Én először voltam a gyerektáborban. A konyhán végeztem szolgálatot a gyerekekért és a felnőttekért. Nagy örömmel szolgáltam és nagyon jó érzés volt nézni azt a sok vidám arcot, amikor jöttek reggelizni, ebédelni, vacsorázni  és a hálájukat érezni. Én nagyon jól érzetem magam. Köszönöm Istenem!

Kissné Aranka

„A gyermek Isten ajándéka, áldása a családban."- hallottuk a vasárnapi keresztelőn. Ekkor értettem meg, vagyis inkább világosodott meg számomra, hogy: ez az, ezt éreztem egész héten, Isten áldását!

Áldás, ajándék, öröm a gyermek mindenkinek, aki szeretettel szolgál közöttük, nekik és Istennek a gyermekeken keresztül. Mindegy mit teszel: tanítasz vagy főzöl, zöldséget pucolsz vagy mosogatsz, csak szeretettel tedd!

Én a konyhások között dolgoztam és leírhatatlan öröm járt át, amikor láttam a sok vidám és hálás arcot. Hálát adok én is az Istennek, hogy indított a szolgálatra és így AJÁNDÉKOT, ÁLDÁST kaphattam!

Domonkosné Jutka

Lassan két hónap telt el a tábor óta és most visszatekintve is ugyanazt tudom elmondani, amit a tábor utáni vasárnapi imaközösségen is elmondtunk sokan: Isten mindig sokkal többet ad, mint amennyit érdemlünk és amennyit talán a befektetett munka arányában várnánk (mert ilyen az ember, azt gondolja, hogy az áldás arányban áll azzal, amit ő beletesz egy feladatba. :))

Az, hogy a régóta táborozók olajozottan dolgoznak együtt talán magától értetődő, de hogy az újak gond nélkül illeszkednek ebbe a gépezetbe, az már ajándék. Mint, ahogyan az is, hogy a legelevenebb gyerekek is fegyelmezetten viselkedtek és, hogy nem történt baleset, még egy horzsolás sem a 80 fős táborban és nem volt semmi gond az önellátó étkezéssel sem. Az, hogy a fiataljaink már önállóan szolgáltak és összeállítottak, levezettek egy délutáni programot, helytálltak szobafőnökként és néha önkéntesként mosogattak is, mind-mind ajándék. Nekem személyesen az volt ajándék, hogy az Isten alkalmatlanságom ellenére is használt olyan szolgálatban, a gyerekmunkában, amit már évek óta nem végeztem. A gitározás, a dicsőítés szolgálata pedig mindig ajándék, mert szeretem az Istent énekkel és zenével dicsérni. A legnagyobb ajándék azonban talán az volt, amit a gyerekeken keresztül tanított számomra Isten a hittel való imádságról: délutáni rövid túrára indultunk a kisebbekkel a kb. 2kmre lévő horgásztóhoz, de az első 100 méter után eleredt az eső. Behúzódtunk egy fa alá és „mit csináljunk?" kérdésre azonnal jött az ovisok válasza: Hát imádkozzunk, hiszen azt tanultuk, hogy Isten meghallgatja hitel elmondott imádságot! Tették ezt ők maguk is és elállt az eső. Továbbindultunk. Újabb 200 méter, újabb eső, de már erőteljesebb zápor. Most már én is nagyobb hittel kezdtem énekelni a híd alatt, ahová behúzódtunk és újra imádkoztunk. A csoda nem maradt el: elállt az eső. Elértünk a horgásztóig, és amikor a gyönyörű napsütésben, a pulcsikat levetve sétáltunk vissza az utolsó 100 méteren arról beszélgettünk, mi felnőttek, hogy ha nincsenek a gyerekek valószínűleg csak eddig jutottunk volna és az első zápornál visszafordulunk.

"Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába."  Máté 18:3

Vaizerné Erzsi (Bözsi)

„Én az Úr vagyok a te Istened." (2Móz.20,2)

A 2-3. Osztályos gyerekeknek voltunk a vezetői Kati óvónénivel együtt. Egyik napon Sámuel életéből azt a részt tanultuk, amikor Sámuel királlyá keni Sault. A történetből megtanultuk, hogy Isten hatralmat adhat egy-egy embernek, a kérdés az, hogy mire használja? Lehet szépre, jóra, okosan, de lehet rosszul is élni vele. Kati néni egy asszociációs játékot játszott a gyerekekkel: "Ha király volnék..." Egyenként a trónra ültek és egy papírkoronával a fejükön a következő kérdésekre kellett válaszolniuk:

1.      Hol laknál?

2.      Milyen járművel közlekednél?

3.      Mi lenne, amit megvalósítanál?

4.      Milyen rendeletet hoznál?

A válaszok igen színesek voltak. Van, aki Olaszországban vagy Amerikában élne, de a legtöbb gyerek Csőszön élne ezután is. A közlekedésre a Mercedestől a kerékpárig és a Yamaha motorig minden szerepelt, de volt, aki gyalog járna. Építenének nagy házat, világot járnának, de az új iskola és orvosi rendelő Csőszön is szerepelt a tervek között, de építenének kórházat a beteg gyerekeknek, ahol az orvosok meggyógyítanák őket és éhezőknek, hajléktalanoknak is jutna étel, ha ők királyok lehetnének. A rendeletek között ilyenek szerepeltek: nem engedném, hogy: bántsák a gyerekeket, hogy fegyver legyen az emberek kezébe, hogy háború legyen.

A 12 gyermek sok-sok meglepetést és örömet szerzett nekünk a válaszaikkal. Minden pillanatát élveztük a délelőttnek. Elgondolkodtunk azon, hogy milyen őszintén, tisztán válaszoltak, komolyan gondolták, amit kimondtak. Nekem a nyár legszebb élménye volt ez a hét a gyerekekkel. A közös munka Kati óvónénivel együtt reménység szerint megtermi majd gyümölcsét a gyerekek életében is.

Istennek hála, hogy velük lehettem!

Marika néni