Mához egy hétre ilyenkor már Karácsony másnapja lesz, túl leszünk a Szenteste varázsán, ígézetén. Tehát ma még idejében van, ma még megelőlegezhetjük magunkban az idei Karácsonynak azt a lelki töltését, amit ha szívünkbe zárunk, meg tudja határozni egész Karácsonyunkat - amúgy Lélek szerint. Ezért hangzottak fel a karácsonyi evangélium Igéi már ma reggel. Az innen is, onnan is hangzó, hitet, lelket, szellemet, személyiséget gyöngítő és bántó hírek ellenében ez egy konstans hír. Egy világmegváltó hír. A seholsincs keresztyén Magyarország tétova mai üzenetei ellenében egy határozott, pozitív, időkfelettvaló, univerzális hír. Lássuk, tényleg van-e még valami hiteles, őseredeti és mégis modern üzenete a Karácsonynak? Van-e mozgósító erejű, progresszív üzenete annak a hírnek, hogy „....született néktek...Megtartó..." Hát hogyne lenne! Ez a kristálytiszta, nem korrumpált, nem devalvált, nem leminősített evangéliumi üzenet! Amolyan különös - ám annál  megszívlelendőbb - karácsonyi ajándék. Merthogy az üzenet, az mindig ajándék. Most, itt karácsonyi ajándék! Merthogy Karácsony van, vagyis, hogy lesz nagyon rövid időn belül!

A felolvasott klasszikus karácsonyi evangéliumi történetben azt hallottuk, hogy a kiválasztott Szent Szűznek, a mindenórás Máriának és jegyesének, Józsefnek nem jutott hely a vendégfogadó háznál. Nem a nagyfokú turista forgalom miatt volt teltház a szegényes betlehemi szállodában. Hanem azért, mert „...Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet." Ez volt az első népszámlálás és ennek végrehajtása során - a törvény előírta, hogy - mindenkinek a szülőföldjére kellett elzarándokolnia, hogy ott írják össze. Nagy volt tehát a jövés-menés. A városok olyanok voltak, mint valami méhkas. A tömegek fogadására persze nem voltak felkészülve. Mária és József számára tehát nem volt hely a szálláson. Így aztán az istállóba vackolják be magukat. József előzőleg álomban intetett meg, ne taszítsa el magától a titokzatos körülmények között áldott állapotba került Máriát.

Hanem értse meg a különleges helyzetben Isten akaratát. Angyali jelenés során hallja az isteni akaratot: „...József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az." (Máté 1:20) Szinte magunk előtt látjuk a nemes lelkű Józsefet, amint óvja, védi várandós jegyesét a hidegtől.

A képzőművészet számtalan szebbnél szebb alkotásában látjuk viszont e jelenetet. Aztán ebben a nem éppen idillikus környezetben egyszerre csak megindul a spontán szülés. Az isteni gyermeknek, a világ Megváltójának jászol a bölcsője. Ezzel elindul útjára innen, a betlehemi istállóból a világ idvezítése. A sok közül egyik tanulsága az első Karácsony történésének az, hogy Mária és József egyetlen pillanatra sem akadályozza az isteni terv megvalósulását. Minden apró részlet tekintetében teljesítik Isten parancsát. Ha egyszer nem volt nékik helyük a vendégfogadó háznál, hát akkor az istállóban kell megszületnie Jézusnak. Az az Ő helyük.

Nekünk hol van kijelölve a helyünk - ez a karácsonyi fő kérdés ma. Mi hogyan támogatjuk az isteni projectet, a világ idvezítését célzó isteni szent akarat érvényre juttatását? Tudunk-e  elégedetlenkedés  nélkül,  szent  áhítattal   gondolni arra a helyre, ahová Isten bennünket állított? Ezek karácsonyi kérdések, amelyek jól és könnyedén illeszkednek a Karácsony bonyolult lélektani hatásmechanizmusainak összképébe.

Az idei Ádvent drámai híre volt, hogy Tamás Aladárnét, a 99 éves rimaszombati tanárnőt - aki felvette a magyar állampolgárságot - a szlovák hatóságok felszólították: szolgáltassa be útlevelét és több más személyes okmányát, mert meg fogják fosztani szlovák állampolgárságától. Ugyanez történt korábban Boldoghy Olivér révkomáromi magyar ajkú szlovák állampolgárral.

Amikor magyar szívünk összeszorul és háborog ezen arcátlanságok hallatán, felmerül a kérdés: bennünket hová állított az isteni akarat? Milyen a mi helyünknek a minősítése a mi értékrendünk szerint és milyen Istené szerint? Objektív  a mi értékítéletünk? Elképzelhető, hogy reálisan belegondoljunk ebbe, Karácsonyra készülve? Hisz a Karácsony egyebek között az őszinteség ünnepe, valamint az őszinte és felhőtlen öröm ünnepe. Mit is jelent meghallani és meg is érteni az isteni szót, ahogyan Mária és József a maga helyén meghallotta és meg is értette?

Nekünk mit üzenhet 2011. Karácsonyán az isteni szent akarat? Azt, hogy „...elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (II.Korintus 12:9) Ez legyen a mi Istentől kapott karácsonyi ajándékunk ezen a Karácsonyon! Az, hogy Isten nem bagatellizálja el a dolgokat, nem mondja azt, hogy az életed habostorta. Hanem édesatyai szeretetével lehajol ma is, ahogy lehajolt az első Karácsonykor is és azt mondja: Tudom, Gyermekem, hogy nem túl jól megy a sorod, mert a tőlem elszakadt múltbél gonosz politikai erők olyan helyzetet teremtettek mostanára, amin javulás majd csak keserves esztendők kitartása után várható. De te „ne félj, mert én  veled  vagyok;  ne  csüggedj,  mert   én   vagyok   Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." (Ésaiás 41:10) Nézd, az első Karácsonykor egyszülött Fiamnak nem volt helye a vendégfogadó háznál. Neki s földi szüleinek be kellett érnie azzal a hellyel, ahová nem jószántamból, de mégiscsak a tudtommal és sorsszerűen kerültek. Az istállóba... Te is így kerültél abba a helyzetbe, amiben vagy. Legyen bizalmad bennem, hogy megsegítlek! Ki fogsz jönni ebből az istálló-állapotból...

Ha emlékezetem nem csal, Ludwig Uhland a szerzője a következő, „A Te helyed" című versnek:

Hová az Isten állított,
Bizonnyal az a Te helyed.
Csak ott lehet Ö paizsod,
Csak ott lehet mindig veled.
Áldást ha kiván adni rád,
A földön szerte nem keres.
Csak ott keres a helyeden
És jaj neked, ha az üres.

Álld meg hát híven helyedet,
Akármi súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet,
Ne óhajtsd elkerülni ezt.
S ne nézz sóvárgva más felé
Ha tán helyed igénytelen.
Dicsérd az Istent éppen ott,
Az elrejtett kicsiny helyen.

Amit mulasztasz, úgy lehet
Elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed
Te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta s Ővele
Tiéd lesz majd a számadás.

Fogadd naponkint e helyet,
Mint Istened ajándékát.
Ne szőjj magadnak más terveket.
Add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán,
Imád csak ugy hallgatja meg,
Ha mint az ő hű harcosa,
El nem hagyod az őrhelyet.

Halálodig légy hű s igaz,
Úgy nyersz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz
Megdicsőítheti magát.
Örvendve töltsd be tisztedet,
Boldog reménnyel vár Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek,
Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd királyod megjelen,
A földön szerte nem keres.
Csak ott, saját kis helyeden,
S örvendve látja:- nem üres.
Oh, boldog nap számodra az,
Ha itt helyedben megtalált.

Magával visz a mennybe föl
S a trónon néked helyet ád.

Ady Endre: „Kis karácsonyi ének" című versének végére zárójelben írja a következőt: „...(Így dúdolgattam én / Gyermek-hittel, bátran, / 1883 / Csúf karácsonyában.") A költői ötlet kolosszális! Mi is csak így dúdolgathatunk 2011. csúf Karácsonyán...

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész

Epilógus

A tőlünk immár karnyújtásnyira lévő Karácsony egyúttal azt is üzeni: ennek az elmúlóban lévő esztendőnek ez az utolsó meditációs reggele. Ebből a jeles alkalomból szeretnék köszönetet mondani Azoknak, Akik az év során rendszeresen hallgatták Isten Igéjét és részt vettek a közösségi elcsendesedésben. Úgy, mint egy évvel ezelőtt, most is elmondhatjuk Isten iránti hálaadással: a szigorúan önkéntes alapon, alulról jövő kezdeményezésként, önszerveződően megtartott hétkezdő meditációkat megtisztelő mértékű érdeklődés kísérte. A 2010. évi meditációkhoz hasonlóan, a 2011. évben elhangzottak is reménység szerint meg fognak jelenni könyv alakban. A sajtó alá rendezés máris folyamatban van. A következő hétkezdő meditáció mához két hétre, 2012. január 2-án lesz, ha Isten megtartja életünket.

Kívánok a gyógyítás szent szolgálatában álló Minden Testvéremnek és Szeretteiknek áldott, békés karácsonyi ünnepszentelést és egy a mostaninál boldogabb új esztendőt.

7

Végezetül még egy tiszteletteljes kérés. Hogy a XVII. századi énekköltő, Tersteegen Gellért szavainak is érvényt szerezzünk - Ő ugyanis azt írta: „Úgy járunk itt, lenézve, / Mint ismeretlenek; / Sokan nem vesznek észre, / Hangunk se hallva meg. / De aki ránk figyel, / Víg énekünket hallja, / Szent reménység sugallja, / Mit ajkunk énekel." (Református Énekeskönyv, 455. dícséret, 6.) - kérem, énekeljük együtt a klasszikus karácsonyi dícséretet:

Dícsőség mennyben az Istennek!

Dícsőség mennyben az Istennek!

Az angyali seregek

Vígan így énekelnek:

Dícsőség, dícsőség Istennek!

Békesség földön az embernek!

Békesség földön az embernek,

Kit az igaz szeretet

A Jézushoz elvezet,

Békesség, Békesség Embernek!

Dícsérjük a szent angyalokkal,

Imádjuk a hív pásztorokkal

Az isteni Gyermeket,

Ki minket úgy szeretett,

Dícsérjük, imádjuk és áldjuk.

Ó Jézus! Ne vess meg bennünket,

Hallgasd meg buzgó kérésünket!

Jászolodnál fogadjuk,

Hogy a vétket elhagyjuk,

8

Ó Jézus, ne vess meg: hallgass meg!

Dícsőség az örök Atyának

És értünk született Fiának,

Mindkettő Szent Lelkének,

Áldások kútfejének:

Dícsőség, Dícsőség Istennek!

(Református Énekeskönyv, 326. dícséret 1-5.)