Az archaikus Károli fordításban ezt találjuk:

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

      Míg a Szent István Társulat fordítása így hangzik:

Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat.

      Ezek a szövegvariánsok így együtt olyan beszédesek, olyan sokatmondóak hogy gyakorlatilag - magyarázatra alig-alig szorulnak.

      Mégis valamelyest tájékozódjuk az Ige értelmezését tekintőleg, ha csak felvillanásnyit is. Ebben a bibliai Igében valami komplett, univerzális eligazítás van. Jelesül arra nézve ugyanis, hogy mit - és természetesen, hogy: kit - tartsunk irányadónak és mértékadónak, ha állást kell foglalnunk, ha valahova oda kell állnunk - legalábbis - a véleményünk kinyilvánítása szintjén. De nem csak ezen a szinten.

      Ma óriási  mértékű az információ áramlás körülöttünk.  Óhatatlanul felmerül a kérdés: fel van-e készülve az emberiség - de személyessé téve a kérdést: fel vagyok-e készülve személy szerint én magam - arra, hogy az információkat  osztályozzam, szelektálásukról dönteni tudjak? Dönteni arról, hogy melyik információval tudok kezdeni valamit s melyik az, amely már a hallatán vagy az olvastán gyanús, azaz később esetleg egy hírcáfolat alapján meg is kérdőjelezendő. Persze ez utóbbi esetben - másfelől - mindjárt felmerül az is: van-e itt értelme egyáltalán legalábbis törekedni a hitelességre? Vagy pedig, mert semmiféle elmarasztalástól nem kell tartania az esetlegesen „dezinformációt gyártó cég"-nek, szabad a vásár; mindenki azt mond, amit akar(?).

      Nos, az úgynevezett természetes józanságra intő, sui generis megfontolás mindhárom idézett szövegvariánsban benne foglaltatik. Kérdés: mi ma a józanság? Jó kérdés. Hiszen minden relatív és viszonylagos.

      Sokak által ismert, klasszikus példa e tekintetben az egykori legendás Jereváni Rádió hír-hitelességi mutatója. Amely „orgánum" - a fiatalabbak kedvéért felelevenítendő - a leggyakrabban éppen „csak" a tényeket igyekezett elferdíteni, elhallgatni, avagy gyakorlatilag teljes egészében ellenkező előjelűre változtatni. Csak a tényeket tehát - és itt a „csak" szócska idézőjelben értendő!

      A március 11-i japán földrengés- és cunami-katasztrófa miatt rendkívül súlyos helyzetbe került nemzetet alkotó, közismerten  szorgalmas,  céltudatos  és kitartó japán lakosság elszántan és fegyelmezetten teszi a dolgát.  A tragédia kapcsán keletkezett atomreaktor-balesetet a nemzetközi hétfokú skálán időközben ötös erősségűnek mondták ki. A világhálón található hírözönben megbújik egy információ. Eszerint a tragédia helyszínétől 250 kilométer távolságra lévő tokióikak között egyre többen vannak, akik úgy vélik: alultájékoztatás történik a japán sajtóban...

      Van a világon egy Könyv - ez a Biblia - amelynek hitelességi mutatója mindmáig makulátlan. Miért is van ez így? Azért, mert például Lukács evangélista evangéliuma prológusában ezt írja: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak...magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot." (Lukács 1:1,3,4) Pontosan utánajárt tehát -  a kétségtelen valóság érdekében. Nem semmi színvonal! Talán ezért van az, hogy a Biblia végén, a János apostol mennyei jelenéseiről írott könyv utolsó verseinek egyikében  ezt olvassuk: „Bizonyságot teszek...mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzátesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jelenések 22:18,19)

      A kérdés most már az: kire, mire hallgatunk, kinek, minek  - ahogy mondani szokták, minek, milyen hírnek  „ülünk fel"?

      A ma reggeli Ige tehát ebben a vonatkozásban is - de más  tekintetben is - eligazít: „...Legyetek józanok..."

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész