Lectio: Ésaiás 35:1-10

      Kegyelmes Istenünk! Hogy mondjuk el Neked, hogy öntsük imába hálaadásunk szavát és túlcsorduló érzéseinket?! Az új esztendő első óráiban illik és méltó, hogy szent színed elé jöttünk. Magasztalunk hát és dicsőítjük háromszor szent nevedet. Még alig tettünk pár lépést ebben az új esztendőben és különös öröm számunkra, hogy ezek közül az első lépések közül némelyek ide vezettek Hozzád. Azon túl, hogy felvirrasztottál bennünket az új esztendőre, a legcsodálatosabb dolog az, hogy Veled találkozhatunk mindjárt a titokzatos új esztendő legeslegelején. Ebben számunkra üzenet van, ebben kegyelem van, ebben soha el nem múló szereteted kézzelfogható jele látható. Köszönjük, hogy Igéd máris megszólított bennünket.

      Arra kérünk, édes Atyánk, áldd meg ezt az első istentiszteleti órát a számunkra és áldd meg majd az összes többit is - ha megérnünk engeded - az új esztendőben. Imádkozunk betegeinkért, akik neved segítségül hívásával ajkukon lépik át az új esztendő küszöbét. Kegyelmed legyen velük és mindazokkal, akik Beléd vetik reménységüket.

      Légy velünk most, Uram, a hirdetett Igédben és a látható Igédben egyaránt, szenteld meg újesztendei istentiszteletünket és szenteld meg a mi úrvacsoravételünket is. Ámen!  

Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.

      2011. Újesztendejének reggelén boldog vagyok, hogy ezt az Igét mondhatom az én szeretett Gyülekezetemnek:  „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál." Valami kibeszélhetetlen öröm, mérhetetlen hálaadás és elmondhatatlan biztonság csendül ki ez egyszerű szavakból. Olyanok ezek a szavak, amelyeknek elmondásakor valami semmihez se hasonlítható boldogság érzés lesz úrrá az emberen. Ezt a boldogságot érzem én ma, az új esztendő első reggelén. De miért is? Megpróbálom ezt most elmondani.

      A mögöttünk hagyott 2010-es esztendő nyarának végén megfogalmazódott bennem: ha Isten megtart addig, ez a most hallott Ige lesz az újesztendei alapigém. Azt is elhatároztam, ezt az Igét felírom és felírattatom valahova úgy, hogy megmaradjon az utókornak. Így álmodtam meg azt a memorandumot, amelyet aztán aláírtunk sokan és felhelyeztettünk a toronyba és amelynek szövege így hangzik:

 „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál."

(Példabeszédek könyve 18:10 - Revideált új fordítás)

Alulírottak, mint az ősi Szentgáli Református Egyházközség tagjai, testvéri szeretettel nyújtjuk át az utánunk következő nemzedékeknek az alábbi emlékeztetőt. Okulásul és azért, hogy akik olvassák e sorokat, bizonyságtételünk nyomán, Isten szent nevének segedelmével hitet nyerjenek az elkövetkezendő időkre nézve és majd ők is tovább tudják adni e megváltó hitet utódaiknak.  

      Mert az Úr 2010. esztendeje május havának 16. napján - a konfirmáció vasárnapján - súlyos viharkár érte Isten szentgáli népe eme házának tornyát, a mi Krisztusban való büszkeségünket.

3

      Megköszönjük Istennek, hogy a káresemény következtében emberéletben nem esett kár!

      Hálát adunk Istennek a helyreállítási munkálatok befejeződéséért és azért, hogy a megújult szépségében tündöklő  torony ismét méltóan hirdetheti e helyen Isten szent nevének dicséretét.

      Szívére helyezzük a következő generációknak; azoknak, kik a jövőben ebben a közösségben fogják dicsőíteni az Urat, hogy ne feledjék: az előttük jártak becsülték, tisztelték a templomot, Isten szent Házát. Bizonyságtételünket a zsoltár-Ige szavaival zárjuk:

          „...A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem..."

(Zsoltárok könyve 69:10)

Soli Deo Gloria!

Kelt Szentgálon, az Úr  2010. esztendejének augusztus havában.

      Hát így született ez a mai újesztendei prédikáció. Hogy valami csodálatos módon, Isten Szentlelkének vezetése alatt belső késztetést éreztem: el kell mondanom a Gyülekezetnek mit érzek és mit gondolok Isten bajokban  megtartó kegyelméről.

      Tegnap, Szilveszter este, 16 órával ezelőtt, az óesztendő utolsó istentiszteletén ugyanígy, ugyanitt álltam a Gyülekezet előtt. A szilveszter esti prédikációm személyes hangvételűre sikeredett. Hallottuk az Igét: „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23,14) Elmondtam tegnap s elmondom ma, Újesztendő reggelén újra, ennek a mai, a megújult toronyba is felhelyezett Igének az összefüggésében is: Nincsen más lehetőség a gondjaink megoldására, a megpróbáltatásaink átvészelésére, csak egyedül az Úr nevének segítségül hívása!   

4

      „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál" - hallottuk ezt az újesztendei alapigét? Így igaz. Erős torony az Úr neve... Vagyis: monumentális, nem emberi léptékű, nem hétköznapi, nem szokványosan tapasztalható méretű, nem a mi porszem-emberi termetünkhöz hasonlítható! Azaz: emberfeletti. Hát persze. Isten semmiben sem hasonlít hozzánk. Mi gyarlók vagyunk, bűnösök, esendők és korlátozott hatókörrel, hatáskörrel rendelkezünk. Isten pedig mindenható. Ő, egyedül Ő a Mindenható! A torony - ez a szép szentgáli torony is - valamit meg akar sejtetni az emberrel abból, hogy milyen hatalmas az Isten. Érzélkeltetni akarja az Isten nagyságát. Ez a mi tornyunk 36 méter magas. Szent Pál apostol imádkozva, könyörögve mondja efézusi híveinek,   „...hogy...képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Efezus 3:17-19)        

      Ja, hogy ez a teljesség? Igen. Pontosan ez a teljesség. Hogy látom világosan: meddig ér fel a templomtorony és mi van azon túl. Merthogy a zsoltáros Dávid király így kiált fel: „Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!" (Zsoltárok 36:6) Szóval Isten tehát a torony magasságán túl is Úr. A felhők felett is Úr!

      A torony azonban mégis fontos! Hát persze, hát hogyne! A torony az Isten jelenlétének, jelenvalóságának és monumentalitásának megtestesítője a mi szomorú világunkban. Ránézünk s tudjuk: Isten az Úr - és nem mi! „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál." Ki fut oda? Az igaz. És mit talál ott? Védelmet. Hát ez az! Aki oda fut, az igaz és aki oda fut, az védelmet talál.

5

      Más nem. Csak az igaz! Aki tudatosan templomkerülő, aki kerüli a tornyot s a templomot, az nem lehet igaz az Isten szemében. A Jézus Krisztus nevében bízók, az Urat erős toronynak tartók pedig itt vannak a torony tövében most is, ma is. És itt lesznek az új esztendőben majd mindig. Megtalálják az útat a templom felé. Ésaiás próféta próféciáskönyvéből olvastuk szentleckeként az idvezült lélek életútvonaláról a következőket: „Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá."    

      Merre fogunk tartani az új esztendőben? A torony felé vagy a kárhozat felé? Elég a szó, a mostani újesztendei Ige? „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál." Elég, vagy pedig csábítanak a reklámhegyek egészen más irányba, mint a bolondokat? „Útaid, Uram, mutasd meg, / Hogy el ne tévelyedjem; / Te ösvényidre taníts meg, / Miken intézd menésem..." (25. zsoltár 2.) Vigyázat: „...csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá."    

      Óriási üzenet! Vajon meghalljuk-e, megszívleljük-e?

      Most megértük az Újesztendőt. De vajon lesz-e még Újesztendő? Magyarán: nem késlekedhetünk! Az apostoli Ige eszméltet: „...Ma - az új esztendő első napján - ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket..." (Zsidó 3:15)

      Még egyetlen gondolat. Szenteste a Gyermekek, Karácsony első napján pedig az úrvacsorázó Testvérek kaptak tőlem egy személyes ajándékot. Egy kártyanaptárt, amelyen a csodálatosan megújult tornyunk látható, alatta az Ige: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál." A hátoldalán pedig a „világi" naptáraktól eltérően, egyedi formátumban,    pirossal   feltüntetve   a   református   egyházi

6

ünnepek is, amelyek más naptárakban feketével láthatók; Nagypéntek, Áldozócsütörtök, Reformáció ünnepe és Szilveszter napja. Ezek felé indulunk ma el, az új esztendő első istentiszteletéről. Tudjuk-e a dolgunkat? Ez itt a kérdés.   

      Amikor ma megtesszük az első lépéseket az Úr 2011. esztendejében, legyen ez a számunkra egy nagy kihívás. Kihívás abban az értelemben, hogy meg tudjuk-e őrízni szívünkben az egész esztendőre nézve az igei jelmondatot: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál."

      Ha igen, akkor akármi is történjék 2011-ben, igaz lesz ránk  Szent Pál apostol Igéje, amit Ő testamentumként mondott el: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat  elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az Igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." (II.Timóteus 4:7,8) Ámen!   

            Kegyelmes Istenünk! Légy áldott, hogy a Te szent neved olyan a számunkra, mint az erős torony. „...Oda fut az igaz, és védelmet talál." Kérünk, édes Atyánk, engedd meg, hogy Szent Fiad, a Megváltó Úr Jézus Krisztus érdeméért mi is ilyen igazak, hit által megigazultak lehessünk. Megtapasztalva naponként, hogy Nálad, a Te közelségedben védelmet találunk minden körülményben, minden megpróbáltatásban, minden veszedelemben. Köszönjük, hogy ez a bíztató Ige hangozhatott ma, ezen az újesztendei istentiszteleten közöttünk. Könyörülj rajtunk, hogy ez az Ige-élmény vezessen bennünket az új esztendőben minden útunkon. Kérünk, áldd meg most szent asztalodhoz járulásunkat! Ámen!  

Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos szentgáli lelkész