Veszprémi Református Egyházmegye

Munkahét kezdő meditáció 2012. augusztus 21-én, kedden reggelre - (Veszprémi Kórház, Belgyógyászati Centrum)

2012-08-21 07:45:52 / Rásky Miklós

Írta és beküldte: Nagy Lajos kórház lelkipásztor

 

Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

 

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

 

Tegnap ünnepelte a magyarság határainkon innen és túl országalapító Szent István apostoli királyunk ünnepét. A karizmatikus királyról sokan nyilatkoztak már, sokféle nézőpontból. Lehet különféle megközelítésben szólni Róla, mint kétségkívül rátermett, sokoldalúan művelt, korát messze túlhaladóan modern gondolkodású vezetőről, diplomáciai és hadászati szempontból is kitűnő tehetségű államférfiról, szigorú, ám szigorában is kegyes uralkodóról. Életművét lehet vezetéselméleti szempontból bonckés alá venni - és így tovább. Egy dolog azonban így évezredes távolból is nagyon szembeötlő. Az ugyanis, hogy Szent István király alakja úgy emelkedik a történelem horizontja fölé, hogy személyiségének és uralkodásának legmeghatározóbb eleme a mély vallásosság, ezen belül az egy-Isten-hit, még közelebbről a keresztyén hitvallás szerinti következetes magatartás. Államalapító tevékenysége, az európai jogállamiság és a belső jogrend megteremtése érdekében kifejtett fáradozása, a politikai érdekek mérlegelése és az uralkodásával együtt járó hétköznapi tevékenysége során, szigorú keresztyén etikai meggyőződésének szempontjai domináns szerepet töltöttek be.

Úgyannyira, hogy minden más egyéb összetevő csak secunder jelentőséggel bírt eltökélt szándékaiban. Vallja a Szentírás szavaival: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok atyjától száll alá." (Jakab 1:17) Tehát: az uralkodói bölcsesség is! Szerinte „...semminemű jó nem lehet vagy keletkezhet a létező dolgokban Isten odaszálló irgalmának kedvezése nélkül. Az isteni gondviselés szeme ugyanis tetszéssel tekinti a néki szolgáló angyali karok megingathatatlan voltát, de a bukott ember megújhodását is kegyes irgalommal szemléli s előmozdítja, hogy akit megteremtvén saját képének méltóságával ékesített fel, azt megtestesülésének szentsége által csoda módon atyai országának örökösévé tegye. Beteljesedtek hát a pátriárkák és próféták jövendölései a mi Megváltónkban - vallja - ki megmagyarázhatatlanul szűztől született, a kereszt kínszenvedése és a halál elnyerése után harmadnapon feltámadott, tanítványai körében negyven napig tartózkodott, majd szemük láttára hatolt az ég magasába..." - olvassuk egy Szent István életrajzban.

Az Uralkodó előrelátásához, perspektívikus gondolkodás-módjához hozzá tartozik, hogy már jóelőre nagyon tudatosan foglalkozik az utódlás kérdésével. Nem is annyira annak személyi vonatkozásával, hisz fia, Imre herceg trónöröklése egyértelműnek tűnik. Inkább annak mély tartalmi kérdéseire koncentrálva írja meg fiának szóló grandiózus kompendiumát, az Intelmeket. Ennek V. fejezetéből idézzünk most: „...A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: "Isten, a te ítéletidet add a királynak." És ugyanő másutt: "A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet." A türelemről így beszél Pál apostol: "Türelmesek legyetek mindenki iránt." És az Úr az evangéliumban:   "A    ti   béketűréstek   által  nyeritek   meg lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy..." (Szent István Intelmei, V. fejezet: „Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról")

Térjünk most már vissza mai igei mottonkhoz. Az első Igében ezt hallottuk: „Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van." A szentistváni elvek önmagukért beszélnek. Azt is aláhúzzák, hogy vezető kell, vezetés kell. Nem szükséges rossz - hanem megmentő súlyú menedék. Az már más lapra tartozik, hogy a tanácsosok, tanácsadók lehetnek előre- és lehetnek hátra mozdítók. A második Ige pedig nem kíván kommentárt: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató." Ilyen a jó uralkodó - mint Szent István - és a jó vezető. De ilyen a jó tanácsadó is. Akit a felülről való bölcsesség vezérel, az - nem mellesleg - szívesen veti alá magát a Szentírás örök igazságainak. A felsorolt egyéb pozitív tulajdonságai mellett nem arról nevezetes, hogy ha valamit eltökél magában, akkor attól nem tágít, semmire, senkire nincs tekintettel, ami vagy aki ellentétes véleményt tenne megfontolandóvá számára. Ehelyett toleráns a más véleménnyel szemben és egyenesen a Biblia mérlegére helyezi azt.

Ezek a szép elvek - persze - nem a demokráciában, hanem a teokráciában születtek. Ezért ilyen időtállóak. Ezért időszerű az őket megtestesítő Szent István királyra emlékeznünk - még ma is.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész