Veszprémi Református Egyházmegye

Munkahét kezdő meditáció 2011. március 16-án, szerdán reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2011-03-16 15:37:01 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház lelkipásztror - megjelent: 2011. március 16-án

 

Olvasandó: Róma 8:19-22

 

...A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.

      Szent Pál apostol Rómabeliekhez írott levelének néhány  kontextusából kiragadott versét hallottuk. Az idézet gondolat-menetének kulcsszava a szabadság. A logikai megfontolás pedig - a szabadság fogalmának sajátos keresztyén teológiai kifejtése és interpretációja során - egy egymás után négyszer ismétlődő szópár: a teremtett világ szókapcsolat gondolatfüzérének kifejtésén nyugszik.

      Tehát: „A teremtett világ és a szabadság"... - így, ebben a szófűzésben akár címadó gondolata is lehet vagy lehetne sereg tudományos filozófiai, antropológiai, politológiai, szociológiai, lélektani és/vagy teológiai értekezésnek. Az említett fogalmak megfontolásának azonban elsősorban nem ez a primér célkitűzése. Hanem annak a gondolatnak egyszerű, praktikus mérlegelése: Mit jelent a teremtett világ számára és mit jelent az én számomra a szabadság?

      Tegnap ünnepelte az ország és a diaspórában élő magyarság világszerte az 1848-as magyar szabadságharc kitörésének   163.  évfordulóját.  Illyés  Gyula  mondta:  „Az  a magyar, akinek fáj Trianon és büszke negyvennyolcra." A március tizenötödike mai üzenete azonban rendkívül széles spektrumú. Ma már része az ünneplésnek az is, hogy hálaadással konstatálhatjuk a hírt: tegnap, az ünnep alkalmából - mintegy jelképszerűen is - Csíkszeredán,   Szabadkán és másutt is magyar állampolgársági eskütételekre kerülhetett sor. Íme, a kettős állampolgárság szent ügyének áldásos diadala! Jó jel ez a magyarság éj-egének horizontján!    

      Aztán fontos tudnunk azt is: ma már a Nagyhetet megelőző, hathetes Nagyböjt nyolcadik napjára virradtunk.      

      De van itt még egy hír. Öt nappal ezelőtt a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét. A földrengés után hatméteres hullámokkal szökőár árasztotta el Japán egyes részeit. Az áldozatok száma több mint másfél ezer, de ez a szám várhatóan nőni fog s 10 ezer embert még mindig keresnek. Két japán atomerőművel is gondok vannak: az Onagavában tűz ütött ki, a Fukusima reaktorhűtője pedig elromlott. Az erőmű három reaktoránál is  robbanás volt. A reaktorok acélburka még talán nem sérült meg. A környékről 200 ezer embert evakuáltak. A földrengés után a Csendes-óceán teljes medencéjében cunamiriadót rendeltek el, de máshol nem okozott komolyabb károkat a szökőár. A japán nagyvárosokban akadozik az élelmiszerellátás, és bejelentették, hogy a reaktorok leállása miatt sok helyen előre tervezett áramszünetek lesznek. Ötvenezer háztartásban nincsen energia szolgáltatás...

      Amikor  e híreken   eltűnődünk,  óhatatlanul előtérbe kerül gondolatainkban a tény: tetszett Istennek, hogy ezt a mi sok vésztől hányatott, szegény magyar nemzetünket megőrízze mind idáig. A magyarság évezredes múltjára visszapillantva s benne  különös  figyelemmel   tekintve   az   egykori   március

tizenötödike eszmeiségére és kétségtelen vívmányaira, Istenbe vetett reménységgel nézhetünk csak a jövendőre. Azzal az istenes, hitvalló lelkülettel - édes hazánk és a nagyvilágba szétszórt véreink nevében is - amely lelkület Purcell örvendező énekében, előlegezett bizalommal így szólal meg: „Vége van már a szolgaságnak, / Sion foglyait várja kész örökség. / Vígadoz a szívünk, szánk azért énekel, / Mert az Úr karja csodadolgokat tett. / Könnyteli szemmel szórtuk a magot, / De most részünk lesz a boldog aratás Istenünktől." (Purcell: Örvendező kánon) Bizony, a mögöttünk hagyott időkben népünk történelmében vége lett sokféle szolgaságnak, de jött helyükbe rendre más jellegű szolgaság. Mindez azonban kétséget kizárón annak Istentől rendelt következménye, amit Kölcsey Ferenc: Himnuszában, a mi  nemzeti   imádságunkban,   mindannyiunk   helyett  Ő  így fogalmazott meg: „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben, / S elsújtád villámidat / Dörgő fellegekben..."

      Legyen szilárd reménységünk a nemzeti ünnep alkalmából, hogy a nehéz esztendőkből - merthogy Nagyböjtben járunk, épp a lélek szerint való böjt által - lesz kilábalás . Lesz magyar újjászületés! Lesz kibontakozás! Lesz a könnyes magvetés után boldog aratás - Istenünktől.         

      Jókai Mór szabadságharcos művének, „A kőszívű ember fiai" című regényének  záró mondatai legyenek  e  nemzeti   ünnepünk lecsengésének reményt sugalló üzenetévé. Jókai Mór szavai ugyanis így hangzanak:

 

...Jó az Isten! Zöld füvet ád a harcáztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés írját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.

 

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria!

 Nagy Lajos kórházi lelkész