Veszprémi Református Egyházmegye

Hétkezdő meditáció 2011. május 30-án, hétfőn reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2011-05-30 07:40:17 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház lelkipásztor

 

Olvasandó: Példabeszédek 4:5 és 9:10a

 

Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!

 

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme...

 

      Bölcsesség, értelem - nem semmi döntő kulcsszavak. Figyeljük csak meg: ezeken valahogy nem lett úrrá az idő. Lehet, hogy átmenetileg lemosolyogjuk, de aztán rádöbbenünk: ezek nem megkopó értékek! Akárhogy is van: nem lettek túlhaladottá. Valahogy nem lehet őket megkerülni. Sok minden megkopott, elhalványult, sok mindent lesajnálnak - lesajnálunk - ma az úgynevezett klasszikus értékek közül. De a bölcsesség és az értelem - no, hát ezek aztán konstansak, időtállóak, maradandóak. Nem lehet versenybe szállni velük. Ma is ugyanolyan erővel hatnak az emberi lélekre - no és természetesen a tudatunkra is - mint akármilyen régen.

      Ezek a fogalmak őseredeti gyökereiket tekintve egyértelműen Istentől s Isten szavából eredeztethetők. Aki bölcs, aki értelmes, annak bölcsessége és értelme, értelmessége Istentől való.  A bölcsesség, az értelem nem emberi képesség. Hanem Istentől való. Ezen persze lehet vitatkozni. Mindannyian láttunk s hallottunk már akár nagyon is értelmes embereket vitatkozni olyan szituációban, olyan konstrukcióban, olyan szövegkörnyezetben,  hogy látható volt: minden vitatkozás a józan észnek teljesen ellene mond.   

      Merthogy mi is az a józan ész? Az, hogy látjuk s belátjuk: teremtettségünk okán - aztán lehet itt beszélni evolucióról, vagy Isten teremtő akaratáról - egyetlen biztos pont van.

 

      Ez a biztos pont pedig az, hogy a „semmiből" állott elő

minden. Ezért „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme..."

      A tudás nem ugyanaz, mint a bölcsesség. A bölcsesség valódi próbája az, ha tudjuk, mikor és hogyan kell cselekednünk Isten akaratának megfelelően. A bölcsesség ritka és kevés, drága és értékes, sőt felbecsülhetetlen értékű. Ezek a szavak csak haloványan írják körül e hőn áhított tulajdonságot és erényt, amelyet bölcsességnek nevezünk.

      Az angol költő, Samuel Taylor Coleridge írja: „A szokatlan fokú józan ész az, amit a világ bölcsességnek nevez." A Webster szótár így definiál: „A bölcsesség tudás és képesség annak használatára; a legjobb célok és eszközök felismerése."

      A bölcsesség az az erény, amely az embert képessé teszi olyan döntések meghozatalára, amelyeket Isten is meghozna. Másként fogalmazva, a bölcs ember az, aki oly módon képes megoldani problémáit, ahogy Isten is tenné...  

      Egy ismeretlen kommentátor így fogalmaz: „A tudás által az ember megtanulta, hogyan utazhat a hang sebességénél is gyorsabban, de bölcsességének hiányát mutatja, hogy rossz irányban halad vele."

      Charles Haddon Spurgeon, a nagyhatású tizenkilencedik-századi angol baptista igehirdető pedig azt mondja: „A bölcsesség a tudás helyes felhasználása. A tudás nem jelenti azt, hogy bölcsek is vagyunk. Sok embernek van nagy tudása, mégis ostoba. Nincs még egy akkora bolond, mint az, aki tudós bolond. De az, aki tudja, hogyan használja a tudást, bölcs ember."          

      Mindezen egybehangzó vélemény tehát konstans és világos. Egy ismeretlen szerző pedig így elmélkedik az alapige kapcsán:

A  Biblia  arra  buzdít  bennünket: „Szerezz bölcsességet,

 szerezz értelmet..." Két elérendő célt jelöl ki: a bölcsességet

- hogy helyesen cselekedjünk és gondolkodjunk - és a józan észt. A bölcsesség az a képességünk, hogy fel tudjuk mérni és értékelni tudjuk a helyzeteket, akár másokkal kapcsolatban, akár döntési helyzetben, akár igazságot teszünk. A bölcsesség része, hogy tudásunkat arra használjuk, hogy helyesen cselekedjünk - ha ezt felismerjük, és nem cselekszünk, ugyanott vagyunk mintha nem tudnánk semmit. Amikor hagyjuk, hogy Krisztus legyen bölcsességünk forrása, ő útat mutat, milyen bölcs döntéseket kell meghoznunk,

és azok szerint cselekednünk.

 

      Még egy gondolat bezárásul. A Húsvét utáni ötödik vasárnap - amely tegnap volt - az evangélikus naptár szerint Rogate Vasárnap. A latin „rogate" szó azt jelenti: imádkozzatok! Szikszay György: „Keresztyéni tanítások és imádságok" című, először 1904-ben megjelent s az évszázad alatt számtalanszor, szinte majdnem  néhány évente reprint kiadásban újra megjelentetett könyve sok könyvpolcon, sőt éjjeliszekrényen megtalálható. Ennek az imádságos könyvnek vissza-visszatérő, refrén szerű felszólítása, hogy a keresztyén embernek imádkoznia kell. Igen. A bölcsességért is!

      Repülnek a napok, a  Rogate Vasárnap után két héttel már Pünkösd jön. Ennek hangulatát előlegezi meg  Lengyel József  dícséret-énekének néhány bölcsességért imádkozó sora, mely így hangzik: „Úr Jézus, mely igen drága / A te Igédnek világa. / Mely bölccsé tévén az elmét, / Szüli az Úrnak félelmét. / Gerjeszd fel most indulatunk, / Hogy míg igédre hallgatunk, / Végyen bennünk épületet / A hit, reménység és szeretet: / Tégy bölcsekké, tégy szentekké!" (154. dícséret)

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész