„A hangák erőtlen nép, mégis megkeresi nyárban a magok eledelét; A mormoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; Királyuk nincs a sáskáknak, mindazonáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;” (Példabeszédek 30 25-27)
Nem tudom ki-ki mit hitt az alkalommal kapcsolatban… de bevallom, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem – ebből nem lesz semmi… Érzékeltem ugyan, hogy mindenki teljes vállszélességgel küzd a maga területén, ám a célt, ami először olyan tisztán kivehető volt, egyre kevésbé láttam, s minél közelebb ért az idő, annál jobban bepánikoltam. Aztán eszembe jutott kedvenc mondásom, mellyel másokat és magamat is bátorítani szoktam: Mindig csak a közvetlenül előttem lévő feladatra koncentráljak. Apró léptek… A Namib-sivatag, szövő madarai látványos épület együtteseket szőnek a csőrükkel, az Ausztrál sztyeppék hangyái 5-6 méter magas termeszvárakat építenek kitartó munkával és idővel. Igen, Istennek gondja van ezen egyszerű kreatúrák tevékenységére. Akkor mért félek, hogy a mi törekvésünk, hogy az evangélium a gyermekeken keresztül hatékonyan diffundáljon be a családok mindennapjaiba, kudarcra van ítélve, mikor így kezdtük – Uram, ha Te is akarod…
Május 25.-én megtartottuk a harmadik Téma napot a csőszi művelődési ház vonzáskörzetében, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére való építő jellegű szórakozást. El kell mondanom, hogy ezt az alkalmat rengeteg előkészítő munka előzte meg. Az előadók, foglalkoztatók meghívásától kezdve, az anyagok, eszközök beszerzésén keresztül, a kétkezi munkáig, ami elsősorban a takarítást, sátorverést, fűnyírást érinti, s nem mulasztom el megemlíteni a személyes hívogatók áldozatos munkáját sem.
Fontos szem előtt tartani a rendezvény nevét: TÉMA NAP – Tavaszi Ébredési Missziós Alkalmak. Vajon valóban vannak ébredések? Tényleg nem hiábavaló a munka elkezdését megelőző imádság, folyamatos könyörgés? Muszáj szólnunk Isten ügyéért, hogy Jézus is méltán szót emeljen értünk. Nem kell feltétlenül a jelenleg uralkodó természeti és időjárási anomáliákat követnünk! Azért mert a tavasz ilyen nehezen érkezett el hozzánk, s rövid tartózkodás után rögvest át adta helyét a nyárnak, majd 1-2 hét kánikula után visszadobott bennünket a télbe…? Ugyan! Azt hiszem ezt is kontrasztnak kaptuk. Mi több 25.-ére rossz időt, esőt, szelet, hideget jövendölt a meteorológia. Mi történ? Egy 70 Km sugarú körben mindenütt teljesült e baljós prófécia, kivéve Csőszön, ahol végbevittük, amire Isten elhívott minket.
A gyerekeknek 9-től bábszíni előadást mutatott be a Palánta misszió. Ezt követően volt foci, játék, ugráló vár, lengőtenisz, gólyaláb, lovas hintózás, kreatív foglakozás, arcfestés, és Örömhír klub Istenes Ritával (VISZ), aki a tőle megszokott profizmussal ötvözött alázatos munkával vonult fel, s foglalkoztatta az érdeklődő gyerekeket. Nagyon finom és laktató ételek rotyogtak a kondérokban reggeltől kezdve. Nagyon hálásak vagyunk az önkéntes „főző brigádnak”, akik mindent megtettek, hogy miután gyakorlattá lett a gyerkőcök számára: „Nem csak kenyérrel él az ember” fizikai igényük is kielégítésre került a kulináris élvezetek vonatkozásában. Pintér Béla színvonalas koncertjével záródott a gyermek program, de a nap koránt sem ért véget, mivel az érdligeti baptista gyülekezet ifjai Varga György pásztor vezetésével rendkívül dinamikus és építő TEA házat vezettek az IFI korosztályának.
A felnőttek reggel kellemes kávézással vezették fel a napot. Beszélgettünk, ismerkedtünk. Az Ég-Ígérő Keresztyén könyvesbolt Zalaegerszegről, rendkívül színes és magas szintű repertoárral vonult fel: pólók, bögrék, kitűzők, könyvjelzők, sajtó, irodalom, társasjáték, s még felsorolni is nehéz, mi mindent hoztak a legcsekélyebb forgalom reménye nélkül, miért igen hálásak vagyunk. Holló András kerekes székes társastáncoktató és tánc terapeuta, lélekemelő előadása, hitvallás és bizonyságtétele úgy gondolom nem kevesekre volt nagy hatással. Az Érzékek színházában gyönyörködhettek továbbá az érdeklődők, melynek katartikus hatásait képzett lelki gondozók segítségével beszélhették át az érintettek. Csodálatos volt ez a nap! Isten tudta, hogy mit vár tőlünk és csak reménykedhetünk, hogy tehetségünkhöz képest mindent meg tettünk, s a kifejezetten korlátozott anyagi forrásokat lelkesedéssel, találékonysággal, önzetlen felajánlásokkal, s mindenekelőtt a Lélek segítségével pótoltuk és a küldetést így vittük végbe. „Tedd amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal amid van, és a többivel ne törődj…” (F.D.Roosevelt) Most itt vagyok, a TÉMA napon túl, de az előttem tornyosuló feladatokon még innen…A munkának nincs vége, Hála Érte!!! Nagyon remélem, hogy nincs. Igyekszünk nem ráülni a sikerre. Dolgozunk, szolgálunk, imádkozunk. Mindenki – én is…és próbálom tenni amit, tudok. Azt hiszem, a többi nem számít, hisz tudja jól Isten, milyen eszközöket bocsátott a rendelkezésemre, s azt is tudom, nem vár el többet, csak amennyire képes vagyok.
Ezért- „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy mér elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. „ (Filippi 3; 13-14 )
Bánáti Tiborné, Saci