Oltáriszentség ünnepe volt a katolikus egyházban, helyenként látványos, színpompás, felemelő körmenetekkel.

      Júnus huszonhetedike pedig Szent László király ünnepe, aki 1077 és 1095 között uralkodott. Az Ő idejében indultak meg a szentté avatások. Ekkor kezdeményezték I. István felmagasztalását is. Ezt VII. Gergely pápa elébb elvetette, majd engedett s 1083 augusztusában szentté avatták országalapító I. István királyunkat. Lászlónak talán ez volt az egyik legnagyobb érdeme, de jelentős belpolitikai- és gazdasági reformok is fűződnek a nevéhez, illetve uralkodásához. Törvényeiben vasszigorral üldözte a bűnt, a korrupciót és következetesen, minden igyekezetével védte az egyházat. Megszabta az ünnepnapok számát (36 napban), irtotta a pogány szokásokat. László még hitt a boszorkányokban, és ha valakit rajtakaptak boszorkányságon, akkor azt máglya halálra ítélték. Ezek mellett kimondta az egyházi személyek sértetlenségét. Ha valaki bántalmazott egy papot, azt akár halálra is ítélhették. Ennek hatására az egyház külön joghatóságot alakított ki magának. László király 1095-ben megbetegedett, majd elhunyt. Trónját Kálmán örökölte. László annak ellenére végrendelkezett így, hogy ismert volt: Kálmán összetűzésbe keveredett a Pápával. László királyt elébb a somogyvári apátságban, majd Váradra temették. Halála után 97 évvel, 1192-ben III. Celestin pápa szentté avatta. A régi magyar irodalom gyöngyszeme így énekel róla:

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

Csillagok között fényességes csillag!

Szentháromságnak vagy te szolgája,

Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;

Te szent léleknek tiszta edénye,

Szűz Máriának választott vitéze.

(„Testvéreink, a szentek" - Prugg Verlag, Eisenstadt, 1977 - 187. lap)

      Szerdán volt Szent Péter és Szent Pál ünnepe. Róluk a leghitelesebben a Bibliából tudhatunk meg sok értékes információt. Azonban az érdekesség kedvéért nézzük: hogy látja személyüket Jankovics Marcell: „Jelkép-kalendárium"-ában. A költőfejedelmet, Arany Jánost idézve, hogy „...Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban..." (Arany János: „A fülemile") - a következőket írja: „Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő   csillagászati   hónap   első   dekádja.   Június   29-e  kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki Krisztus után 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették - saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere -, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette..."

      Az elmúlt péntek: Jézus Szent Szívének napja volt a katolikus egyházban. Az Úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó idejű ünnepe. A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda példaképül s követelményül. (Bálint Sándor: „Ünnepi kalendárium")

     Végül - a közeli katolikus ünnepek sorában - tegnapelőtt volt Sarlós Boldogasszony napja. Az ünnepet a Ferences Rend

alapította a XIV. század vége felé. A búza beérésének s az aratás kezdetének idejét jelöli. Az aratás a legszentebb munkafolyamat az emberiség számára. A mindennapi kenyér érdekében történő megszentelt fáradozás eszmeisége érdekes módon két halhatatlan bibliai nőalak: Mária és Erzsébet találkozásának történetével van összekapcsolva. Asszonyi mivoltukban mindketten az Istent dicsőítő odaadás, szorgalom és alázat megtestesítői. Mindkét nő áldott állapotban van. Erzsébet ajkán ekkor hangzik fel a klasszikus himnusz: „...Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse." (Lukács 1:42)   Ezek a szavak már nem is annyira Máriának szólnak, hanem előremutatón a szíve alatt hordott s hamarosan megszülető Megváltót dicsőítik.   

      Látjuk és pontosan érzékeljük: a nyár elejei sokszínű és   tiszteletreméltó katolikus ünnepek apropóján tájékozódva, azok hozadékát érzelmileg is és intellektuálisan is értékelve, történelmünk és nemzeti kultúránk nemesítő tényezőiként illik és kell azokat számon tartanunk.

       Befejezésül még egyetlen gondolat. Az ökumenikus, nyíltszívű hit-értelmezés és Biblia-értelmezés számára egyértelmű: a különféle hitvallás szerinti hit-felfogások úgy illeszkednek egymáshoz, mint ahogyan  kiegészítik egymást a szivárvány egyes színei a csodálatos összképben. Így fogadjuk egymás ünnepeit, egymás hitvalló kultuszának elemeit. Az evangélium szerint reformált, Szentírás-centrikus, haladó teológiai felfogásnak megfelelően a szent-ség biblikus etikai norma szerinti etikai minőség. Így kell értenünk alapigénk szavait: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából..."   És ez a felsorolás most korszerűen kiegészítendő  más megszentelt hivatásokkal, például az orvosi hivatással is így: „És Ő adott némelyeket... - orvosokul- : A szentek tökéletesbbítése céljából..."  Egymás hite által tehát lehetséges minden időben a hétköznapi szentek tökéletesbbítése. Ennek jótékony folyamata és pozitív hatása nemesíti a lelket s gyógyítja a társadalmat.  

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész