Mennyei édes Atyánk! Magasztaljuk háromszor szent nevedet a Húsvét utáni negyedik vasárnapon, az Édesanyák Vasárnapján. Csordultig van a szívük az őszinte hálaadással, mert a legfőbb jó a számunkra az édesanyai szeretet,  amely  a Te édesatyai szereteted földi folytatása. Ez a szeretet, ez a minőségi szeretet él és hat ránk gyermekségünk idején, amikor fizikai közelségben élhetünk, élhettünk az édesanyánkkal. De ez a szeretet ugyanúgy él és hat akkor is, ha már esetleg áthidalhatatlan távolságra vagyunk tőle, a legdrágább asszonytól, az édesanyánktól. Köszönjük az imént hallott ószövetségi szentleckét, amelyet áldott Szentlelked majd bizonyára magyarázni fog nekünk és gyümölcsözővé teszi azt a szívünkben az anyák napi üzenet által. 

      Imádkozunk a beteg édesanyákért. Gyógyító kegyelmed ölelje át őket és enyhítse fájdalmukat, mely ilyenkor többszörösen is hat az édesanyai lélekre. Könyörgünk az emlékező Családért; kegyelmed legyen a hitvalló emlékezés szilárd alapja az emlékező szívekben.   

      Áldd meg most anyák napi istentiszteletünket, a Jézus Krisztus nevében kérünk, Ámen!

      Anyák Napja van, az Édesanyák Vasárnapja. Ma minden  jóérzésű ember az édesanyjára gondol. Ha teheti, ezt virággal, kedveskedéssel, símogatással is kifejezésre juttatja. Ha nem teheti, mert az édesanya messze van földrajzilag, akkor telefonál. Ha pedig már telefonálni sem tud Neki, mert ez a legdrágább Asszony elment odaátra, akkor csendben, befelé folyó könnyekkel mond egy imát így: Uram! Áldd meg az Édesanyámat, ott ahol van, az angyalok között, mert én tudom, hogy ott van Ő! Nem tudjuk, hogy mit mond a mi mennyei Gazdánk erre az imádságra. De azt tudjuk, hogy Őt, az Édes Jó Anyát a kegyelmes mennyei édes Atyánk már régesrég megáldotta. Akkor, amikor Ő egykor nekem életet adott. Anyaként életet adni annyi, mint áldottként szolgálni az Urat. Ezért mondták eleink olyan szépen, hogy az anya, aki gyermeket vár: áldott állapotban van. Hát persze! Az anya, aki arra a méltóságra hívatott el, hogy Isten áldását hozza a világra - áldott. Nem másban, nem más által, hanem a gyermekében, a gyermeke által. Áldást hozott ugyanis a Nemzetnek, áldást a Hazának, áldást az Anyaszentegyháznak. Az édesanyák méltók - minden édesanya méltó - hogy azt mondjuk Rá: áldott. Mégpedig a legáldottabb asszonynak, a legklasszikusabb édesanyának,  Máriának szóló üdvözlés szavával. Melyet Keresztelő Szent János anyja, Erzsébet fogalmazott meg így örökszépen: „...Áldott  vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse." (Lukács 1:42) Hát így lett áldott Jézus anyja, a Megváltó anyja, Mária s így áldott ma is mindenütt, minden édesanya. Ezért e nap, az Anyák Napja, az Édesanyák Vasárnapja! Keressük majd a Szentírásból ennek a nevezetes napnak igei üzenetét. De elébb lássuk, honnan is van nekünk ez az ünnep?

      Az anyák megünneplésének története - ha tüzetesen utánanézünk - kiderül:  az ókori Görögögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának és vele együtt az édesanyáknak a tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat megköszöntötték.

      Angliában az 1600-as években, a keresztyénség elterjedésével az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a Húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.

      Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben pedig a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.

      Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyáknapi ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napja megünneplését.

      Azonban az Anyák Napja nekünk sokkalta többet is mond az örökkévaló Ige fényében. Így lássuk: milyen igei üzenetet is küldött nekünk Isten Szent Lelke erre a napra!

      Az istentisztelet elején olvasott szentleckében egy ókori édesanya Anna áll elénk. Férjével Elkánával békességben élnek, bár Anna Elkánának nem az egyetlen felesége s ráadásul meddő. Ez a tény nagyon bántja Annát. Férje vígasztalgatja e szavakkal: „...Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?" (Revideált új fordítás) Odáig jut a dolog, hogy Anna fogadalmat tesz: „...Seregeknek Ura! Ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom..."

      Óriási dolog! Hatalmas hit kell az ilyen imádsághoz! Ki az, aki ma - esetleg hasonló helyzetben - így, ilyen felelősen tud imádkozni? Manapság a legtöbben még a kereszteléskor tett fogadalmat se tartják be, hogy a gyermeket hitben fogják nevelni. Igaz, a múlt vasárnapi keresztelő szívderítő színfolt ebben a tekintetben. Hiszen - ahogy el is mondtam ma egy hete a keresztelési beszédben - hálára indító, hogy lám-lám, van még ma is hitvalló fiatal szülő. 

      Anna tehát fogadalmat tesz és utána pedig nyomban csoda történik. A teremtő Isten, aki bezárta Anna méhét, meg is tudja azt nyitni. És bár ma tovább nem olvastuk a történetet, de azért köztudott: fiút szül Anna, megszületik Sámuel s mivel anyja megtartja az Istennek tett fogadalmát, Sámuel  az Ószövetség egyik legkiemelkedőbb prófétája lesz. Ez ilyen egyszerű: megfogadok valamit Istennek, aztán azt betartom és utána jönnek az áldások. Míg fogadalom hiányában, vagy ami még rosszabb, a fogadalom megtartásának hiányában meg jön az ellenkezője.

      Így van ez törvényszerűen az anya-gyermek kapcsolat összefüggésében. Ezt Anyák Napján bűn lenne elhallgatni!

      Annál is inkább, „mert - alapigénkben így hallottuk a zsoltáros bizonyságtételt: - te vagy az én reménységem, ó Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dícséretem szüntelen." Ha valakinek gyermekségétől fogva Isten a reménysége és a bizodalma, az többnyire az édesanyjának köszönhető. Ha valaki születésétől fogva Istenre támaszkodik és tudva tudja, hogy nem „véletlenül" jött a világra, hanem maga az Úr vonta őt ki anyjának méhéből, az dicsőíteni fogja Istent egész életében. Az imádkozó és gyermekét is imádkozásra buzdító édesanya boldog édesanya. Nem azért, mert gyermeke minden nap habostortaként éli meg az életet. Hanem azért, mert az imádkozó édesanyának megadatik a sikerélmény, hogy észrevétlenül átplántálja napról-napra növekvő gyermekének szívébe az Isten iránti alázatot, amely átsegíti őt a legnehezebb akadályokon, megpróbáltatásokon is. Az imádkozás légkörében felnevelt gyermek is szemben találja magát az élet nehézségeivel, küzdelmeivel. De közben folyamatosan érlelődik, megacélozódik benne a boldogító hit, melyet Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak." (Róma 8:28)

      A kérdés most már csak az így Anyák Napján: ki az a mai édesanyák közül, aki így él? Ki az az édesanya, aki Istenbe s szent Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hitben neveli gyermekét?  A kérdésre a választ ki-ki maga tudja.

      Ma, ezen az Anyák napi istentiszteleten láthatóan többen vagyunk azok, akiknek az Édesanyja már elment odaátra. Az iménti Igék fényében, előttük való tisztelgésül is álljon hát itt befejezésül Balog Miklós: Édesanyám halálára című verse:

Szerettem volna azt hinni: csak alszol,

de mint Lázár, elvetted bajaid.

Isten, kivel jártál, már hazavitt,

győznöd segítve itt a végső harcon.

Igen, de mégis könny füröszti arcom,

magam siratván, elcsuklik szavam,

mert itt hagytál bennünket oly hamar,

 s te révbe értél ott a dicső parton.

Mivel az élet Krisztus volt neked,

halálod csak nyereséged lehet,

s magad már ott vagy Isten oldalán.

Csak beteg test-ruhád vetetted itt le,

ott Megváltód szemlélve színről-színre,

vígasztalódsz örökre, jó anyám.

                                                                                         Ámen!

      Áldott légy, Urunk az Édesanyánkért. Áldott légy, ha van még kinek mondani itt, a földi tereken is a legdrágább szót: Édesanyám! De áldott légy a tőlünk már távol lévő, viszont immár örökre a közeledben élő édesanyákért. Magasztalunk, hogy Nekik, az édesanyáknak megadatott s megadatik ma is a szent hívatás, a szent szolgálat: Krisztus-hitre nevelni a gyermeket. Köszönjük, ha miénk is lehet a mai Ige bizonyságtétele: „Mert te vagy az én reménységem, ó Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dícséretem szüntelen." Úr Jézus Krisztus! Áldd meg az édesanyákat - itt és az örökkévalóságban! Ámen!

   Nagy Lajos szentgáli lelkipásztor