A folklór kegyesség, de a szekuláris- és a vallási néprajz is egyaránt gazdag tartalmú elnevezésekkel illeti ezt az elmúlóban lévő hónapot. Íme néhány. Augusztus: Bőség hava,  Kisasszony hava, Nyárutó hava, Újkenyéri hálaadás hava...                 

      Augustus császár Krisztus előtt 7-ben - miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le - a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot. Az „augustus" szó szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb" (augustus) jelzőt találta rá a legmegfelelőbbnek. Augustus nevéből rangjelzés lett; ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség" jelzőjéül használta az „Augustus" nevet, a császárnék pedig az „Augusta" nevet kezdték viselni.

      Néhány népi megfigyelés: Ha forró az augusztus első héten, sokáig lesz hó a télen. -  Ha  sok  az  eső  augusztusban,

2

nem lesz jó bor a hordóban. - Amilyen az idő Bertalan napján (augusztus 24-én), olyan lesz az ősz.

      Augusztus a nyár végének közeledtét jelzi. Ebben a hónapban érte, illetve éri el a meleg a tetőpontját. A föld ekkor - mintegy - telítődik s az embernek is fel kell töltenie magát energiával. Most, amikor teljes pompájában tárul elénk a gazdag gyümölcsű természet, most keressük a társaságát s a belőle sugárzó erőt.  Naperőből annyit vegyünk fel magunkba, hogy egész télen, egész évben sugározzon bennünk, belőlünk. A Naperők ___ szíverők is és most nyílik lehetőségünk arra, hogy szívünket kitárjuk, kitágítsuk.

      E gazdag augusztusi adalék palettából most már - mintegy összegzésül is - a hónap legspirituálisabb elnevezését javaslom preferálni: Augusztus az Újkenyéri hálaadás hava. Ha ezt az összetett szavakból származó fogalmat megpróbáljuk önmagunk számára a szociológiai és politikai felhangjaitól mentesen, ezektől izoláltan interpretálni, akkor valamiféle fennkölt, magasztos eredményre jutunk. A kenyér egyenlő az élettel. Az új kenyér pedig - évenként megújulóan - a megtartatás legbeszédesebb jelképe, az isteni kegyelem legpregnánsabb manifesztációja. Ezért aztán a kenyér s minősítetten az új kenyér meglétének a ténye semmihez se hasonlítható pozitív emóciókat ébreszt. Ez az érzés: minimum az öröm érzésével enharmónikus. Jó esetben pedig kiegészül az őszinte hálaadás fennkölt érzésével.

      A hálaadás az egészséges emberi pszüché sui generis primér reakciója, logikus produktuma. Mint ilyen, személyiségformáló szerepe, az érzelmi homeosztázist komoly mértékben elősegítő és a társadalmi közérzetre gyakorolt, megbékélést indukáló hatása kétséget kizárón szignifikáns. A magukra valami adó népek kultikus és/vagy folklór ünneplés-megnyilvánulásainak  a  kezdetektől  szerves  részét  képezi   a

3

hálaadás gondolatának kifejezésre juttatása. Amerikában is van újkenyéri hálaadás, az igazi hálaadás-ünnep azonban náluk elsősorban novemberben van, de van s bizonyos értelemben nagyobb ünnep a számukra, mint a karácsony.

      A hálaadás fontosságának ugyanis megvan a maga mélylélektani magyarázata. A hálaadás pozitív érzelmi töltése  - tudatos és ügyes kommunikációval - észrevétlenül és könnyedén integrálható a szekularizált gondolkodásba is. A hálaadás gondolatának parabolisztikus megjelenése némiképp  komikusan nyomon követhető - például - még a nagy tömegeket megmozgató egykori nem boldog emlékezetű szocialista május elsejékben is. A hálaadás, mint lényeg ugyan akkor hiányzik a ceremóniából, de a keret, a tömeges demonstráció megmaradt. A hálaadásnak tehát - akár mégha látensen is - valahol helye kell legyen! Ez az élet rendje! Mert ha elmarad, akkor a hiányában nem lesz teljes az individuális és társadalmi jó közérzet. Hiánybetegség lesz belőle.         

      „Hálaadással áldozz Istennek...Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását" - így szól alapigénk. Ebbe egy jótékony perspektíva van bele csomagolva. Üzenet a sikerről. Merthogy valójában úgy van ez, ahogy egy ismeretlen szerző „A hála himnusza" című verses elmélkedésében írja:

A tiszta levegőért és a tiszta vízért; a tavaszi és őszi

lombok csodás színéért; a pillangók, a vadludak,

a madarak szárnyának rebbenéséért.

Mindenek Ura, néked zeng a hála himnusza.

A vadrezervátumokért, a síkságokért, a füves pusztaságokért, a hegyekért; a kiskertekért; a szárba szökkenő kukoricáért

s babért, mely bő termést hoz, ha eljön az idő. Bőkezű

4

ajándékaidért, melyek kielégítik az ember szükségleteit.

Minden nap és minden éjjel csodáljuk gondoskodásod.

Te irányítod döntéseinket, te biztatsz, éljünk tevékenyen.

Minden alkotásunk a te erőt adó szeretetedet visszhangozza:

a hullámzó dombok,a meredek szurdokok,a fenséges hegyek,

a vadvirágok, a gyomok az út mentén. Napkelte és csillag,

hőség és hideg mind a te dicsőségedet hirdeti, együtt dalol.  

Mindenek Ura, néked zeng a hála himnusza.

A szeretetért, mely lelkünket melengeti; a családokért,

barátokért, a minket körülvevő emberekért; szeretteinkért

itt és odaát; a gyengéd, békés gondolatokért.

Mindenek Ura, néked zeng a hála himnusza.

Mert a családok, barátok által tudatod létezésedet, akik

táplálnak, oltalmaznak és ruháznak minket, akiket

örömmel tölt el jelenléted, akik becsülik alkotásodat.

Mindenek Ura, néked zeng a hála himnusza.

Az örömért, amit csodás alkotásod látványa hoz; az örömért,

amit a hangok és a zene keltenek; a tudás és az érzés

boldogságáért; a család, a közösség öröméért; a belénk

oltott tudásszomjért; hogy a tapasztalatokat az életnek

nevezett izgalmas kalandban élhetjük meg.

Mindenek Ura, néked zeng a hála himnusza.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész