A mai napra már a karácsonyi időszakban gondosan elkészítettem az újesztendei meditációnk szövegét. Ki is nyomtattam már a kiimádkozott és megírt szöveget, amikor kaptam a fájdalmas híreket; elébb azt, hogy Dr. Rednik András főorvos úr súlyos, életveszélyes állapotban a Központi Intenzív Osztályra került. Majd hogy a Szilveszterre virradó éjszaka a Nagy Tanító  átment az Örökkévalóságba. Ez a hír felülírta mai meditációnkat. Vannak élethelyzetek, amikor a fontosnál van fontosabb. Ezért amit ma mondtam volna, egy hét múlva fogom elmondani - ha Isten engedi és élek.

Dr. Lakatos László tanár úrral egyeztetve, tisztelettel kérem, hogy újesztendei meditációnkat szenteljük ma - minden pátosztól mentesen -  dr. Rednik András főorvos úr emlékének.

Dr. Rednik András 1942. május 10-én született Budapesten. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1967-ben. Elébb klinikai kórboncnok, majd belgyógyász. 1982. óta Istennek kiválasztott, áldott eszköze Veszprémben. A Belgyógyászati Osztály nagytekintélyű osztályvezető főorvosa 2004-ig. Közben csendesen, szorgalmasan  megépíti  az  egykori  Belgyógyászati  Felvételi Osztály, majd - szinte jogutóda - a mai Sürgősségi Betegellátó Osztály alapjait. 2007-ig a Sürgősségi Betegellátó Osztály osztályvezető főorvosa.

Számos kitüntetéssel, egyebek között a "Pro Sanitate" díjjal, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjével és Veszprém Város „Pro Urbe" díjával tüntették ki. Ez utóbbit idén március 15-én vette át.

Szent Pál apostollal keressük a szavakat: „Mit mondjunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8:31) A Főorvos Úr három héttel ezelőtt azt mondta nekem: "Tudod, nehezen élem meg a mostani időket. De Isten erőt ad, hogy megéljem. Ez a dolgom, hát végzem." Aztán sietett, mert várták a betegek a Sürgősségin.

Bocsánatot kérek, hogy személyes dolgokat is mondok ezekben az emelkedett és fájó pillanatokban. Ha Rednik főorvos úr nem lett volna, a mai Sürgősségi Betegellátó Osztály alapjai nem vagy nem úgy vettettek volna meg, ahogy megvettettek. Kórházi lelkészként - bocsánat - hogy azt is elmondom: Akkoriban, az alapok megvetésénél komoly szakmai kérdések is felmerületek: Van-e helye a krízis intervencióban a Lelkigondozó Szolgálatnak? Rednik főorvos úr az „első vonal"-ba helyezte a lelkigondozást. Felvállalva az Európában természetes, ám itt különlegességnek számító terapikus beavatkozást, hogy - tudniillik - az orvos-pszichiátert s minden mást megelőzően már a lelkész segítő beszélgetést folytasson a krízisben lévő beteggel. Aki a világért se diagnosztizál, csak segít. Az orvosnak.

Rednik főorvos úr így köszöntött 1994. tavaszán: Jó, hogy,  jöttél. Nagy szükség van rád. Majd egyszer azt mondta: A Te szolgálatod ugyanolyan fontos, mint a miénk, orvosoké.

Időközben sok mindent megtudtam. Tőle.  Azt  is,  hogy  a belgyógyászat egy komplex tudomány. Az orvostudományon belül a belgyógyászat a legátfogóbb terület, amely a szervezet egészét komplexitásában vizsgálja. Úgynevezett holisztikus szemlélettel a lelki- és egyedi jellemzőket is integrálva ad teljes képet a beteg állapotáról és segíti a valódi oki tényezők feltárását. Ez az alapja a korrekten célzott terápiának és a hosszan tartó egészségmegőrzési programnak is. Vallotta, hogy a modern belgyógyászati attitűd üdvözli a régi elveket a legújabb kutatási eredmények-nyújtotta alternatív lehetőségekkel. Még nekem is - aki laikus vagyok - elmondta - belgyógyászként számára a teljes test egészének diagnosztikus fizikális vizsgálata és a mögötte lévő pszüché alapvetően fontos. Mert általa lényegi információkat nyerünk. Így, egyedi elbírálás alapján a további diagnosztikus lépések (eszközös- és laboratóriumi, valamint képalkotó vizsgálatok) célzottan meghatározhatók. Elkerülhetővé téve az esetleges,  költséghatékony és sok esetben kellemetlen vizsgálatokat.

Egy szónak is száz a vége: Rednik András főoros úr Isten soktalentumos szolgája és egyúttal alázatos orvosa volt. Mi tudjuk ezt! Ahogy körülnézek, mindenki bólogat.

Dr. Rednik András a görög katolikus hitvallás szerint nyerte el a kegyelmet. Ha annyit szabad  ebben a körben elmondani: soha sem feledte ennek a keresztségnek a jelentőségét. Mindannyian tudjuk: hívő orvos volt. Minden íze, porcikája, rezdülése erre volt hangolva. Az embersége is.

Nekem azt mondta: Isten-hit nélkül semmi az orvostudomány. Tudod - mondta -  Jézus is orvos volt. A mi őselődünk. Így kell hozzáállni minden betegséghez.

Amikor ma - az Őáltala pásztorolt Belgyógyászat Gastroenterologiai Részlegének várószobájában - Rá emlékezünk tisztelettel, kegyelettel és hálával, úgy gondolom, a kegyelemteljes evangéliumi szó fontos, amint az Rednik Andrásnak fontos volt: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" Ő tudta, érezte, el fog menni.

De - nézzük csak meg - mennyi pozitívumot hagyott maga után! Ráadásul Ő hitt az örök életben. Mert fegyelmezett orvos volt és fegyelmezett ember volt - Isten teremtménye.

Vegyük komolyan az Ő elmenetele alkalmából szóló üzenetet: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" Ha az eddigi szó, az eddigi üzenet szögletes és nem  integrálható lett volna, akkor, kérem, Neki, az Úr különleges, csodálatos hírnökének   higgyük el: „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" Tudniillik abban az értelemben hogy - ki-ki, mikor kerül sorra.

Legyen áldott dr. Rednik András főorvos úr emlékezete! Ezt az alázatos kérést megerősíti mindannyiunk ízlése, amikor néma főhajtással és egyetértéssel vsszük tudomásul, hogy a Kórház saját halottját tekinti Őt. Nagy lelki adomány volt Ő, amíg átment közöttünk s ezt az isteni adományt konvertálni kell - Isten kegyelméből!

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész