Az idei évben az Apostolok Cselekedetei 27. fejezetét vettük sorra. A bibliatanulmányozáson, énektanuláson kívül volt meditáció egy-egy mindennapi életünkkel kapcsolatos kérdésről, az esti áhítatot pedig a gyülekezet tagjai közösen tartották. A nagy fa alatt kint a szabadban - kis túlzással - „irodalmi szalont" is létrehoztunk: G. Marquez: Egy hajótörött története c. kisregényét kezdtük el felolvasás formájában. De szóljanak ezekről a napokról maguk a résztvevők:

***

„Azt hittem, ez a csönd nem nekem való, de megnyugtat. Örülök, hogy eljöttünk a gyerekekkel és megismerhetem a gyülekezet tagjait"  (Vica)

„½ 2 körül megérkeztünk. Nagyon jó újra itt lenni!"  (Irén)

„Harmadika, délután ½ 3. GPS segítségével is képes voltam eltévedni. Egyetlen mentsváram egy csillag és a vágy a nyugalomra, egy kis falura, a gyülekezetem ismert és még ismeretlen, ám feltétel nélkül szeretett tagjaira. Elkezdődött a lelki épülésünk, felolvasás, közös imádkozás, éneklés, ping-pong, úszás, beszélgetés. És finom kaják! Volt egy pár ember, akinek a nevével nem voltam tisztában. Ismerjük egymást, mert vasárnaponként biccentünk, mosolygunk egymásra. A „nagy család" ugyan látványos és szemet gyönyörködtető, de ez a kis csoport lelkiekben sokkal gazdagabb.... Péntek van. Megnyugvást, valóban lelki csendes napokat éltem át. Választ kerestem és kaptam is úgy a gyülekezeti tagoktól, mint az imádságokban Jézustól, Istentől. A délután folyamán összeültünk a templomban, ahol énekelgettünk frissen tanult spirituálékat, énekeskönyvi énekeket. Jövőre remélem lesz folytatás!" (Gyuri)

„Már nagyon vártam, hogy újra találkozzunk Zselickisfaludon, és felszálljunk a jelképes hajóra. Ez a hajó nem visz súlyos terheket, mert az áhítatok és a ritmusos énekek felszabadítják a lelkeket, és a hajó nem süllyed el, hanem siklik a vizen".  (Csilla)

„Ebben az évben kis családommal jöttünk - mindenki itt van. Most feltöltődünk - hazavisszük a nyugalmat, békét, türelmet, szeretetet, hogy otthon ezt mindenki felé a környezetünkben szétoszthassuk". (Becsághék)

„Óh, Zselic! Ki vagy, mi vagy te? Hogy a rekkenő hőségben dombjaid közt „hajózva" Kisfaludon hűvös révet adsz?

A kis papírcsíkokon lévő kérdésekre adott „válaszok" a késő esti órában is oly izgalmakat adtak, amelyben meghallhattuk magunk és mások lelkének rezdülését" (Gyuszi)

„Délután megemlékeztünk elhunyt református testvérünkről is, akit ezen a napon kisértek Várpalotán utolsó útjára. Majd meditáltunk a halállal és a halál utáni élettel kapcsolatos kérdésekről.

Az idén sem maradt el a szalonnasütés. A férfiak szakadó esőben ugyan, de elkészítették a tüzet. Ezalatt az asszonyok a konyhán tepsiben elkezdték sütni a szalonnát. Mire félig megsült, az eső elállt, így a szalonnák nyársra kerültek, és a tűz mellett a szalonnával együtt mi is kellemesen füstszagúak lettünk. A jó hangulat hajnali 2-3 óráig tartott." (Éva, Evelin, Sanyi)

„Jó volt köztetek lenni, szívesen emlékszem majd vissza az itt eltöltött napokra. A dudari gyülekezet nevében kérem Isten gazdag áldását rátok és a további munkátokra" (Óma Zsuzsa)

„Jó volt játszani Matyival és Sárával, ugyanakkor példaértékű Bözsike néni frissessége is" (aki 82 éves) Anikó, Márton

Nagyon örülök, hogy eljöttem, szinte új erőre kaptam a fiatalok között élmény minden perc. Remélem, hogy jövőre a gyerekek is eljönnek" (Bözsi néni)

„A nyugalom, a szeretet hatja át itt az embert. Hiszem, hogy ez a pár nap, mint egy erős lelki muníció jól jön az elkövetkezendő, előttünk álló csatában. Felidézve a kedves pillanatokat, vissza-vissza térhetünk a béke szigetére, az Úr ölébe. Hála és köszönet mindenért!" (István)

És természetesen köszönjük Bellai Zoltán nagytiszteletű úrnak és Erikának, az otthon munkatársának, hogy ismét itt lehettünk.

Lukátsné Orovicz Piroska