Nem véletlen, hogy már Mózesnek, az Isten emberének imádságában, a 90. zsoltárban ott van nyíltan a kérés: „Uram...Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk." (Zsoltárok 90:15) Benne van ebben a gyönyörű zsoltáros kérésben az, hogy a szerző, Mózes két lábbal áll a földön. Egyáltalán nem lehet Rá mondani, hogy ne látná az élet realitásait. Nem lehet ám legyinteni Rá, hogy könnyű volt neki akkor... Nem egy óhéber, túlhaladott figurája Ő a történelemnek, aki rózsaszínűre meszelt élethorizontján csak a szépre emlékezik. Dehogy! Ő igenis nagyon is jól tudja - amit mi is - hogy az élet, bizony nem habostorta.

      Ám  mindennek ellenére - vagy talán éppen pontosan ezért  - mondja: „Uram...Vidámíts meg..." Lehet ebben valami mélységesen bölcs előrelátás, sőt jobbítási szándék.

      Az imént elhangzott virágvasárnapi evangéliumi történetben azt hallottuk, hogy Jézust lelkendező, örvendező tömeg kísérte Jeruzsálembe. "Az előtte és utána menő sokaság pedig kiáltott, mondván: Hozsánna  a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" Átmelegíti a szívünket ez a régi-új üzenet. Üzenet a régmúltból, nemcsak a mába, hanem az eljövendő időkre nézve is! Hátha jobbá tesz, hátha megjobbít, hátha komfortosabbá teszi az életet s élhetőbbé a világot!

      Virágvasárnap apropóján azonban azt is el kell mondanunk, hogy a keresztyén ünnepek üzenete soha sem valamiféle egysíkú látást kölcsönöz az emberi pszüchének. Hanem polarizáltan, mintegy a szivárvány színeinek vizuális és ugyanakkor szellemi sokszínűségében s végtelen gazdagságában láttatja velünk a valóságos életet. Az élet valóságát, teljes életnagyságában - mind vallási, mind lélektani és/vagy egzisztenciális értelemben. Megjegyzendő, hogy ebben a gondolati összefüggésben egyáltalán nem a liberális média által megjelenített, „való világ" nevet viselő virtuális valóságról van szó, hanem egészen másról! Arról, hogy mind az ünnepeket, mind az egész életet egyfajta bibliai bölcsességű kontextusban, szinesztéziában kell, kellene látnunk. A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben az egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet. Tehát például az öröm érzéséhez az ember azonnal, akaratlanul is sajátos színeket társít. De mindjárt, automatikusan a látótérbe helyezi színeivel az ellentettjét, a szomorúságot és a bánatot is. A szinesztézia két görög szó összetétele:   σύν    (szün)    -    együtt,    egyszerre,    αισθησις (esztészisz) - érzékelés. Magyarul:összeérzés, össze-érzékelés.

      Virágvasárnap elnevezése több nyelvben is magában hordja a „pálma" szót. A németben a Virágvasárnap így hangzik: Palmarum. Magyarán: a pálmák vasárnapja. A pálmaágak a reményt képviselik az egykori virágvasárnapi tömeget alkotó emberek kezében. Ugyanakkor - az egy évvel ezelőtti Virágvasárnapot követő meditációm alapigéjében idéztem, hogy - „...mikor közeledett - Jézus - látván a várost - az ünneplőbe öltözött örvendező Jeruzsálemet - sírt azon." (Lukács 19:41) Mert Ő már tudja: Virágvasárnap után  rövidesen a Golgota velőtrázó eseménysora, azaz Nagypéntek következik. De aztán, utána megint jön a fény, a feltámadás világot átformáló öröme: Krisztus feltámad!

      Erről a különleges szinesztéziáról, erről a sokszínű, életes - nem csak vallási - érzelmi kavalkádról üzen Andreas Gryphius költőnek, a 17. századi német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának „Virágvasárnap" című, előre tekintő költeménye, Szénási Sándor fordításában. Kicsit talán a mögöttünk hagyott Költészet napja alkalmából is. Íme:

Nézd, nézd, Sion, vonul az Írások Királya!

Örömszerződ jön itt. Atyja parancsait

Ő végrehajtja hűn. Kikben még él a hit

(Elfutnak csakhamar), most mennek még nyomába.

Segítséged csak Ő! Siet szeretni. Drága

Vére eloltja az átok villámait,

S a kárhozatból így téged kiszabadít.

Vonul, hogy még se légy szent üdvéből kizárva.

Hozsánna Istenünk! Hozsánna Dávidunk!

Tiéd a gúny, halál: ily' áron vígadunk.

4

Rabszolga lett értünk e szent királyi Fölség!

Áldunk, mert fölemelsz a bűn-terhe alól.

Meghalsz, hogy éljünk. Élsz, hogy tudjunk halni jól.

Gúnyért áldás miénk, s a kínodért dicsőség.

      Virágvasárnap hétfőjén, a Nagyhét, a passio  nyitányának óráiban áldott, boldog nagyheti és húsvéti szinesztéziát kívánok!

Úgylegyen! -  Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész