Különleges üzenetet hordoz a most hallott evangéliumi idézet. Ez a túláradó spritualitásában gyönyörűséges szózat a világlíra és a vokális oratórium irodalom gyöngyszeme. Világnézetre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, az objektív értékítélet szerint is vitathatatlan a lélekmegtisztító hatása. Ilyen szavakat csak az tud - vagy tudott - mondani, aki életének minden időpillanatában szerves életközösségben él a Transcendenssel és folyamatosan beszélő viszonyban van Vele. Üzenet értékű ez minden korok embere számára!

      A kontextus nem érdektelen. A világ Megváltójának, Jézus Krisztusnak az édesanyja, Mária titokzatos előzmények után áldott állapotban van. A hatodik hónapban lévén különleges isteni   kijelentést   kap  Gábriel  angyal  tolmácsolásában  így:

 „...Örülj, kegyelembe fogadott! - Más fordítás szerint: „...Üdvözlégy, kegyelembe fogadott..." -  Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között...Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak." (Lukács 1:28,30) Az akkor még magától értődő spiritualitás, a transcendens iránti méltó fogékonyság résnyi kétséget se enged Mária lelkében. Tökéletesen biztos már benne a kismama: minden úgy fog történni, ahogyan az angyal kijelentette neki. És  aztán úgy is történik.

      A katolikus világegyház augusztus 15-én ünnepli Mária   mennybemenetelének ünnepét. A hitéhez hű katolikusok számára főünnep és misehallgatási kötelezettséggel jár együtt. Az ünnep ősi magyar  elnevezése: Nagyboldogasszony napja.
      A katolikus hagyomány úgy tartja, a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének (latinul dormitio) napját már a VI. században ünnepelték Jeruzsálemben, és a következő évszázadtól Rómában is elterjedt. Az ünnepet Szent István király is megülte, sőt e napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezik Krisztus szülőanyját Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Az ünnep még amiatt is kötődik első királyunkhoz, hogy Szent István 1038-ban e napon hunyt el.

      Jézus szülőanyja mennybemenetelének napja olyan kiemelt ünnepe a katolikus keresztyéneknek, mint a karácsony, vagy a húsvét. Az esemény pontos történéséről nem maradtak fenn írásos bizonyítékok, de a  néphagyomány az ősegyházig nyúlik vissza. Eszerint Mária  holttestét angyalok kara emelte a mennyekbe. Egy népi találóskérdés így szól erről: "Hol magasabb a Föld  az  Égnél?"  Válasz:  „Ahol Máriát eltemették." Ugyanis az nem lehetséges, hogy Mária teste - mely magában hordozta Istennek a fiát - elporladjon. A keresztyén hit része, hogy hisznek a test föltámadásában, ami egykor majd minden keresztyénnel meg fog történni. A népszokásban az ünnep előestéjén (vigíliáján) az emberek virrasztással várták a hajnalt, és Nagyboldogasszonyhoz eképpen imádkoztak: "Nyújts kezet Mária / nyiccs kaput angyal, / hogy mehessünk a kerek ég alatt, / lobogó csillag felett az örök életre!"

      A régiek szerint "fűbe, fába hagyta Isten az orvosságát". Éppen ezért Nagyboldogasszony ünnepén virágokat, gyógyfüveket volt szokás szentelni, miket az épülő házak alapjába, ifjú párok ágyába, csecsemők bölcsőjébe és haldoklók párnájára tettek azért, hogy őket Mária, "...halottaknak megszabadítója, szomorúak megvigasztalója, gondban lévők jó tanácsadója, magyaroknak megoltalmazója sose hagyja el."

      Az Érdy kódex szerint Szent Gellért is beszélt a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről. "Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István király es ez szegény országát Bódogasszony országának nevezé."

       Már mostan a szép boldogasszonynapi katolikus hagyomány felemlítése után hadd álljon itt summázatként a hallott evangéliumi szakasz rövid bibliai-teológiai kifejtése, valamint a mindenképpen fellelhető mélylélektani hatásmechanizmus explorálása. Az Ige-teológia álláspontja szerint Mária éneke, a Magnificat Istent dicséri mindazért, amit a maga személyében csodaeseményként megtapasztalt. Ez az értelmezés szigorúan arra fókuszál, hogy a természetfeletti, azaz transcendentális töltésű esemény, a szűztől fogantatás a magabiztos  prófétai  jövendölések  valóra válása, vagyis Isten történelemi ténnyé lett hatalmának megvalósulása, proklamálása. A biblikus Mária-tisztelet alapját a Mára-ének azon mondata adja meg, amelyben az Isten-szülő megfellebbezhetetlenül tisztába teszi Istenhez való perszonális viszonyát. Azt mondja: Isten „...reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára..." Tehát: Mária nem Isten „csak" Isten-szülő, a názáreti Jézus szülőanyja! Mint ilyen, az anyák korok feletti klasszikus prototipusa, legméltóbb példaképe. Ebben az értelemben semmi kétség: az anyaság egyenlő a Máriától örökölhető szentség állapotával. Ennek a lélek szerinti elfogadása adja meg az anyaság katartikus súlyát és jelentőségét. Ez tehát a lélektani hatás

      Végül halljuk mai alkalmi Igénknek méltó parafrázisát
Dienes Valéria 20. században alkotott író, filozófus, az első magyar egyetemi tanár-nő „Magnificat" című versében:

Magasztalja lelkem az én Uramat,
örvendezve élek szárnyai alatt,
szolgálója lettem, lepillantott rám,
alázattal zengi dicséretét szám.

Ami velem történt, nem volt soha még,
boldognak mond engem minden nemzedék,
nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
jóságában százszor szent az Ő neve.

Irgalma leárad, népünkre borul,
félelmünkre válasz, és szívünkre hull,
mindenható karja, csak egyet suhint,
s a kevélykedőket széjjelszórja mind.

Letöri a gőgöst képzelt magasán,
alázatos hívét áldja trónusán,
éhezőknek étket tele kézzel ád,
de a gazdagoktól zárja kapuját.

Igazak dolgára örök gondja van,
szívén hordja népét nagy irgalmasan,
atyáinkhoz szólott évezreken át,
benne bízó népe ismerte szavát.

Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
Fiút és a Lelket századokon át!
Tudom, hogy mit adtál: töviskoronát,
áldott légy ma érte, s minden koron át!

Amen!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész