Amikor először értesültem arról, hogy a Református Gyülekezet jótékonysági koncert keretében a csillag születik győztesét invitálta és „hozta” el a településünkre, nagyon megörültem. Megörültem, hogy egy ilyen nívós egyéniség, a műfajában egyedi tehetség előadásának lehetek tanúja. Arra viszont őszintén megmondom nem gondoltam, hogy ilyen érzelmi töltettel távozom a koncert után.
Nem voltam még templomi koncerten és- bár régen gyakori vendég voltam- a csőszi templomban is régen jártam . Így már az első lépések és a helyem elfoglalása után rám törtek a gyerekkori élmények. A karácsonyi műsorok előtti izgalmas percek, a konfirmáció megható percei, nővérem esküvője, fiának keresztelője és még sorolhatnám.
Ebben az emelkedett lelki állapotban megjelent a művész és akkor vettem észre, hogy bizony nincs sehol mikrofon. Én még nem hallottam mikrofon nélküli koncertet és ilyen élőhangot meg pláne. Viszont engem nem az énekes Mészáros János Elek fogott meg. Engem a szerény, istenfélő, egyszerű, de nem tanulatlan ember fogott meg. Aki a csodálatos számok között olyan szenvedéllyel és egyben szerénységgel beszélt számomra rendkívül fontos dolgokról, amire kevés gyakorlott politikus lenne képes és ami százszor fontosabb nem betanult szlogenekről van szó hanem őszinte gondolatokról! A mai világunk aktuális bajairól, hazaszeretetről, kivándorlásról, értékrendbeli problémákról, közösségről. Egyszerűen, amiket mondott, és ahogy a hallgatóság egyetértően bólogatott attól borsódzott a hátam, olyan közegbe és hangulatba kerültem, amiben nagyon jól érzem magam.
Ez a környezet pedig a hit, és most nem kifejezetten a vallásosságra gondolok. Arra az érzésre, hogy olyan emberekkel tartózkodom egy helyen, akik hisznek, mind- mind sok másban, de találkoznak jó pár nagyon fontos gondolat mentén. Ezeket a gondolatokat sorolta fel a vendégünk és remélem nem csak hozzám jutottak el ezek az üzenetek. Abban viszont nagyon szeretnék hinni, hogy azok a gondolatok, amik ott láthatóan elindultak a fejekben, a templom ajtóban kifele haladva nem szálltak el, mert ha ez így van akkor, ha lassan is, de el kezdhetünk hinni abban a bizonyos szép jövőben.
Reggelig tudnám sorolni az élményeimet, de mégis röviden zárva, összegezve, egy kitűnő művész remek koncertje mellett egy igazi lélekemelő délutánban lehetett részem, ezért köszönet a szervezőknek, és innen is kívánok sok erőt és kitartást az elkezdett munkájuk sikeres befejezéséhez, hogy együtt mondhassunk hálát az elkészülő gyülekezeti házért hamarosan! Két idézettel szeretném lezárni és tolmácsolni érzelmeim.
Személy szerint néha olyan feladatot vállalok magamra, ami nem mindig jár azonnali elismeréssel és osztatlan sikerrel, és bevallom néha mint mindenki más én is elcsüggedek és kételkedem abban amiben hiszek. Eddig a következő Ákos dalrészletből szoktam erőt meríteni:
„ Sok okos megvet és nevet, de Te észre se vedd, csak adj hitet!”
Én ezen a délután megkaptam a hitet, hogy van remény a jövőre nézve. Új erőforrással is gazdagodtam, amely szintén egy idézet, ami vasárnap elhangzott: „ CSÜGGEDÉS A HIT CSŐDJE!”
Kívánom mindannyiunknak, hogy találjuk meg helyünket az életben, a mindennapokban, ahogy János fogalmazott vegyük észre küldetésünket és éljünk annak megfelelően!
És ne feledjük! : „CSÜGGEDÉS A HIT CSŐDJE”
Áldás, Békesség!
Székely Zoltán