Litér kérem szépen egy minden szempontból élettel telt kis község. Keresztény ízlésvilágom számára pedig igazán ínyencségnek számít a helyi református gyülekezet részvételi igyekezete a falu életének széles palettáján. Nézzük csak: nyáron tengő-lengő gyerekek? Ürességtől kongó iskolaudvar? Visszahúzódó, tétlen parókia? Felejtsük el. Ehelyett: élet és nyáron nyüzsgő angol tábor, melyet az iskola és a református gyülekezet együtt szervez, majd aktuális témánk, azaz október első hétvégéjén pedig egy kis utóíz - egy angol hétvége, melyet szintén karöltve szervezett a két intézmény.

***

***

Bepillantottam, részt vettem, és tetszett! Lássuk a szereposztást: Jeff, McKenzie, Jake, Lindy és a velük együtt érkező könnyed, nyílt, fiatalos keresztyéni hangulat, mely nem pusztán jókedv, hanem istenhitben gyökerező odaszántság is. Továbbá volt itt angol tanárnéniből kettő is, tiszinéni, segítő szülők, iskolaigazgató, lelkes ifitagok, további statisztáló felnőttek - no meg szeretet, hit, lelkesedés, Bibliai üzenet, zene és a beugró, a mindig eredményes kreatív káosz (más néven spontaneitás, azaz ÉLET). A 'műsor' pedig összeállt. Reggel 9-től várta az iskolaudvar az érdeklődő gyereksereget, ahol zenés áhítat fogadta őket. A téma: One little lamb lost it's way - egy bárányka eltévedt. „Eltévedt? Elveszett? És ha már elveszett keresi-e őt valaki? Ha mi elvétettük az utat, keres-e bennünket is báránykáiként egy pásztor, hogy karján hazavigyen? Vajon mennyire vagyunk fontosak Jézusnak, a Jópásztornak?" A gyerekek gondolatait két jól ismert bibliai példázaton keresztül próbálta a rendező csapat megragadni, és figyelmüket Jézus önfeláldozó, hívogató szeretetére felhívni.

***

A lelki terelgetés után következett egy kis munka:  négy  csapatban  dolgoztak  a  gyerekek  azon,  hogy  bibliai  történeteket megelevenítsenek,   angol   szavakat   tanuljanak.   Beugrónk,   a   KÁOSZ,   abszolút főszerepet vívott ki magának néhány csoportban. De osztatlan sikerét bizonyította, hogy   minden   jó   reménységgel   ellentétben   a   darabok   délutánra   prezentálható formában összeálltak. A szervezők szeretettel várták az érdeklődő szülőket is, hogy csemetéik még büszkébben szerepelhessenek, és persze a családi sporteseményeken
is részt vehessenek. LOST! Avagy hova tőntek el rejtélyes módon Litéren a lepedőkés a seprők? Hogy? Körben-kosárlabda, lepedő-kézilabda, és seprőfoci? Az iskolaudvar pompás helyet biztosított ezeknek a fantáziaszülte sportágaknak, no meg a métának és a csülközésnek. KÁOSZ ismét színre lépett és ügyelt a jókedvre. Kicsik és nagyok lelkesen futottak, szaladtak, dobtak, elkaptak, céloztak - majd két órával később beugrónk átadta helyét a záró tábortőz szervezőinek. Megszólalt a gitár, néhány ének, és Lindy szeretettel beszélt Isten megbízhatóságáról, el nem múló, erős atyai szeretetéről a gyerekeknek és szüleiknek. Ezzel az üzenettel köszönt el a szervező csapat a kedves résztvevőktől, remélve, hogy a gyerekek antennái ezen a szombati napon a tele-villanypásztor adóvevői helyett a mennyei adóra is rá tudtak hangolódni, és Isten hívogató szeretetéből magukkal tudtak vinni némi ízelítőt. Hogy a kóstoló ne érjen itt véget, mindenkit szeretettel várt a litéri református templom vasárnap egy kreatív istentiszteletre, ahol a szeretet és az irgalom volt a fő téma - most kicsiknek és nagyoknak egyaránt könnyen érthető, rövid, a liturgia során váratlanul felbukkanó jelenetben kibontva. Úgy láttam a formabontás igen szívesen látott vendég a gyermekek és az alkalmakat csak ritkán látogató felnőttek számára. Igazán magával ragadó volt, és egészen biztosan mindenki emlékszik az üzenetre: szeresd felebarátodat, segíts szívből, szeress igazán, ahogyan Jézus is szeret, és karjában hord Téged! Eddig tartott a LOST (elveszett) névre keresztelt angol hétvége - de az üzenet, reméljük nem vész el. Legyünk sók,ahol tudunk! Legyünk ott keresztényekként ÉLET és FÉNY, ahol van kit megkeresni, megszólítani. Ettől a hétvégétől senki sem búcsúzott szívesen. Adjon Isten minél több gyülekezetet, rendezvényt, iskolaudvart, parókiát, ahonnan senki sem akar hazamenni, mert lélekben úgy érezheti, hogy éppen hazaért......

***

Nagy Éva