Veszprémi Református Egyházmegye

Munkahét kezdő meditáció 2011. június 14-én, kedden reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2011-06-14 09:50:22 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház lelkipásztor

Olvasandó: Apostolok Cselekedetei 1:8a

Róma 8:14

Példabeszédek 10:7

 

...Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek...

 

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

 

 Kétnapos pünkösdi ünnepet szentelt a világkeresztyénség. Pünkösd - a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. A Biblia tudósítása szerint az első Pünkösdkor - a feltámadás után ötven nappal - együtt vannak Jézus tanítványai és rendkívüli dolgok történnek velük. Az ünnep eredetileg a zsidóknál az úgynevezett „hetek ünnepe", másként az aratás ünnepe. Minden esztendőben a Páska ünnepe - a Peszach - utáni 50. napra esett. Voltaképpen a learatott gabona zsengéjét mutatták be ilyenkor Istennek. Ez az ősi ószövetségi kultikus ünnep azonban ez alkalommal most merőben új tartalmakkal töltődik meg, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének tudósítása szerint. A tanítványok hirtelenjében különös dolgokat tapasztalnak. Szélrohamszerű zúgást hallottak, majd valamiféle tüzes lángnyelvek megjelenését látták, amely lángnyelvek - mintegy - rájuk szálltak és „mindnyájan megteltek Szentlélekkel..." (Apostolok Cselekedetei 2:4) Aztán ennek a lelki élménynek a hatása alatt rögvest - így szól az  Írás  -  „...különféle   nyelveken   kezdtek   beszélni;   úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elamiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréne mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." (Apostolok Cselekedetei 2:4-11) Szóval elég nagy volt a zavar, a meglepetés, a kavarodás ott, az első Pünkösdkor.

      A furcsa történéseknek azonban máig ható üzenete van. A Szentlélek látványos kitöltetése és különleges képességeket eredményező hatása valóságosan is és jelképszerűen is értelmezhető s értelmezendő a történelemben. Az eredetileg orvosként praktizáló Lukács evangélista második bibliai művében, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben pontosan ezt előlegezi meg, amikor a mennybe távozó Jézus szavait betű szerint idézi: „...Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek..." Erőt tehát arra, hogy rendkívüli képességekről is tanubizonyságot tegyen az ember.

      Második Igénkben ugyanezt a gondolatot fejleszti tovább Szent Pál apostol - mintegy következményszerűen - amikor a rómaiknak már azt írja: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." Isten fiai - azaz: Isten gyermekei. Az ókori patriarchális gondolkodásmódtól immár elrugaszkodva, bátran

kiterjeszthető ez az üzenet akár így is: Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai vagy éppen Isten leányai.

      Végül mai Ige-trilógiánk harmadik üzeneteként a Bölcs Salamon Példabeszédeiből hangzott az idézet: „Az igaznak emlékezete áldott; a hamisnak neve pedig megrothad." A Szentlélek ajándékában részesülők hosszutávon pozitív minősítésre, Isten kegyelmes méltatására számíthatnak. Ez egy hatalmas ígéret. Érdemes tehát a pünkösdi Lélek jelenlétét és segedelmét kérni az élethez. „Nyerő" a pünkösdi Lélek által „igaz"-nak találtatni. Mert aki ilyen összefüggésben említhető, annak így marad fenn a neve az utókor számára. Az ilyenek „...emlékezete áldott..." Míg „...a hamisnak neve pedig megrothad." Sokan vannak a hamiskások. Annál nagyobb élmény a Lélektől lelkes, „igaz" emberrel való találkozás. Szinte felüdíti az embert az ilyeneknek a kisugárzása!

      Pünkösd hetében köszönt el az ország Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktől. Méltatták személyében a rendíthetetlen  jellemű, legendás gerincességű, józan politikust, az európai jogharmonizáció világtekintély számba menő jogtudorát, a kiváló és népszerű egyetemi tanárt, számos külföldi egyetem díszdoktorát. És még szerencse, hogy hangot kapott az is: mindez az elkötelezett keresztyéni mivoltából eredeződött. Abból, hogy a Lélek embere, a Szentlélek által megragadott, Lélektől lelkes személyiség volt. Akire - pártpolitikai hovatartozástól függetlenül - mindenki felnézett. Láttuk őt politikai játszmáknak kitetten, egy köztársasági elnök választás lélekromboló kampánya során tenyerébe temetett arccal a parlamenti páholyában. Amikor a politikai ármány meg akarta Őt alázni. Aztán mégis Ő lett a Köztársasági Elnök Úr - hála Istennek!

      A Fiumei úti temetőben végbement gyászszertartás már majdhogynem reformátori puritánsággal ment végbe. Semmi pátosz, semmi  túlzás, semmi  felesleges  pompa.  Csupán csak egy szál hegedűszó, Johann Sebastian Bach melódiájával. Majd az ugyancsak Bach korál, a kórus ajkán: „Jesu, meine Freude..." És három ősz hajú, szerzetes: egy Bencés-, egy Ferences- és egy Piarista-rendbéli Isten-szolga koncelebrálásban. Imádkoztak, hálát adtak és nagyon egyszerűen beszéltek. Nem az volt az ember érzése, mint sokszor, hogy a halottról jót vagy semmit... (Ami egyébként ráadásul nem is így van, mert a mondás egészen pontosan fordítva így hangzik ám: a halottról jól vagy semmit...)

      Korzenszky Richárd  perjel, tihanyi bencés főapát szent- beszédében idézte Arany János: „Széchenyi emlékezete" című monumentális verséből, hogy - a teljes 24. strófát idézem -  „...Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl; / Hanem lerázván, ami benne földi, / Egy éltető eszmévé fínomul, / Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, / Amint időben, térben távozik; / Melyhez tekint fel az utód erénye: / Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

      Aztán elhangzott az Eötvös József  idézet is: „...Aki egész életét nemzete dicső emlékezetének fenntartására szentelé, azt a nemzet nem feledheti el." Nem semmi üzenet!

      Azért hát a pünkösdi kérdés aktuálisan így hangzik: Akarsz-e Lélektől lelkes ember lenni? Akarsz-e a Szentlélek által indukált tulajdonságok hordozája lenni? Akarsz-e végtére is igaz ember lenni? A tét nagy! A pünkösdi Lélektől lelkesek és a hamisak között nagy a különbség! S „az igaznak emlékezete áldott; a hamisnak neve pedig megrothad." Akarsz megújulást? Hát mondd velem: Veni, veni, Creator Spiritus Sancti Deus! Jövel, jövel, Teremtő - újjáteremtő - Szentlélek Isten!

 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

 

Nagy Lajos kórházi lelkész