Egy héttel ezelőtti meditációnkban - a fővárosi diszkó tragédia hatása alatt - idéztem Jób könyvéből az ókori dráma felvillantásnyi epizódját. Eszerint - a West Balkán nevű szórakozóhelyen történtekhez hasonlóan - szintén szörnyethaltak a szórakozó fiatalok, Jób gyermekei. Aztán az elmúlt heti csendességeimben tovább olvastam a klasszikus bibliai szenvedő, Jób kálváriájának egyes stációit. Közben jött az újabb hír; a Moszkvától 30 kilométerre fekvő domogyedovoi nemzetközi repülőtéren történt öngyilkos merényletről. Legalább harmincöt halott és száznál is több sebesült... Elmélkedtem magamban a különböző „egyéb" járulékos  következményekről is. A West Balkánt végleg bezárták, a felelősöket pedig - állítólag - példát statuálva, súlyosan meg fogják büntetni. Ja és - állítólag - mostantól sokkal komolyabban veszik majd az illetékesek a működési engedélyek kiadásának feltétel rendszerét. Amott meg, Moszkvában:  Dmitrij Medvegyev orosz elnök szerdán kirúgta a hétfői merénylet kapcsán a domogyedovói repülőtér három vezetőjét. Az öngyilkos merénylőt előbb  kaukázusinak vélték.

Majd a nyomozás kiderítette: az elkövető vagy európai vagy arab volt. Sok jel arra mutat, hogy az események mögött az iszlám terrorszervezet, az Al-Kaida áll, melyet a gazdag szaúd-arábiai vállal­ko­zó, Oszama Ben Laden hozott létre még 1988-ban, a Szovjetunió ellen Afganisz­tán­ban harcolt veteránokból. Ez a terrorszervezet feltételezések szerint alvó ügynökei révén a világ 50-60 országában is jelen lehet.  Minden esetre Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök nemzetét megnyugtatandó, megtorlást ígért a történtek miatt.

      Jób, a nagy szenvedő - temérdek bánatának, személyes tragédiáinak halmazán elmélkedik az életről, amely szinte szempillantás alatt tovatűnik. Nem filozófiai magasságokban járnak gondolatai. Az talán nem is állna jól neki. Hanem ehelyett tüneményes képekben beszél. Az egyszerű, ám mégis áttételes, magasabbrendű gondolkodásra valló parabolák oly magasztosan hangzanak ajkáról, mintha legalábbis próféciák lennének. Mint ahogyan valahol azok is. Próféciák, éspedig az ember múlandóságáról, szigorúan a hit szemüvegén át nézve a dolgokat. „Napjaim gyorsabbak voltak a kengyelfutónál: elfutottak, nem láttak semmi jót. Ellibbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű." Újabb Biblia-fordítások a kengyelfutó kifejezést a futár szóval helyettesítik. A gyorsan járó hajókat pedig az új fordítások egyike sáscsónaknak, míg a másik nádcsónaknak mondja. Mindegy is. A lényeg az, hogy az ilyen könnyű anyagból készült, „könnyű szerkezetű" vizi járgányt nem korlátozza a gyorsaságban az önsúlya. Hanem szabadon, könnyedén siklik, tovalibben, szinte suhan a vízen. Végül a gyorsaság harmadik képeként a ragadozó madárnak a kiszemelt áldozatra történő hirtelenül, váratlanul, egyetlen szempillantás alatt végbemenő lecsapását idézi elénk. A Károli fordítás keselyűt említ, míg az újabb fordítások sasról beszélnek.

      A képsor üzenete tehát, hogy az élet rövid. Az órák, a percek, a napok és a hónapok kengyelfutóként, sebesjárású hajóként, vagy a ragadozó madár zuhanórepülés-szerű lecsapásához hasonlítható gyorsasággal történő elreppenése olyan ténykérdés, amely alázatra int. Ez az alázat pedig megtanít hinni az Örökkévalóban, megtanít reménykedni a Megváltóban és megtanít szeretni - mindennek ellenére.

      Január utolsó reggelén, a rendíthetetlenül rohanó Idő romjainak rengetegén  csücsülve, így érdemes előre tekinteni.

      John Donne  XVI-XVII. századi angol költő - a metafizikus költészet egyik legkiemelkedőbb művelője - Szent szonettjének soraival zárjuk meditációnkat:

Törd szét szívem, háromszemélyű Isten:

nem sújt le már, ha rámveted napos

szemed - hát dönts le, semmivé taposs,

hogy fölkeljek megint, mennyei díszben.

Város vagyok s bitorló botja zúg

reám - torold meg, jogos Fejedelmem!

Lásd, helytartód, az ész, nem véd meg engem:

rabszolgajellem, gyáva és hazug.

Tied vagyok, szádat szomjazza szám,

de, jaj, ellenségemmel adtak össze:

vágd el hát ez átkos kötést, hogy aztán

kezed testemet újra gúzsba kösse.

Hogy szabad lehessek, rabszíjra fűzz,

csábíts el, hogy lehessek tiszta, szűz!

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész