Egy héttel ezelőtt - a Pünkösd ünnepe utáni Szent-háromság Vasárnapját követő hétkezdő meditációnkban - az emlékezésről volt szó, aktuális kontextusok mentén. Az emlékezésnek világnézettől, személyes lelki beállítódástól függetlenül is működő, objektív, egyértelmű és bizonyított léleknemesítő hatás-mechanizmusáról. Mai elmélkedésünk középpontjában a szabadság gondolata áll. Járjuk körbe e fogalmat - a hallott bibliai idézet megvilágításában.

      Az értelmező szótár szócikkének „primér" jelentéstartalma szerint a szabadság olyan korlátok nélküli állapot, ideális helyzet, amikor egy személy vagy csoport az élet minden egyes területén (egyéni, családi és társadalmi-környezeti szinten egyaránt) tetszés szerinti lehetőséggel bír bármivé lenni, bármit megtenni, bármivel rendelkezni, mások ugyanilyen állapotának, illetve a közös környezet fennmaradásának megsértése, lerombolása nélkül. A szabadság valójában az élet megértésével jöhet el. A szabadság nevében nem lehet bárki másnak a jogait korlátozni. A szabadság  nem jelenti azt,

hogy felelősség és irányítás nélkül az élet bármely területének a pusztulását okozzuk.

      No, ez aztán tömény, így egy olvasatra sokaknak nem is igen emészthető. Itt jön be  a képbe segítő szándékkal a hallott Ige. Jótékonyan magyarázza, segíti megérteni ezt a bonyolult, sokrétű szabadság-fogalmat. Természetesen egyáltalán nem kirekesztően, nem kizárólagos alapon, de minden esetre egy ajánlott követési útvonalat nyíltan felvállalva s udvariasan felkínálva. Miről is van szó?

      Aki az „igazság igéjét" hallja, viszont nem engedi, hogy hatékonnyá legyen benne, az az olyan emberhez hasonlítható, mint aki csak egy futó pillantást vet a tükörre. Mit is látunk a tükörben? Érdekes, elmés találmány ez a tükör. Magunkat látjuk benne. Ki-ki változó idő intervallumban és eltérő intenzitással néz tükörbe. A hölgyek talán többet s alaposabban. Mi, férfiak pedig állítólag kevesebbet, csak - mondjuk  - a borotválkozás idejére vagy már akkor se annyira... Minden esetre: a tükör az tükör. Őseredeti funkcióját tekintve: megmutat bennünket önmagunknak. A teremtés találékonyságának huncut, de fontos terméke. Megmutat, kivillant, pillanatnyilag felvillant némi fontos üzenetet rólunk, a személyiségünkről, a bennünk lévő dolgokról - is! (Most abba ne menjünk bele, hogy a fizikai törvényszerűségeit vizsgálva, a fénytan nyelvén ez egy úgynevezett „virtuális" kép, azaz látszólagos, tehát nem valóságos kép. Maradjunk annyiban, hogy mégis, mindennek ellenére megmutat, feltár, kinyilvánít valamit - részlegesen és viszonylagosan - belőlünk.)               

      Futó pillantás ez a tükörbe nézés tehát. Aki viszont az ige „tükrébe" tekint és kitart a kép látványának üzenete mellett, az az Igének cselekvője lesz és őt boldoggá teszi a cselekedete.

      A szabadság tökéletes törvénye hármas szókapcsolat az Igében Isten szavát, a Bibliát olyan igének mutatja be,  amely szabaddá tesz. Mert azt a szabadító üzenetet hirdeti, hogy Krisztus kimentette az embert a bűnből s a halálból (van örök élet!) „Mivel - Pál apostol szavai szerint, amit a rómaiaknak ír - az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől." (Róma 8:2) A galáciabelieknek meg azt írja Pál: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni."(Galata 5:1)

      Az Ige pedig kötelezi azt, aki hajlandó arra, hogy kötelezze. A szabadság tökéletes törvénye - félreértés ne essék - nem egy kizárólag istenközpontú törvény, hanem egy - a végső eredményt tekintve - nagyon is embercentrikus törvény. Kérdezem: kinek volt az jó, hogy pont a magyar politikai szabadság hajnalhasadásának napjára, június tizenhatodikára időzítették liberális politikai segédlettel a budapesti meleg felvonulást? Ez volna a szabadság? Nem gondolnám. Az Ige szabadság fogalma az őseredeti, kipróbált, klasszikus megfontolásokra utal. Nem az innovatív, öncélú, zavart keltő, bomlasztó, hamis szabadság értelmezésre, a L'art pour L'art szabadságra, amely szabadság esetleg a másik embert megbántja. Hanem valami minőségi, más minőségű szabadságra!     

      A keresztyén „biblikus" szabadság fogalomkörét Szent Pál apostol így határozza meg: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (I.Korintus 10:23) „Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek..." (Jelenések 2:7) Szabad nekem azt tennem, amit az Ige mond, majd meg fogom látni, mire megyek vele.        

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész