Mi következik - vajon mi következhetne - az augusztusi hálaadásból szeptemberben? Természetesen a széleskörű individuális és közösségi pozitív életelhatározás, életodaszánás. Abban az értelemben ugyanis, hogy igyekszem a legtöbbet, a legjobbat adni önmagamból! Merthogy ez perspektívikus, jól felfogott személyes érdekem is, de ami ugyanilyen fontos: a kisebb nagyobb közösségeink érdeke is! Hát ilyen hálaadó augusztusi háttér után - mi is lehetne más a következmény? Minthogy magunkévá tesszük az isteni Igét - most az archaikus Károli fordításban idézem: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak."

      Tágölelésű, lehetőleg Mindenkit elérő s Mindenkit érintő felelősség: jót tenni! Kazinczi Ferenc fennkölt stílusban leírt sorai szinte ódaszerűen szólnak erről:

Híven szeretni a jót,
Gyűlölni vesztig a gonoszt,
Eszköze lenni az isteni kéznek,
Egy nem haszontalan tagja az Egésznek,
Férfiak! ez gyönyörű jutalom.

(Kazinczi Ferenc „Híven szeretni...")

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,

Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

(Kazinczi Ferenc: „A nagy titok")

      E lélekemelő pozitív gondolati tartományba egész jól illeszkedik a szeptember elejei hangulatunk. Akár emlékképek puzzle-darabjaiként - amint saját gyermekkorunk és ifjúkorunk tükörcserepei felvillannak s bevillannak az iskolakezdés korabeli izgalmával - akár szülőként megélve e vegyes érzelmekkel kísért tanévnyitást; közvetlenül vagy csak áttételesen, de majd' mindenkit érint e téma. Számomra csodálatos és feledhetetlen élmény marad, ahogy áldott emlékezetű Nagyanyám felkészített lelkileg az első osztálynak nevezett nagy kalandra. Igaz, kicsit kuncogva, kicsit ódzkodva, de végül is megtanultam Tőle az ősi Regulát:

...Mint tudomány vásárába,

Úgy siess az iskolába.

Fohászkodjál, hogy itt Isten

Tanulásodba segítsen.

Jól elkészülj a leckére,

Tanítódnak tetszésére...

Addig tanulj, míg időd van,

Hasznát veszed nagy korodban.

A kegyesség útjában járj,

Tanulj, s így boldog lész, csak várj!...

(Részletek az „Illemszabályok"-ból)

      Az iskolakezdéssel összefüggő gondolatainkon túl, ökumenikus lélekkel illik megemlítenünk azt is, hogy a katolikus világegyháznak e hét derekán nagy ünnepe lesz. A katolikus naptár szerint ugyanis szeptember nyolcadika Kisboldogasszony Ünnepe, vagyis Jézus  édesanyja, Mária születésnapja. Jeruzsálemben már az 5. században templomot  építettek  azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Mária született. Keleten ekkor kezdték el ünnepelni Mária születését - már akkor is szeptember 8-án. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna Bazilika szentelési évfordulója volt. Számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét jelentette. A nyugati egyházban valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a 7. század végén. Az Istenszülő Szűz Mária a katolikus  hagyomány szerint Krisztus előtt 16-17. körül született Jeruzsálemben, a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joákimtól és a Lévi törzséhez tarto­zó Matthán pap és felesége, Mária leányától, Annától. A magyar nyelvterületen kultusza, patro­cí­ni­uma a reformáció és hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor (már a búcsújáró helyektől is támogatva) nagy gazdagságban. A néphagyományban Kisboldogasszony  napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan az asszonyi munkát-, főleg a fonást tiltó nap volt. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti napok neve: Kétasszonynapok, az intervallum neve pedig a Kétasszonyközi Idő.

      A Hálaadás hava után azért most már az Őszelő havába, szeptemberbe belépve, legyen útjelzőnk az Ige: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak."

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész