Ennek a helynek aurája van, mely valóságos védő buraként borul a látogatóra. Sokszor hangoztatott véleményem, hogy a koncentrált atmoszféra elősegíti a koncentrált gondolkodást is. Hatványozottan élvezhettük ennek áldásait a sikondai táborban, ahol idén nyáron augusztus 5-10-ig nyaraltunk csőszi, soponyai, tatabányai szervezés alól kikerülő gyerekekkel. Minimális volt a fegyelmezésre pazarolt energia. A gyerekek valóban nagyon jók voltak, fegyelmezettek és végül, de nem utolsó sorban nagyon befogadóak. Szivacsként itták magukba a tanítás, ami ebben az évben a stabil alapon nyugvó házépítésre épült, magába foglalva az okos és bolond építkező (Máté 7;24-27), Zákeus a vámszedő (Máté 19), Rodé a szolgáló lány (Apcsel. 12-13) és a béna társát Jézus elé vivő négy barát (Márk 2;1-12) történetét. A Mecsek, a Zselic és a Zengő csúcsok között, ékszerdobozként megbúvó kis település, úgy simul a környezetbe, ahogy nekünk illene belesimulni Isten tenyerébe. Itt valahogy konzerválódott egy kis békebeli nyugalom. Talán azért is ment minden olyan könnyen…
Mitől jó egy tábor? Hajahaj! Ha erre létezne recept, nem lenne szükség felkészítő hétvégékre, alfakurzusokra, előre megszerkesztett tábori anyag – programcsomagok igénylésére és még nagyon sok mindenre. Mikor a tavalyi táborból megjöttünk egy kedves katolikus hitoktató testvér kérdezte: - Ti hogy csináljátok? A gyerekek mindig olyan nagy szeretettel és lelkesedéssel számolnak be róla… - Neki sem tudtam egyértelmű választ adni. Csak csendben jegyzem meg, hogy többnyire 75-25 %-os arányban vannak többségben a református gyerekek a katolikusokkal szemben egy ilyen Reformárus Hittanos Táborban, ahova Viczó Piroska (gyermekmunkás), és Czimmermannné Hajnal Tímea (hitoktató), nem lasszóval szokta összefogdosni a jelentkezőket.
Nagyon sok munka, túlóra, előkészítő megbeszélés, és nem utolsó sorban rengeteg ima előz meg egy ilyen vállalkozást. „ Hogy csináljuk?” Magam is sokat gondolkodtam rajta és megszégyenülve jöttem rá, hogy én semmit sem szoktam csinálni, csak magamat adom, és csak halkan jegyzem meg, legalább annyira szoktam élvezni, mint a gyerekek. Hogy is csináljuk? Azt hiszem most már nagyon nagy a rutin ebben a témában, de hála legyen érte, nem vagyunk eltelve magunktól. Minden évben ugyan olyan izgalom és vizsga drukk előzi meg az indulást, mint első alkalommal. Igaz, a nehézségek is mindig mások. Ebben az évben például kicsit kicsúsztunk az időből és pánik hangulatban próbáltunk még szabad táborhelyet levadászni. Bizton állíthatom, hogy ezt a táborozó helyet az utolsó pillanatban, nekünk az Úr rendelte, mellesleg a csajok oroszlánként küzdöttek érte. Az idén kicsit kevesebben voltunk, de elképzelni is nehéz, milyen anyagi erőfeszítéseket tesznek egyes családok, hogy gyermekük eljusson egy ilyen táborba. Mondom ezt annak ellenére, hogy a szervezők mindig igyekeznek a legoptimálisabb árfekvésben kikalkulálni egy-egy tábor heti díját. A szülők természetbeli felajánlásai is nagyon sokat nyomnak a latban, hisz’ az élelmezés az egyik legérzékenyebb terület, ami az költségeket illeti.
Azok a munkatársak, akik a konyhai szolgálatot látták el, a szememben valóságos hősök! Erre, azt hiszem, születni kell. Mindegy, hogy hány éves háziasszonyi rutinnak rendelkezik is valaki, az már szinte művészet volt, hogy 80 (!) emberre folyamatosan, csúszás nélkül, időben készen volt az étel. Többnyire napi két alakommal ettek a gyerekek főtt ételt, és hálatelt szívvel mondhatjuk el, hogy a 10 év táborozás alatt még nem fordult elő olyan jellegű probléma, amit az étkeztetés okozott volna. Jelzem – egy olyan időszaka volt ez a nyárnak, mikor szabadban, árnyékban is +30-34°C volt, s ezek után nem nehéz elképzelni, a hatalmas gázzsámolyok melletti +45 fokot. A konyhai segítők 05.30.-kor rövid áhítat után álltak munkába, és utolsóként hagyták el az étkezőt, természetesen vacsora után. Senkit sem akartam név szerint kiemelni, de nem tudok szó nélkül elmenni a nagy ifi által szervezett, megrendezett és profi módon levezett sport nap mellett. Fiataljaink felnőtteket meghazudtoló komolysággal és odafigyeléssel csinálták végig ezt az alkalmat. Kicsik, nagyok, egyaránt élvezték és itt már az elején nem volt tényező, hogy ki fog nyerni, annyira sikerült magunkat átadni a játék örömének. Sokat fejlődtek a gyerekek és hosszú volt az út idáig. Most már számba vehető segítségek és méltó partnerei a felnőtteknek.
Még is sokszor agyalok rajta, hogy lehetne jobban csinálni… Ne legyen sablonos, megszokott, unalmas, elcsépelt. Ne a mások által lerágott csontot akarjuk a gyereke torkán legyömöszölni. Vaizerné Molnár Erzsébet, közösségünk elnyűhetetlent vezetője, lelki anyja, szíve, motorja, lelkiismerete mondogatja sokszor: - Sacika! Hagyjad az Istent is dolgozni!- Ja! Ezt mindig elfelejtem… Mint szinte minden alkalommal. Mért gondolom, hogy Isten tőlem „mindent” vár? Nem tudom, de ezen jó lenne változtatni. Csak azt várja, amire képes vagyok. És nagyon hálás vagyok érte, hogy ez messze alul múlja a „minden” fogalmát. A programokról kirándulásokról, étkezésről, vetélkedőről és egyéb szórakozásról, beszéljenek a gyerekek és azok a szülők, kik úgy állítanak meg bennünket, munkatársakat az utcán, boltban, postán, stb, hogy „Nem tudom, mit csináltok ti ott, de jövőre menni akar a gyerek megint.” Mit csináltunk? Semmit. Azt hiszem csak hittel hagytuk az Urat dolgozni, s amellett mi is szerényen túlóráztunk…

A szolgálók:
1. Balogh Lászlóné - munkatárs Csősz (Soponya) - étkeztetés 2. Bánáti Tiborné - munkatárs Csősz (Soponya) - gyermekmunka 3. Borsos Teréz - lelkipásztor Csősz - ifjúsági munka 4. Borsó Viktória – munkatárs Csősz - étkeztetés 5. Czimmermannné Hajnal Tímea - hitokt. Csősz (Soponya) - ifjúsági munka 6. Czimmermann Sándor - ifi vezető Csősz (Soponya) - ifjúsági munka 7. Domonkos László - presbiter Csősz - logisztika 8. Domkonos Lászlóné - munkatárs Csősz - étkeztetés 9. Fodor Lászlóné - gondnok asszony Csősz - gyermekmunka 10. Fodor Szilvia - munkatárs Csősz (Soponya) - étkeztetés 11. Horváth Gabriella - teológus (Pápa) Tatabánya - gyermekmunka
12. Kiss Zoltánné - munkatárs Csősz - étkeztetés 13. Szanyiné Zsuzsika – munkatárs Tatabánya - étkeztetés 14. Vaizerné Molnár Erzsébet - presbiter Csősz - ifjúsági munka 15. Vaizer Viktória- lelkipásztor Csősz - ifjúsági munka 16. Vass Edit Szeréna - lelkipásztor Tatabánya - Ifjúsági munka 17. Viczkó István - presbiter Csősz - logisztika 18. Viczkó Piroska - gyermekmunkás Csősz - Gyermekmunka 19. Vörös Ágnes - munkatárs Tatabánya - étkeztetés
"Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék." (1 Péter 4,11)