Úgy, hogy uralkodásának legfőbb útjelzője egyfelől a keresztyénség iránti elkötelezettség, másfelől a törvényesség rendszeres és módszeres képviselete volt. Ma, egy héttel későbben,  az idő gyors múlásának kitartó és akkurátos lüktetésében továbblépünk. Kevesen tartják számon, hogy július tizenegyedike Szent Benedek napja. Szent Benedek Európa védőszentje. Éppen ezért ma - főként a később felemlítendő különleges aktualitások jegyében - Szent Benedek napjának akusztikája és spiritualitása üzenet értékű. De elébb lássuk csak: ki is ez a Szent Benedek?

      Nursiai Benedek a Krisztus utáni 480. esztendő táján született az olaszországi Nursiában s 547. március 21-én Montecassinoban távozott az örökkévalóságba. Kora ifjúságában szembesül az „Örök Város", Róma bűneivel. Az istenkereső Ifjú lelke elfordul Rómától, hogy csakis Istent keresse. Ismerkedik a monasztikus szerzetesélet különböző formáival. Elébb Enfidé - ma Affile - papja. Majd a teljes magányt keresi. Remeteség következik Subiacoban. Aztán szerzetesközösség    vezetőjeként    szigorúan   a   jeruzsálemi őskeresztyénség mintája szerint vezeti a rábízottakat. Engedelmesség, imádság és munka - ezek az Ő „vezetéselméleti" alapelvei. Szóval: apostoli élet. A „világi" papság féltékeny rá s eredményeire. Ezért tanítványaival elköltözik s Monte Cassinon vadonatúj kolostort alapít, mely „a hegyen épült város" örök szimbólumává lett. Ora et labora - magyarul: Imádkozzatok és dolgozzatok - ez volt szerzetesi alapelve. Regulája ma is megállja a helyét. Mai korszerű, ökumenikus lelkülettel alázatosan vallhatjuk, hogy a XVI. századi reformáció pozitíven és progresszíven modern eszmeáramlatának világhírű bástyjává lett Debreceni Református Kollégium jelmondata Szent Benedek Regulája alapelvének szerény változata: Orando et laborando - magyarul: Imádkozással és munkálkodással. Talán nem szerénytelenség, ha megjegyzem: magam is e jelmondat megtisztelő, léleknemesítő árnyékában éltem diákéveimben Debrecenben. Naponta sokszor pillanthattam fel a Református Kollégium keresztépületének timpanonján olvasható hatalmas betükre: Orando et laborando. Ennek a feliratnak  lelki hatása soha nem múlik el belőlem! Talán ennek a jelmondatbéli alázatos gondolati azonosulásnak volt köszönhető, hogy már a klasszikus és hivatalosan is törvénybe iktatott világökumené hajnalhasadása előtt, sőt jóval elébb megvolt az a bizonyos sejtelmes „lelki aranyhíd" a Szent Benedek nevére keresztelt magyar hegyen épült város, Pannonhalma és később a Délibábok Városában, a Kálvinista Rómában megépült szellemi fellegvár, a Debreceni Református Kollégium között.        

      Halljunk néhány szót a halhatatlan lelkű Benedek  Regulájából. Íme: „Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak. A rosszat ellenben mindig ismerd el a magad tettének, és magadat okold...Ha a lelkiéletben és a hitben előre haladunk, akkor majd  szárnyaló  szívvel  és  a szeretet kimondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján...." („Testvéreink, a szentek" - Prugg Verlag, Eisenstadt, 1977 - 120. lap)

      A VII. század elején elhunyt Nagy Szent Gergely pápa az első, aki a „Benedictus" nevet értelme és tartalmának teljessége szerint bátran vonatkoztatja Szent Benedekre így: „...Áldott a neve, és valóban kegyelemmel áldott volt Isten embere." („Testvéreink, a szentek" - Prugg Verlag, Eisenstadt, 1977 - 117. lap)

      Már mostan lássuk: mi mindennek az üzenete a mában? Például az, hogy Szent Benedek, Európa védőszentejének napján érdemes elmeditálni. A sok-sok előkészületi hezitálás, aggodalom és tiltakozás közepette - annak idején - az Európai Unió létrejötte hajnalhasadásának idején, az abszolút szellemtelen világliberális nyomásnak engedve miért is nem került bele az Európai Unió alapokmányába a keresztyénségre, mint alapvető életeszmére való utalás? Ahogy szoktuk mondani: Ez a hajó most már elment. Viszont: kegyelem, hogy nem maradt ki mindez Magyarország  nemrégiben elfogadott új Alaptörvényéből. Akárki vitatja ezt, akárki próbálja csűrni-csavarni, az eredmény ugyanaz.                 

      A szellemóriás, a költő Szabó Lőrinc: „Hazám, keresztény Európa" című monumentális versében így mondja ezt el:

Útálom és arcába vágom:
- Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus  Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel

és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!

 Hazám, keresztényEurópa,
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált - óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,

elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész