Ez a zsoltár részlet egyértelműen Istennek elsősorban arra a csodálatos nagy művére irányítja a figyelmünket, amelyet ő Húsvét ünnepében, illetve magában a feltámadás tényében  adott az emberiségnek. Hisz ez a világmegváltó tett, az üdvtörténet csúcsa. A feltámadás - kicsit applikáljuk csak e fogalmat a mai világhelyzetre - a mindenkori feltápászkodás egyetlen lehetőségének üdvígéretét hordja magában. Németh László azt írta: A vallás, a hit olyan az emberiségnek, mint a gyermeknek a járóka. Abban tanul meg állni és járni. Elvették a járókát és az ember négykézlábra ereszkedett. Tehát akkor mi is veszett el? Az e kérdésre adandó egyértelmű válasz körvonalazza a megállapítást: ez a mai világhelyzet kulcsa!

      A mindenkori társadalmak békéjének vagy éppenséggel  békétlenségének,  néhol  esetleges  permanens   forrongásána kézenfekvő és meghatározó alap motívuma a kenyér kérdés.  Nevezhetjük ezt modern társadalompolitikai definícióval - már előre mutatón - szociális kérdés csomagnak is akár.

      A kétévezredes jézusi szó pedig sajátosan érdekes vetületét mutatja mindennek: „...Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."  Az Ige pedig ebben az összefüggésben sem „pótszer", a vele való élés nem „pótcselekvés". Hanem éppenhogy nagyon is az életigenlés felé vezető út útjelzője, a helyes élet egyensúlyt meghatározó jótékony orientálni akarás.

      Jézus ezeket a szavakat nem akármilyen kontextusban mondja. Úgynevezett szociális kísértés tőrébe akarják becsalni. Rá akarják szedni: „...Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." (Máté 4:3) Magyarán: majd ha isteni hatalmadat úgy hasznosítod önmagad számára, hogy politikai megváltót csinálsz magadból, akkor hiszünk Neked... Csakhogy Őt nem lehet tőrbe csalni. Nem lehet rászedni valamiféle öncélú „Pr-fogás"-ra. Ugyanakkor a  demagógizálás is távol áll Tőle. Nem azt mondja: Ne törődjetek a szociális nyomorral, a kenyér nem fontos, egyedül az Ige fontos. Nem. Hanem mindkettőt fontossá téve, egyiket a másik ellen ki nem játszva szól: „...Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

      A keresztyénség  - bizonyos összehasonlító vallástörténeti  tudományos vizsgálati szempontból - könyv-vallás. Azt üzeni ez, hogy az Igében, a Bibliában minden írva van! Következés-képp: Élj vele, élj belőle s majd meglátod, mire mégy Vele! Hogy mire mégy nélküle, az már nagyjából-egészéből látható.   

      Az alig elmúlt május 9-i Európa Nap apropója kapcsán  nem árt, ha kicsit  a  hajdan  volt   Keresztyén   Európa   eszméjére  is  gondolunk. Nem csak a népek  egymáshoz  való közeledésének eszméjéről, a recessioról, a pénzügyi- és szociális válság-menedzselésről kellene talán szólni, néhol a hangzatos, üres szlogenek szintjén. Hanem arról is, hogy a  társadalmaknak s benne a lelkeknek jó és üdvös volna akár bármi áron is kívánatossá, közérthetővé és közkinccsé tenni a jézusi szót: „...Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Ebben van ugyanis az a bizonyos  feltápászkodás!

      Befejezésül halljuk, mit mond erről Balog Miklós: „Igehallgatás" című verse:

Kenyérként add, Uram, örök Igédet,
Míg bennem a kenyérharc elpihen!
Tudom, szavad most épp nekem izen.
Tegyen raboddá, mint igaz igézet!

Élet legyen bennem, ne csak idézet!
Ne bosszantson, ha éle eltalál,
S ne örvendjek, ha éppen másra áll,
Ne untasson, ha újra jóra késztet!

Adj hozzá mindig jól halló fület,
Ha engem szólít, ne legyek süket,
Szerinte élnem az én érdekem!

Igéd nélkül nem volt, s nincs s nem lesz élet!
Ez ad neki roppant jelentőséget.
Ezért hallgatlak most: beszélj velem!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész