Szent Pál apostol Rómabeliekhez írott levelének néhány  kontextusából kiragadott versét hallottuk. Az idézet gondolat-menetének kulcsszava a szabadság. A logikai megfontolás pedig - a szabadság fogalmának sajátos keresztyén teológiai kifejtése és interpretációja során - egy egymás után négyszer ismétlődő szópár: a teremtett világ szókapcsolat gondolatfüzérének kifejtésén nyugszik.

      Tehát: „A teremtett világ és a szabadság"... - így, ebben a szófűzésben akár címadó gondolata is lehet vagy lehetne sereg tudományos filozófiai, antropológiai, politológiai, szociológiai, lélektani és/vagy teológiai értekezésnek. Az említett fogalmak megfontolásának azonban elsősorban nem ez a primér célkitűzése. Hanem annak a gondolatnak egyszerű, praktikus mérlegelése: Mit jelent a teremtett világ számára és mit jelent az én számomra a szabadság?

      Tegnap ünnepelte az ország és a diaspórában élő magyarság világszerte az 1848-as magyar szabadságharc kitörésének   163.  évfordulóját.  Illyés  Gyula  mondta:  „Az  a magyar, akinek fáj Trianon és büszke negyvennyolcra." A március tizenötödike mai üzenete azonban rendkívül széles spektrumú. Ma már része az ünneplésnek az is, hogy hálaadással konstatálhatjuk a hírt: tegnap, az ünnep alkalmából - mintegy jelképszerűen is - Csíkszeredán,   Szabadkán és másutt is magyar állampolgársági eskütételekre kerülhetett sor. Íme, a kettős állampolgárság szent ügyének áldásos diadala! Jó jel ez a magyarság éj-egének horizontján!    

      Aztán fontos tudnunk azt is: ma már a Nagyhetet megelőző, hathetes Nagyböjt nyolcadik napjára virradtunk.      

      De van itt még egy hír. Öt nappal ezelőtt a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét. A földrengés után hatméteres hullámokkal szökőár árasztotta el Japán egyes részeit. Az áldozatok száma több mint másfél ezer, de ez a szám várhatóan nőni fog s 10 ezer embert még mindig keresnek. Két japán atomerőművel is gondok vannak: az Onagavában tűz ütött ki, a Fukusima reaktorhűtője pedig elromlott. Az erőmű három reaktoránál is  robbanás volt. A reaktorok acélburka még talán nem sérült meg. A környékről 200 ezer embert evakuáltak. A földrengés után a Csendes-óceán teljes medencéjében cunamiriadót rendeltek el, de máshol nem okozott komolyabb károkat a szökőár. A japán nagyvárosokban akadozik az élelmiszerellátás, és bejelentették, hogy a reaktorok leállása miatt sok helyen előre tervezett áramszünetek lesznek. Ötvenezer háztartásban nincsen energia szolgáltatás...

      Amikor  e híreken   eltűnődünk,  óhatatlanul előtérbe kerül gondolatainkban a tény: tetszett Istennek, hogy ezt a mi sok vésztől hányatott, szegény magyar nemzetünket megőrízze mind idáig. A magyarság évezredes múltjára visszapillantva s benne  különös  figyelemmel   tekintve   az   egykori   március

tizenötödike eszmeiségére és kétségtelen vívmányaira, Istenbe vetett reménységgel nézhetünk csak a jövendőre. Azzal az istenes, hitvalló lelkülettel - édes hazánk és a nagyvilágba szétszórt véreink nevében is - amely lelkület Purcell örvendező énekében, előlegezett bizalommal így szólal meg: „Vége van már a szolgaságnak, / Sion foglyait várja kész örökség. / Vígadoz a szívünk, szánk azért énekel, / Mert az Úr karja csodadolgokat tett. / Könnyteli szemmel szórtuk a magot, / De most részünk lesz a boldog aratás Istenünktől." (Purcell: Örvendező kánon) Bizony, a mögöttünk hagyott időkben népünk történelmében vége lett sokféle szolgaságnak, de jött helyükbe rendre más jellegű szolgaság. Mindez azonban kétséget kizárón annak Istentől rendelt következménye, amit Kölcsey Ferenc: Himnuszában, a mi  nemzeti   imádságunkban,   mindannyiunk   helyett  Ő  így fogalmazott meg: „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben, / S elsújtád villámidat / Dörgő fellegekben..."

      Legyen szilárd reménységünk a nemzeti ünnep alkalmából, hogy a nehéz esztendőkből - merthogy Nagyböjtben járunk, épp a lélek szerint való böjt által - lesz kilábalás . Lesz magyar újjászületés! Lesz kibontakozás! Lesz a könnyes magvetés után boldog aratás - Istenünktől.         

      Jókai Mór szabadságharcos művének, „A kőszívű ember fiai" című regényének  záró mondatai legyenek  e  nemzeti   ünnepünk lecsengésének reményt sugalló üzenetévé. Jókai Mór szavai ugyanis így hangzanak:

...Jó az Isten! Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria!

 Nagy Lajos kórházi lelkész