töltse be egész életünket! Mert Úgy szerette Isten (…)! És most mondjátok el ti is! „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen.