Pünkösd ünnepe a nagyünnepek sorában az az ünnep, amelyet a legkevésbé értünk, és a legtöbb téves meglátás is ehhez az ünnephez kapcsolódik, mert nem értjük annak legbensőbb lényegét. A karizmatikus-pünkösdi egyházak a pünkösdi jelekből és csodákból indulnak ki, és ezzel értik félre annak üzenetét. Mi ódzkodunk ezeket elfogadni, de a lényeget mi sem látjuk, így lesz a pünkösdből „anti-bábel", „a kommunikáció ünnepe", esetleg „az egyház születésnapja". Pedig a pünkösd lényege teljesen más.

A pünkösd – ami az Ószövetségben a savuót, egy aratási ünnep, Jézus idejére már történeti-teológiai értelmezést kapott azzal, hogy ekkor emlékeztek meg a Sínai hegyi törvényadásról. Felolvasott igénk ezért mindenestől fogva pünkösdi textus! Mert a pünkösd ünnepének üzenete ez: Isten beteljesíti az új szövetséget, új törvényadást rendel. A törvény maga nem más, mert az azon a nevezetes pünkösdön is Isten örökké érvényes, változhatatlan törvénye. A törvényadás módja lesz gyökeresen más. Mert Isten törvénye onnantól kezdve a hívő ember számára nem egy külső kontroll, nem kényszerítő erő, a maga szankciórendszerével, hanem belsővé válik: Isten szívünkbe írja be törvényét, hogy eggyé legyünk a törvénnyel. Mert amikor Pál arról beszél, hogy a hívő ember nincs a törvény alatt, akkor nem azt mondja, hogy szabadon megszegheted a törvényt, hanem azt, hogy eggyé leszel a törvénnyel, azonosulsz Isten akaratával, hálaadásként arra, amit Isten elvégzett érted Krisztusban. Ez az isteni „interiorizáció" a pünkösd lényege: Isten a kitöltetett Szentlélek által belsővé teszi benned az Ő törvényét.

Ebből két alapvető dolog adódik. Az egyik, hogy nem vagy többé szolga, hanem gyermek és örökös, ahogy Pál írja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atyám!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Róm 8, 14-17).

A másik, hogy Isten felszabadít az örömre és a szeretetre. Mert ha a törvény nem Damoklész kardjaként függ feletted, akkor többé nem félelemből engedelmeskedsz neki, hanem szeretetből. Egyszer egy hívő fiatalemberhez így szólt az egyik barátja, még a Krisztus előtti életéből:

– Sajnállak téged. Te már csak a templomot járod, Bibliát olvasol, imádkozol, és nem jössz velünk éjszakai mulatókba berúgni és csinos nőkkel szórakozni.

Erre a hívő fiú így válaszolt:

– Én igenis akkor rúgok be, amikor akarok, akkor megyek éjszakai mulatókba és lányokhoz, amikor akarok.

Barátja zavartan nézett rá, mire ő felnevetett:

– Nem érted? Isten kivette belőlem az akaratot, és egy új emberré tett Krisztusban.

Íme, ez az a pünkösdi ember, akinek Isten a Szentlélek által szívébe írta törvényét! Nem a nyelveken szólásban, a gyógyításban és csodákban rejlik a pünkösd lényege, hanem ebben, ami a legnagyobb csoda.

Miért vagy te most itt, testvérem? Félelemből? Ha jön majd más, kézzelfogható félelem azoktól, akik hited miatt meg is ölhetnek, mi lesz a hitedből? Megszokásból? Egyszer sértődsz meg valakire, és évekig megszakad a közösséged a gyülekezettel, és lehet, hogy magával Istennel is, és ez válik majd megszokássá. Hagyományból? Ér e az valamit, ha hagyományból viseled a jegygyűrűt, és leveszed, ha meg akarod csalni a hitvesedet? Vagy azért, mert szeretetből itt akartál lenni? Ha ezért, és csak ezért vagy itt, akkor vagy pünkösdi ember! Kérjük el Isten Szentlelkét, hogy ez a pünkösdi Lélek formáljon minket, írja be szívünkbe az Ő törvényét, az Ő nevének dicsőségére és embertársaink javára! Ámen!

Molnár Csaba Bertalan, Köveskál