Veszprémi Református Egyházmegye

Hétkezdő meditáció 2011. február 7-én, hétfőn reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2011-02-06 22:12:07 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház-lelkipásztor

 

Olvasandó: Máté 5:9

 

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

  

      Egyiptomban hetek óta folyamatosan tüntetnek az utcákon a 30 év óta  regnáló diktátor, Hosni Mubarak  hatalmának megdöntése érdekében. A diktátor féltve hatalmát, elébb leváltotta kormányát, majd engedményeket ígért a tüntető tömegeknek. Mindhiába, mert egy jobbító szándékú, progresszív társadalmi folyamat már elindult.

      Ahogy mondani szoktuk: kieresztették a szellemet a palackból - Kairóban, Egyiptom fővárosában és szerte az országban. Szerettem volna a dolgok mögé nézni. Ezért olvastam egyet s mást a világhálón. Nagyon is megdöbbentő összefüggésre lettem figyelmes. Újévkor bomba robbant egy egyiptomi keresztyén templomban. A támadásban huszonegy keresztyén meghalt. Értjük már? A békétlenségi folyamat, az egyre elmélyülő utcai harcok, azaz a háború azzal kezdődik, hogy ártatlan keresztyéneket gyilkolnak le. Harc harc hátán tapasztalható a huszonegyedik században! Lehet, hogy helyenként és alkalmanként ez egyelőre „csak" az idegek harca. Egymás idegeinek a tönkretételét célul kitűző intervenció?! Azonban a háború, a békétlenség eszkalálódni szokott. Ez a természete. Először csak szó szót követ, egyre gyakrabban elhangzik egy-egy bántás, oda-vissza. Aztán máris áll - nem ám, hogy áll a bál, hanem áll - a háború! A tűzzel játszik tehát, aki csak ellentétet szít ott, ahol nem kellene!

      Van egy modern lélekgyógyászati-, pszicho-szociológiai szakkifejezés - évekkel ezelőtt még  alig  hallottunk  róla,  ma már gyakorta kiejtett szó. Így hangzik: mobbingolás. A „mobbingolás"  tudományos értelmezés szerint: az agresszió - vagyis az egymás elleni gyűlöletes indulat - verbális - azaz: szavakban is megfogalmazott -  megjelenési formája, mint beszéd, és (tulajdonképpen egy képtelen) probléma megoldási kísérlet. Vagyis a cél: valakit lehetetlenné tenni a szavainkkal, eltenni őt - úgymond - az útból.     

      Mit is mond az Úr Jézus Krisztus a világ végéről szóló példázatában: „Hallanotok kell majd...háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen...Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete...és gyűlöletesek lesztek minden

nép előtt az én nevemért. És akkor sokan...elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megszaporodik, a szeretet sokakban meghidegül." (Máté 24:6-12) Hát nem ez van? Dehogyisnem! És mit tetszenek gondolni, miért? Mindjárt látni fogjuk.    

      Egy január elején közzétett tanulmány szerint világszerte drámaian növekszik a keresztyénüldözés. Az ilyen jellegű statisztikák szerint a vallásuk miatt üldözött emberek döntő többsége keresztyén. Leginkább Észak-Koreában, Iránban, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, Szomáliában, a Maldív-szigeteken, Jemenben, Irakban, Üzbegisztánban és Laoszban üldözik a mai keresztyéneket. Hát persze. A világnak nem nagyon kell ma a békesség vallása. Nem kell a keresztyének Megváltója, a békesség fejedelme, maga Jézus Krisztus sem...

      Pedig Ő semmi mást nem hirdetett, minthogy:  "Boldogok a békességre igyekezők; mert ők az Isten fiainak mondatnak." Hogy veszi a fülünk és a szívünk ezt az adást? Vajon nem ez lenne az áldott  jövő,  a  kegyelemhozta változás közel s távol? Dehogyisnem! Csak hát ma az érdekek egész mást diktálnak. Azt, hogy hátha egy kis békétlenkedés  átmossa az agyakat és lesz - végre, úgymond - háború... Közel s távol. Jakab apostol levele 3. fejezetének 5,6. versében olvassuk: „...A nyelv...milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa..."

      Szóval, óriási a felelősség: mit mondunk, mit próbálunk a saját véleményünkből átplántáli vagy épp - helytelenül - ráerőszakolni a környezetünkre?! Ugye, volna még mit tenni ezen a fronton?! A huszadikszázadi görög énekköltő Mikisz Teodorakisz szavai is eszünkbe jutnak: „Annyi a fájdalom / Földünk sok tájadon..." Igen, mert mára már úgy tűnik: a békétlenség a létünk létalapjává nőtte ki magát.

      Ezek után már egyáltalán nem anakronisztikus Jézus szava: "Boldogok a békességre igyekezők; mert ők az Isten fiainak mondatnak." Isten gyermekeinek boldogsága annak jár ki, aki ténylegesen, teljes igyekezetével kipróbálja azt!

      Ady Endre: „Imádság háború után" című versének   soraival fejezem be meditációnkat:

 

Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke...

 

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

 

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria! - Nagy Lajos kórházi lelkész