A katolikus naptár szerint az elmúlt héten volt Aranyszájú Szent János - más néven Joannesz Krüzosztomosz - napja. Krisztus után 344-ben született a szíriai Antiókhiában, ott, a ahol az első Krisztus-követőket keresztyéneknek nevezték el. Antiókhia Szíria fővárosa, Krisztus előtt 301-ben épült Szíria főfolyója, az Antilibanon hegységben eredő, csaknem 600 kilométer hosszú Orontes folyó balpartján. Krisztus előtt 65-ben a rómaiak elfoglalják Antiókhiát s Szíria római tartomány székhelye lesz. A birodalom harmadik legnagyobb városává fejlődik, 500.000 lakossal. Itt munkálkodott egykor Szent Pál és Barnabás apostol s innen indul el a keresztyénség eszméje világhódító útjára. Ilyen Lélektől lelkes környezetben, a genius loci szinte tapintható atmoszférájában született jómódú család gyermekeként Aranyszájú Szent János. Apja magasrangú tiszt, anyja nem csak hitre, de klasszikus műveltségre is tanítja. 18 évesen vette  fel  a  keresztséget. 

      Az útat az Evangéliumhoz Isten iránt teljesen megnyílt hitének erejében találta meg. Nála nem volt ide-oda ingadozás Platón és Jézus között. Noha szellemi képzettsége görög volt, a lelke viszont maradéktalanul keresztyén. Nincs még egy egyházatya, aki kevésbé lett volna a hellenizmus rabja, mint ő. Retorikát és filozófiát tanul, de végül is teljes szellemét a Biblia tanulmányozására szenteli. A híres antiochiai keresztyén iskola tagja. Szent Pál személyisége csodálattal tölti el, úgyannyira, hogy az apostol leveleit minden két hétben újra elolvassa. Átmeneti remeteség után beleveti magát a misszióba. Született szónok. Tudott festői és szemléletes leírást adni, vagy ha kellett, gúnyosan ostorozni. Szuggesszív előadó. Emellett szociálisan érzékeny. 397-ben püspökké nevezik ki. Magával ragadó személyiségével igazi reformátorként tevékenykedik. Véget vet a hivalkodó fényűzésnek, viszont hajthatatlanul kemény az eretnekséggel szemben. Szigorúságát nem nézi jó szemmel a többi püspök, így - politikai csellel s a császár támogatásával - megbuktatják, sőt saját székesegyházában letartóztatják. Száműzetés következik a Kaukázusban. Egészsége megrendül, de nem lanyhul a missziói elkötelezettsége. A Fekete tengerig juttatja az Evangéliumot. Élete folyamán - épp tehetsége miatt - tengernyi ellentmondás érte, de halála után töretlen elismerés lett osztályrésze. Aranyszájú Szent Jánost minden keresztyén vallásfelekezet mélységes tisztelettel illeti. 407 szeptember 14-én Komanában távozott a földi világból.   

      Az elmúlt hét másik katolikus ünnepe szerdán volt: A VII. században II. Hoszrou  perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét.

      A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba s az oltárra helyeztette Ezt az eseményt ünnepelte a római egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár három Szentkereszt -ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. 

      A kereszt tehát jel. Tágölelésű, ökumenikus szívvel s emelkedett  lélekkel - vallásfelekezeti vagy épp   világnézeti különbözőség nélkül - mindenkinek tudnia kell a négysorost: „Áll a Krisztus szent keresztje / Elmúlás és rom felett, / Krisztusban beteljesedve / Látom üdvösségemet." (Református Énekeskönyv, 230. dícséret 1.)

     Végül hadd álljon itt Dsida Jenő: „Krisztus" című verse:

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz

hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase

tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.

Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan

derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen

enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.

Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is

számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű

voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.

Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek

útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit,

s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget

nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.

Hangod fájó hullámokat kavart, mikor

a sok beszéd után rekedten újra

szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott

ruhádon vastagon ült a nagy út pora,

sovány, széltől-naptól cserzett arcodon

bronzvörösre gyúlt a sárgaság, s két

parázsló szemedből sisteregve hullottak

borzas szakálladra az Isten könnyei.

      Summázásul vissza az alapigéhez. Vagyis tehát - a fenti bizonyságok és bizonyosságok alapján - így értendő s így mindjárt érthető az apostoli szó: „...A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." 

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész