De azért nem volt ennyire egyszerű összehangolni a szabadidőt, az időjárást, a családi programokat: hosszú egyeztetések sora, busz lefoglalása, a sok konkrét kérdés megválaszolása: pl. elég lesz, ha autóval megyünk vagy éppen nem, és egyáltalán jó idő lesz, mert nem érdemes megfagyni egész nap, vagy tudjuk, milyen táborhelyeket akarunk megnézni, stb? Mire eljutottunk odáig, hogy minden kérdést több körben minden családdal igen nagy türelemmel megválaszoltunk, és eldöntöttük, hogy merre is indulunk, és mi az útvonal tulajdonképpen, sejtettem, a legnagyobb harcot már megharcoltuk. És valóban ez volt a legnehezebb, ami pedig azután következett, az már maga volt a felhőtlen időtöltés (ezt értsük szó szerint is, hiszen egész héten esett, és szombatra minden felhő eloszlott az ég kék tengerén, de a közösség előtt álló problémák is szertefoszlottak.)

Irány a Balaton! Na, nem a magyar tenger hűs habjaira gondolok, hanem inkább a déli part látnivalóira, a hosszabb túrákra és a sok-sok kötetlen beszélgetésre. Megnéztünk több táborhelyet, hallgatva a helyiek bölcs tanácsára, de jutott idő feljutni a fonyódi kilátóba is, sőt a magasság élvezése után megpihentünk a mélyebben fekvő, hullámaival hívogató csendes, hattyúk által benépesített balatoni kikötőnél. Mennyire nagy élmény volt nem csak a gyermekeknek, de a szüleiknek is lazítani az elkezdődött tanév meglepetéseket tartogató első negyede után! A mögöttünk lévő nyár rengeteg emléke és az előttünk álló, még egyelőre várva várt alkalom megannyi öröme igen lágyan keveredett beszélgetéseinkben. Estére nemcsak tagjainkban éreztük a kirándulás okozta izomlázat, hanem hangulatunk is teljesen átformálódott, a mindennapok sablonos egymásutániságát felváltotta az élménydús kikapcsolódás.

Mikor ezeket a sorokat olvassa a kedves olvasó (igen, hasonló félmondattal már találkoztunk a cikk elején!), elérkeztünk a karácsony ünnepéhez, már a negyedik gyertya is ég az adventi koszorún. Itt az ideje a visszatekintésnek, megérkezett a betlehemi gyermek, egy családba jött, ahol apa és anya ölelő szeretetét élhette át, ahol a legnehezebb körülmények ellenére is teljes volt a család, a nagy közösségen belül egy egészen szoros kapocs. Ez az, amit mi is fel tudunk ajánlani, mint gyülekezeti közösség: megélhetjük az igazi egységet, ahol a gyermekek anya és apa, valamint más szülők társaságában mindnyájan együtt lehetnek nemcsak a kiránduláson egy szép verőfényes napon, nemcsak szenteste a „kötelező hittanos műsor" alkalmával, de minden pénteken a csősz-soponyai családos körben, ahol lehet őszintének lenni Isten és mások előtt és tervezgetni a következő közös lépést is.

                                                     Vass Edit Szeréna Csősz-Soponya