Krisztus Király Ünnepe a katolikusok fő ünnepei közül a "legfiatalabb". XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. Elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus  eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte. Eredetileg a Mindenszentek Ünnepe előtti vasárnap tartották. A II. Vatikáni Zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. Korábban ez a nap "a pünkösd utáni utolsó vasárnap" nevét viselte, saját speciális misével, amelynek bizonyos részeit a Krisztus Király miséjébe is beleillesztették. Az ünnepen a megelőző vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok. Ez az egyházi év vége, adventtel új év kezdődik. Bár ünnepként új, az alapgondolat az első keresztyén közösségek idejére vezethető vissza és az Újtestamentum számos része utal rá. Többek közt Jézus és Pilátus párbeszéde János evangéliumában, amelyben Pilátus kérdésére, hogy valóban király-e Jézus, ő ezt válaszolja: "...Az én országom nem e világból való..." (János 18:36.) A Filippibeliekhez írott levél himnusza pedig a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le így: „...Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Filippi 2:9-11) Krisztus az utolsó ítélet bírája is. Ezt jelképezi, hogy a II. Vatikáni Zsinat után a Római Egyházban Krisztus Király Ünnepe lett az egyházi év jelképes vége.

Somfai Elemér írja az ünnepről: "Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király  jön majd el megítélni mindeneket."

Ez a teológiai aspektus az alapja az Evangélium Szerint Reformált Egyházak álláspontjának, miszerint ez a vasárnap Örökélet Vasárnapjáként vagy - más megfogalmazással - az Örökkévalóság Vasárnapjáként ünnepelendő. Még valami: a katolikus gyakorlat szerint az ünnep tartalmát fejezi ki az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin röpima: "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat", azaz - magyarul - "Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik".

Jellegzetesen és megnyugtató ökumenicitással  egybecseng mindezzel a Református Énekeskönyv 468. számú dícséretének 1.  verse:  „Zengd  Jézus  nevét,  zengd  világ,  őt angyalok áldjátok! / Felékesítve homlokát, / Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!" Ugyanennek a református dícséretnek a 6. verse pedig teljes gondolati azonosulással máris zökkenőmentesen átvezet bennünket az ünnep üzenetének protestáns értelmezésébe, az örökkévalóságról szólva így: „Mily boldogság lesz majd, ha fenn / A Jézus előtt állok / És mindörökké zenghetem: / Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!" A Sola Scriptura szigorúan biblikus reformátori elve mint minden tekintetben, úgy az élet-halál-örökélet grandiózus kérdésében is abszolut tekintélyként fordul a Szentírásban foglaltakhoz. Eszerint: Krisztus feltámadásának, majd mennybemenetelének történelmi ténye ismeretében abszolút igazságként fogadja el az emberiség megváltásának végső beteljesedéseként az ember feltámadását követő idvezítését és annak utolsó állomását, az örök életet, valamint az annak keretet biztosító örökkévalóságot. Ez a tudás az emberiség számára a földi tér-idő kategóriákon felül emelkedő új perspektívákat, azaz örökkévaló távlatokat nyit meg egyszer s mindenkorra. Ezt kell integrálnia annak gondolatmenetébe, aki képes a többdimenziós felfogás, világlátás magáévá tételére. Ez a tudás idvezítő tudás.

Végül még egy számunkra rendkívül fontos aktualitás. A keresztyén egészségügyi szervezetek és az egyházak összefogásában világszerte sok országban ünnepelték tegnap  az Egészségügy Vasárnapját. A KOMT - a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága - is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Felhívásában egyebek között a következő üzenet olvasható: „Az Egészségügy Vasárnapja nagyszerű lehetőséget nyújt, hogy azonosan gondolkodó szervezetekkel, egyházakkal, gyülekezetekkel együtt erősítsük az Egyház és az egészségügy Krisztustól rendelt kapcsolatát és egységét. Mindenki  által  ismert a magyar egészségügy nehéz helyzete, de a világ legtöbb országában is válságjelektől terhes a rendszer. Óriási lehetőséget és felelősséget jelent számunkra Jézus Krisztus parancsa, amivel minket tanítványait arra küldött, hogy hirdessük az evangéliumot és betegeket gyógyítsunk. Tavaly első alkalommal tartottunk az ünnep előtt közös imádságot a magyar egészségügyért. Idén is megrendezzük imaalkalmunkat és hívjuk a Krisztust követő egészségügyi vezetőket, dolgozókat, politikusokat, egyházi vezetőket, testvéreket, hogy együtt kiáltsunk hálaadással és könyörgéssel Jézus Krisztushoz, aki úr az egészségügy fölött is. 2011. november 18-án 18 órakor a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Székházában (Budapest XI., Magyar tudósok krt. 3.) és 2011. november 19-én 9 órakor a Haller téri plébánia templomban. Kedves Testvérünk! Kérünk, hogy november 20-án imádkozz: -         az Egyház gyógyító-ápoló szolgálatáért - a magyar egészségügyért - a gyülekezetben levő egészségügyi dolgozókért - vezetésért, hogy meglássuk milyen új ajtókat nyit meg Jézus Krisztus az egészségügy ura előttünk, hogy szolgálhassuk a betegeket."

Íme, ez tehát a tegnapi Krisztus Király Ünnepének, az Örökélet Vasárnapjának és egyúttal az Egészségügy Vasárnapjának időszerű ökumenikus üzenete. „Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek..." (Jelenések 2:7)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész