Már három napja tartanak a harmincadik nyári olimpiai játékok londoni rendezvényei. Az eseménysor augusztus 12-én zárul, majd követi az augusztus 29. és szeptember 9. között zajló 2012. évi nyári paralimpiai játékok rendezvényeinek sora. Az idei játékok megrendezésével a brit főváros lesz az első város, amely háromszor rendezhet újkori nyári olimpiát. 1908-ban és 1948-ban is London volt a házigazdája a játékoknak. A NOB 2005. július 6-án, Szingapurban tartott 117. ülésszaka választotta meg a 2012-es nyári olimpiai játékok házigazdájának Londont. A szavazás során Moszkvát, New Yorkot, Madridot és Párizst előzte meg. A helyszínről hozott döntést megelőző kampányt az egykori brit olimpiai bajnok, majd konzervatív politikus, Sebastian Coe vezette sikerre. London tehát ünneplőbe öltözött. A hatalmas beruházásokkal összefüggő költségvetési kiadásoknak voltak ugyan ellenzői, összességében azonban a briteket büszkeséggel tölti el a helyszín megtisztelő megválasztása. A számos sportot magába foglaló maraton pedig ma kétséget kizárón a legnagyobb érdeklődéssel kísért világ-szenzáció.

E sorok lezárásakor Magyarországnak már van egy arany, egy ezüst és egy bronz érme.

Az olimpia ősi bölcsője Hellász. Nem véletlenül választottam tehát mai meditációnk alapigéjéül Pál apostol kontextusból kiemelt szavait. Szent Pál ugyanis jelentős missziót fejtett ki görög földön. Antropológiáját és teológiáját, valamint lánglelkű Krisztus-hívő eszmefuttatásait komoly mértékben befolyásolták a hellén hatások. Egyebek között a nagyon gyakorlatias missziói- és lelkigondozói tanácsai során sokszor kölcsönöz jelképes értelemben  bizonyos fogalmakat a sportnyelvből. A korintusiaknak azt írja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág..." (I.Korintus 9:26) Nemde nem az ókori atlétika itt az ihlető - a futó, gyalogló, ugró és dobó vagy lökő sportágak összefoglaló elnevezése az ógörög  αθλόν (athlon) szó, mely akár az Athén-ből is jöhet így: athéni futás? A győztesnek járó babérkoszorú képe is világos. Sőt,  már az egykori mükénei fiatalok által is űzött ökölvívás - a püx vagy pügmé - is egyértelműen ott van Pál ragyogóan kifejező erejű jelkép tárában.

Mai alapigénk pedig először is egy megszívlelendő tanáccsal rukkol elő: „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd." Az újabb fordítás szerint: „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez." Ó, a szabályszerűség! De jó is lenne, minden egyes kritériumával, széles spektrumú rész motívumaival megtapasztalni másoknál és jólesően konstatálni perszonálisan, individuálisan és őszintén  önmagamnál!   Nem  csak  úgy, hogy  az olimpián  a

dopping kizárandó - hanem ennek kiterjesztett értelmű valóságában! Ó, a korona, a babérkoszorú! De jó is lenne, ha nem talmi babér vagy - horribiledictu - idegen babér lenne! Az élet minden területén.

Majd jön az üzenet második része a testamentum szerű apostoli vallomás: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." A hitet megtartottam - tehát. Ez itt a lényeg. Legalábbis az apostolnál. Kérdés: mi a lényeg nálunk, a mi soraink között? Lehet, hogy nem az apostoli mérték szerinti hit - merthogy e téren gyakorta vagyunk szemérmesek, titkolózók, akár még önmagunk előtt is - hanem csak valamiféle diffúz hit, annak minden szinonímájával együtt? Egy titokzatos belső tartás, amely hamar nemes harccá és szabályszerű küzdelemmé tudja magasztosítani az életet, mint az emberiség örök küzdőterét.

Az olimpiai stadionok küzdőterein folyik az ókori görög világból átörökített játék. Mi ráfeledkezünk a képernyőre. Az élet valóságos küzdőterén azonban már nem nézők, nem szurkolók vagyunk, hanem küzdőtársak. Mindenki. Ez az idei olimpiai játékok egyik mai üzenete. Erről szól Goethe Faustjának részlete is - Kálnoky László fordításában:

...Frissen lüktet az élet érverése,

s az éteri hajnalpírt köszönti újra;

ó, föld, nem ingatott meg ez az éj se,

üdén pihensz a lábamhoz simulva;

megkörnyékez derűd s mozdítja bennem

az elszánást, hogy szakadatlanul a

lét legfelsõbb fokára törekedjem...

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész