Veszprémi Református Egyházmegye

Hétkezdő meditáció 2011. április 4-én, hétfőn reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2011-04-04 11:56:14 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház lelkipásztor

 

Olvasandó: Kolossé 3:12-14

 

Öltsetek tehát magatokra...könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.

  

      Letelt az esztendő egynegyede. Immár egy hete benne járunk a nyári időszámításban, azaz rohan az idő... Más megközelítésben aplikálva az idő koordinátákat: ma már a Nagyböjt 27. napjára virradhattunk fel.

      Mit is jelent a modern keresztyén közgondolkodásban a böjt? Nagyon röviden - „in nuce" - villanstuk fel az ezzel kapcsolatosan tudni illendőket. Vannak, akik hitvalló keresztyénként törekednek a maguk s mások számára proklamálni, interpretálni a böjt lényegét. Míg mások toleranciával, megfontolással igyekeznek bölcsen integrálni magukba bizonyos szeleteit. Megint mások pedig, akik még csak az úgynevezett „kultúrvallásosság" szintjén sem nevezhetők még jóindulattal sem a böjt hibéli aspektusa iránt érdeklődőknek, ennek ellenére kétséget kizárón megtalálhatják a  témakörben maguk számára a pozitív üzenet morzsákat. Ilyen felvezetés - vagy ha úgy tetszik, ilyen beharangozás - után lássuk tehát a böjt lényegének felelevenítését röviden.        

      A keresztyén időszámítás szerint a Hamvazószerdát követő s a Passio kezdetéig, azaz Virágvasárnapig tartó, 40 napos időszak foglalja magába a Nagyböjtöt. Eredeti intentioja szerint a testi értelemben vett önmegtartóztatás a böjt lényege.

 

      Vagyis: alkalomszerűen, időszakosan és/vagy átmenetileg, bizonyos meghatározott ételneműktől való részleges és/vagy teljes tartózkodás. Mégpedig Jézus Krisztus példájára, aki az evangéliumi híradás szerint szintén negyven napig böjtölt és imádkozott a pusztába elvonultan (Máté 4:2).  

      A mai teológiai felfogás azonban már lényegesen eltér ettől az alapvető eredeti szándéktól. A modern Biblia-tudomány szerint a jézusi böjt tanulságainak mában értelmezhető konzekvenciája az elsősorban lelki síkon megvalósítandó önmegtartóztatás, megtisztulás, bűnbánat és regenerálódás. Vagyis: lélekben készülni a golgotai keresztre történő feltekintés bűnt eltörlő, üdvözítő váltság-eseményére. A tavaszi nagytakarításhoz hasonlóan kiiktatni s aztán eltávolítni a lélekből azt, ami Istenhez is, de - ami ugyanilyen fontos - az emberhez is méltatlan. Természetesen megemlítendő még az is, hogy mindezzel párhuzamosan mennyire hasznos és helyénvaló lehet az emberi test biológiai organizmusának az időnkénti részleges vagy akár teljes méregtelenítése - akár egy kis koplalás vagy böjtölés által is.

      Az így értelmezett - és elősorban is - lelki vonatkozásai miatt fontossá tehető s fontossá lehető böjtnek, a már említett individuális összefüggésein túlmenően közösségi vonatkozásai is vannak. Az emberi együttélés írott és íratlan szabályairól kevés szó esik manapság. Az is természetes, hogy aztán ennek megfelelően is alakul a konkrét szociológiai körkép és kórkép. Látlelet egy társadalomról, hogy a benne élők hogyan viszonyulnak egymáshoz s hogyan kommunikálnak egymással. Pál apostol archaikus stúlusú, de a hallott új bibliafordításban mindenképen modern tartalmakkal is megtöltődő,  időszerű ajánlásokkal átitatódó fogalmainak felsorakoztatása   pozitív   üzenet   a   huszonegyedik    század embere számára. Mégpedig arról: Íme, így is lehet - vagy így is lehetne! „Öltsetek tehát magatokra...könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent."

      Ezek a szavak - nem véletlenül - a református úrvacsorai istentisztelet liturgiájának részévé lettek. Mert a bűnbánat manifesztációjában, azaz az úrvacsorában megjelenő úgynevezett közgyónás lelki aktusában a legfontosabb elem, az absolutio, vagyis a feloldozás, a felmentés után következményszerűen magában hordja az intelmet is. Az intelmet, mégpedig a jóvá lételre nézve.

      Befejezésül mindezek summájaként álljon itt Weöres Sándor: „Zsoltár" című versének harmadik strófája:

...Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?...

Úgylegyen! - Soli Deo Gloria!

 

Nagy Lajos kórházi lelkész