Ezt a most hallott evangéliumi tudósítás egyik Biblia-fordításban a Jézus megdicsőülése cím alatt található, míg egy másik fordításban ez a felirat olvasható felette: Jézus színeváltozása. Mindegy is a cím, merthogy mindkét változat azt a titokzatosságot akarja megelőlegezni, ami ebben a történetben elénk tárul. Ez a felvillantott spirituális epizód azt helyezi szívére az evangélium késői olvasójának, hogy a megfogható (materiális) valóság tartományon kívül igenis van, létezik egy más fajta, egy spirituális valóság tartalom is. Emez pont olyan létező realitás, mint amaz. Csakhogy egyiküknek az adását nem lehetséges „venni" mással, csak egyfajta különleges vevőkód betáplálására is alkalmas speciális vevőantennával.

      Jézus a három kiválasztott tanítvánnyal, Péterrel, Jakabbal és Jánossal a galileai Názárettől  9 kilométernyire keletre fekvő Tábor hegyen látható. Három hiteles tanu van tehát már eleve Jézus Istentől származó s rejtetten már birtokolt dicsőségének és hatalmának kijelentésekor. De megjelenik még két alak: Mózes és Illés. Ők már a megidézett transcendens koronatanuk. A tanítványok félelmét azonban nem az Ő hirtelen, természetfeletti erőt képviselő megjelenésük váltja ki. Hanem a mennyei parancs-szózat: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" E hangtól való rémület leverően, bénítóan hatna a tanítványokra, ha nem  lenne ott maga Jézus és nem állítaná őket talpra azonnal. Az embert minden rendkívüli tapasztalat félelembe kergeti, ha nem áll mellette Jézus.

   A tágölelésű, korszerű ökumenikus Biblia-értelmezés szempontjából fontos, hogy augusztus hatodika a katolikus naptárban, épp e bibliai Ige-helyre alapozott megszentelt hagyomány szerint: Urunk színeváltozásának ünnepe. A transfiguratio, Urunk színeváltozása, Jézus megdicsőülése: titok. A Tábor-hegyi megdicsőülés ünnepét a keleti egyház már a VI. században megülte; karácsony, húsvét, pünkösd után e napot tekintik a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani. Hivatalos ünneppé III. Kallisztusz pápa rendelte el hálául annak emlékére, hogy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével a magyar seregek 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet arattak a törökök felett. Az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. A Tábor-hegyi csoda színhelyén az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük  napját,   augusztus   6-át   az   első   keresztyén évezred végén kezdték számon tartani.

      Ha pedig már a katolikus ünnepeknél tartunk, a korszerűen udvarias ökumenikus lelkülettel illik megemlítenünk azt is: a katolikus naptár szerint augusztus ötödike meg Havas Boldogasszony és a Maria Magiore bazilika ünnepe. Ez a Mária-ünnep eredetileg az Isten-szülő római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének - a Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore - fölszentelési évfordulója. Az ünnep idővel az egész katolikus világegyházban egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti. A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a Santa Mária Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom elmondott eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep már említett „havi" nevét is ihlette.

      Már mostan mi mindebből a leszűrhető tanulság? Legfőképpen az, hogy amikor az ember a racionalitásra rácáfoló rendkívüliséggel, rendkívüliségekkel - egy szokatlan, megmagyarázhatatlan természeti jelenséggel, egy képtelen helyzettel vagy esetleg mondjuk épp egy érthetetlen gyógyulással - találja szembe magát, akkor nézzen felfelé, a Transcendensre. Nála van a magyarázat. Nála van magyarázat! Ezt elérni, ez a hegy, a csúcs, ha úgy tetszik: a csúcsfelfedezés öröme. Erről szól a megdicsőülés hegyének vagy ha úgy tetszik, Jézus színeváltozásának története!

      Végezetül halljuk Siklós József: „Jönnek a hegymászók" című idevágó versét:

Jöjjetek a csúcsra

- mondta egyszer Jézus -

magasba velem, honnét távlat tárul!

És hozzászegődött

Péter, Jakab, János utitársul.

... És jönnek azóta is,

kik a lapálynál többre vágynak

és megnyílt szemmel látva-látnak

a Megdicsőülés Hegyén.

Látják Mózest, a törvény atyját,

Illést, a hős próféta-lelket,

Jézus arcát mennyei fényben

(ilyet ki látott, nem felejthet).

Hallva mennyei szózatot

Vágynak az ormon verni sátrat.

De lenn vergődik egy fiú,

türelmetlen vár egy apa.

Egyedül Jézusra várnak.

S akiben Jézus ott ragyog,

segítsen fiúnak, apának.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész