Ma lépjünk tovább legalábbis a jószándékú, pozitív célzatú meditáció szintjén. Miért mondták ezt ezek az emberek, hogy beestvéledett meg hogy a nap lehanyatlott? Nyilván azért is, mert tényleg a Nap lemenőben volt. Azonban itt egy szerény, diszkrét, őszinte és reális tényfeltáró önleleplezésről is szó van. Ez egy lelki diagnózis. Ezek vagyunk, ide jutottunk - Nélküled, Jézus! Nem kozmetikáz, nem szépít, nem retusál - hanem hű képet ad önmagáról két ember. Tévedésben voltunk. Félre voltunk vezetve - nem tudjuk ki által, de félre voltunk vezetve. Eddig. És nem tovább. Azt gondoltuk, tényleg mese a feltámadás. Most látjuk: nem az! Hanem valóság!

Ezért: „...Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott..." (Lukács 24:29) Te csak gyere be bártan az életünkbe, mert különben, a hiányodban teljesen félre leszünk tájékoztatva mindenről. Világosság kell! Nekünk  világosság kell!

Erre jön a mai Ige: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van...A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát..." Mi az, hogy elnyomás van? Itt elnyomás  van? Elnyomás lenne? Igen. Az van. Elnyomás. Egy lélektelen ideológia mentén meghatározott - vagy slendriánul még csak meg sem határozott - elnyomás. A hit ellen. A hitek ellen. A Krisztus-hit ellen és más hitek ellen is. Hogy lehetőleg senki ne higgyen semmiben, senkiben - hogy aztán annak megfelelően méginkább lelkileg leigázható, bekebelezhető, uniformizálható, manipulálható és megvehető legyen. Ez is a fogyasztó társadalom népbutító attitűdje.

Ám az Ige folytatódik is. „...A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog." A világ ma attól hangos, hogy éldd az életet, habzsold a javakat, élvezd a termék bőséget - merthogy csakhamar vége, nemhogy csak a nyárnak, de az életed nyarának is. Jön az ősz, az elalkonyulás, az elmúlás, a végtelen fájdalom - ezt szuggerálja minden csatorna, erről tudósít minden reklám. Addig vedd meg a legjobbat, addig éldd ki minden vágyadat, amíg itt vagy, mert aztán: vége mindennek.

Hát ez a hazugságok királya  a mai hazugság özönben. A prófécia szelíd, szerény és jótékony utalása -  „...a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog" - egy a keresztyén világ s a keresztyén lelkület számára evidens és konstans világ-együttható tényre utal. Nevezetesen. Hogy a hívő ember számára nincs vége mindennek a földi sötétségbe borulással, a testi-fizikai halállal.

Hanem bármily szokatlan a hangoskodó liberális nihilista ideológiával szemben: a keresztyén ember reménykedik abban, amit ilyen költői szépséggel megjelenített a próféta: „...A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog." Vagyis: nincs teljes lezárás a klinikai halál állapotában, csak egyfajta cesura van, úgy is mondhatnánk: kettőspont. Ami utána következik - akár hiszi valaki, akár nem - egy másik létdimenzióban lefolytatandó, más létforma. A látható világ tükrözi a láthatatlant. Vagyis: ami itt lent a homályosság, a sötétség miatt nem egészen látható, az ott, abban a másik létdimenzióban tökéletesen, világosan érzékelhető és értelmezhető. Erről beszél a próféta mai alapigénkben már a Krisztus előtti nyolcadik évszázadban.

Szóval, kérdezzük csak meg, nem lenne igaz, amit Jézus mond: „...Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (János 8:12) Ha nem lenne igaz, akkor mára már nyomai sem lennének a bibliás keresztyén kultúrának, a Krisztus-hívő tanok bizonyos kultúrákban tapasztalható  kétségtelen reneszanszának. Vajha így történhetnék itt a mi közelünkben is! Mindjárt jelentősen, látványosan gyógyulni kezdene a társadalom, a társadalmak mentalhigiénés állapota.

Úgylegyen! Soli Deo Gloria!

Nagy Lajos kórházi lelkész