Az egyik aktualitás február végéhez, egészen pontosan  február 25-éhez kapcsolódik. Érdemes néhány szó erejéig elidőzni ezen a dátumon. Február 25-e - A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Mit is üzen ma ez a dátum? A fiataloknak aligha hordoz érdekfeszítő információkat. Annál inkább sokatmondó a hozzám hasonló élemedettebb korúaknak. Mi, akik éltünk s dolgoztunk ama rendszerváltás előtti időkben, igenis nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen emléknap. Amikor a társadalom (a társadalmak) atavizmus-szerű bűneit - úgymond - legalább felemlíthetjük. Mi is volt annak a magát kommunizmust építőnek mondó társadalmi formának a bűne? Nos: leginkább az áldozatoknak a mintegy százmilliónyira tehető száma. Nincs szépítő körülmény, nincsen mellébeszélés; a történelmi tények - sajnos - a történelem szerves részét képezik. Ki-ki elmeditálhat ezen s hozzáteheti a saját maga emócióit.

      A másik aktualitás ma - a tegnapi  Bibliavasárnapot követő reggelen - a Szentírás fontosságának újrahangsúlyozása. Pál apostol nem egyéni véleményt mond alapigénkben. Nem is egy kizárólagos, önálló hitvallásos értelmezést hirdet meg. Hanem nagyon is gyakorlatias megfogalmazásban tálalja az objektív hitigazságot, amelynél azóta se írt jobbat senki:

      „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." A teljes írás - tehát. Hangsúlyos a jelzős szókapcsolt: a teljes írás... Tehát az Ó- és Újszövetség együtt és nem külön-külön vagy egymást háttérbe szorítva! Hisz egyik a másikra épül. Egyik a másik nélkül szinte nem is érthető - a számunkra legalábbis.

      A teljes írás - úgy, ahogyan van, Istentől ered. Lelke által Ő diktálta a prófétáknak és az apostoloknak. Ez a Szentírás hasznos. A kérdés csak az: használjuk- e eléggé? A hasznos dolgok haszontalanná lehetnek a használat hiánya esetén. A könyvespolc vagy az almárium tetején használaton kívül helyezett, poros Biblia használatlan és néma a körülötte élők számára. Néma - mert olyan, mint a hangszer, amit nincs, aki megszólaltasson, ezért sarokba vágták. Ó, vajon ma hány családi otthonban látják a gyerekek, az unokák naponta a Biblia fölé hajoló édes szülőt, nagyszülőt? Ahogy kopik ki ez a szép szokás az emberek életéből, úgy megy egyre nehezebben a tanítás, a  feddés, a megjobbítás, az igazságban való   nevelés.   Az   iskolában   is,   otthon   is   és   társadalmi

méretekben is. Aztán amelyik gyermek elszakad a Biblia erőterétől, mert otthon porosodni látja a Bibliát, az nehezebben veszi az akadályokat az élet könyörtelen szempontok szerint alakított mai küzdőterén.

      Egy általam ismert édesanya fiatal lánya életének romjai felett nem tudott már igazán imádkozni, a könnye is elfogyott, de rendíthetetlenül ismételgette az Igét: „Vigyázzatok és imádkozatok..."(Máté 26:41)„Kérjetek és adatik...keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik." (Máté 7:7) És a lány egyszer csak hazajött és onnantól fogva jó útra tért. Elmúlt a veszély az életéből. Tessék mondani, érdemes volt az édesanyának a Biblia szavait idézni?

      Íme: a Biblia ereje, hitünk szilárd alapjának ereje! Bibliavasárnap apropóján és fundamentumán meditációnk lényege és célja: hitünk elmélyülése és a teljes írásban való alámerülésünk intenzívebbé tétele. Mert - Luther Márton éneke mondja: -  „Az Ige kőszálként megáll, / Megszégyenül, ki bántja, / Velünk az Úr táborba száll, / Szent Lelkét ránk bocsátja..." (390. dicséret 4.) Ebből pedig mindig erő, vígasztalás, talpraállás és gyógyulás támad. Épül a lélek, megélednek a halódó közösségek, gyógyul a társadalom, tisztul a politika, megmarad a nemzet.

      Végül pedig - Bibliavasárnap után, hétfő reggeli tisztelgésül - hadd álljon itt az áldott emlékezetű egykori székesfehérvári lelkipásztor, Bódás János nagytiszteletű úr, „pap-költő" verses bizonyságtétele a Bibliáról. Íme:     

Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.

Fekete tó, - s napként ragyog.
Mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.

Kis könyv. Sok „bölcsnek" langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.

Égi kamra. Nincs rajt lakat.
Szomjamat oltja, jóllakat
s tőle Istent hordom magamban.
S tudom, hogy szavam, életem
győztes, ifjú és halhatatlan.

(Bódás János: Biblia)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

(Nagy Lajos kórházi lelkész)