Ennek ellenére a szív - mint anatómiai értelemben vett emberi szerv - bizonyos összefüggésekben továbbra is az évezredek óta tapasztalt titok-teljes tabu témaként kezelendő.    Dr. Papp Lajos szívsebész professzor a „Jöjjön el a Te Országod" című könyvében azt írja: "A szívbetegségek hosszú   évszázadokon   keresztül  a  sebészek  számára  megközelíthetetlen területek voltak. A XIX. század végén a sebészet pápája, a bécsi Billroth professzor a következőket mondta: Az a sebész, aki valaha megkísérli, hogy szívsebet varrjon össze, biztos lehet benne, hogy kollégáinak a megbecsülését mindörökre eljátszotta. A szívsérültek, szívbetegek halálraítéltek voltak."

Gárdonyi Géza egy rövid elbeszélése arról szól, hogy az apostolok egyszer megkérdezték Jézustól: van-e Isten teremtett világában olyan valami, ami mindegyiküket felülmúlva a legremekebb alkotás, teremtmény? Jézus igennel válaszolt. Az apostolok hosszan találgattak: a csillagok, a tenger, a virág, netalán a hegyek? Jézus mindegyikre nemmel válaszolt. Mire Péter apostol így szólt: Meddig hallgatod még Uram a mi balga beszédünket? Mondd meg végre! Jézus  pedig  ezt  felelte: Isten  legremekebb alkotása a szív.

Miért is? Azért, mert akárhogy is nézzük, a szívnek  kettős funkciójáról vallott nézetek korra, nemre fajra és világnézetre való tekintet nélkül aligha változnak meg, amíg  világ e világ. Mert mi igenis szíves-séget teszünk, amikor jót cselekszünk, szívesek vagyunk valakivel, mert szeretjük, szívből szólunk, ha lelkesedünk és/vagy támogatunk valamit vagy valakit, szívügyekről beszélünk, ha szerelemről van szó. Szerintünk az ellágyulásra hajlamos ember vajszívű, a bátor oroszlánszívű, a gyáva pedig nyúlszívű. A gonoszságot elkövető szívtelen,  a másokon segítő viszont jó szívű. A szív mindmáig az ateista világnézetűek gondolatvilágában is a szeretettel kapcsolódik össze. Anyák napjára szívecskéket rajzolnak a gyerekek - és a szerelmes párok is ezt a szimbólumot küldözgetik egymásnak sms-ben, e-mailben, vagy faragják a fa törzsébe, padok deszkáira - és így tovább. Évtizedekkel ezelőtt volt egy népszerű rádió műsor „Szív küldi szívnek szívesen" címmel s a keretében   minden   elképzelhető  jót  üzentek  egymásnak  az emberek a küldött gyönyörű melódiákkal és a lélekemelő irodalmi idézetekkel. „Mert - Jézus mondja -  a szívnek teljességéből szól a száj." (Máté 12:34) Ifjúkorom énekes sztárja Kovács Kati pedig azt énekli: „...Szívet cseréljen, aki hazát cserél..." Merthogy a hazaszeretet is a szív-ügyeink közé tartozik, méghozzá komoly helyezéssel.

Ezeknek a felvillantott példák szerinti szívügyeknek azonban van egy speciális fajtája: amikor a szív metaforikus értelemben ugyan, de mégis valóságosan a mennyei Gazdához s szent Fiához, Jézus Krisztushoz hanyatlik. Mert Szent Pál apostol egyértelműen így fogalmaz - „...a Léleknek gyümölcse - egyenesen a Szentléleknek a produktuma a - szívesség..." (Galata 5:23)

Az ős-szeretet mintaszerű szív-szeretete pedig példaértékűen  Jézus Krisztus szívében van. A katolikus naptár szerint a múlt pénteken volt Jézus szívének ünnepe. Ez a hétköznapra eső ünnep a katolikus kultúrában Krisztus szívének, mint a megváltó szeretet centrumának tiszteletét hangsúlyozza. Tágölelésű, modern ökumenikus lélekkel gondolva e katolikus ünnepre, azt ökumenikus tartalommal megtöltve, vallásfelekezeti-, avagy éppen világnézeti hovatartozástól függetlenül, stílusosan szívből ajánlhatjuk megfontolásra  mindenkinek a sebeket is gyógyító jövőt is láttató dícséret-ének sorait:

Jézusban bízva én

Szívemet átadom,

Mert így, tudom: akármi ér,

Atyám szeret nagyon.

(Református Énekeskönyv, 461. dícséret 6.)

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész