„1979-ben kezdte szolgálatát a Billy Graham Evangelizációs Társaságban, a Tennessee állambeli Nashvilleben. Tanulmányait a Közép-Amerikai Baptista Szemináriumon folytatta, ahol mesterfokozatot szerzett 1982-ben. A következő 10 évben előbb ifjúsági, majd vezető lelkészként szolgált. 1992-ben visszatért a Billy Graham Társasághoz, ahol évekig az utógondozó, tanácsadó szolgálat koordinátoraként szolgált. Több ezer tanácsadót képzett szerte a világon Billy Graham és Franklin Graham evangelizációs útjai során. Evangelizációs konferenciák szívesen látott előadója. Többek között előadott a 2000-ben Amszterdamban megrendezett evangelizációs világkonferencián is. A Billy Graham Evangelizációs Társaság által alapított evangélista iskolákban is rendszeresen tanított 2001 és 2010 között. Gary Cobb jelenleg a Billy Graham Evangelizációs Társaság szolgálatra készítő képzéseinek igazgatója, ezeket a képzéseket felügyeli szerte a világon. Gary és felesége, Lynelle, Fort Mill-ben laknak Dél-Karolinában, két lányuk van: Rachel és Katie. Szabadidejében szívesen fest.” (Balaton NET, programfüzet)

A szinkron tolmács, az esti előadások alatt, Varga György volt, az Érdligeti Baptista gyülekezet lelkipásztora. Mindenkinek nagyon tetszett, milyen jó előadó, s nem csak a szöveg értelmét, hanem lelkületét, hangulatát is visszaadta. Az első este augusztus 22.-én, A remény forrása volt a téma címe. Ezt követte 23.-án A reménység szabadsága, majd következett A reménység közössége 24.-én, és a sorozatot A reménység küldetése zárta 25.-én este. Nehéz lenne most arról beszélni, hogy mit is értettünk meg a tanításokból. nem beszélve arról, hogy a tanulságot mindenki maga vonja le, és szűri ki a neki szóló mondandót. Ezért, hogy ne egy szubjektív tükröt állítsak a hétről, megkérdeztem egypár embert, aki természetesen a táborban és az előadásokon is részt vett, neki mi „ütött” igazán nagyot… tehát, somfordálok a kis ártatlan kérdésemmel: Neked mi tetszett a legjobban?:

Vaizerné Molnár Erzsébet: Az, hogy elkezdődtek őszinte beszélgetések. Ahogy vártam a Balaton NET fantasztikus lehetőség volt a töltődésre. S a harmadik, amire nagyon vártam, hogy abból a megfáradt, erőtlen lelkiállapotból kihozzon az Isten… É ez meg is történt.

Na, igen, nálam is elkezdődött valami, méghozzá egy nagyon nagy migrénes fejgörcs. Kórház is lett a vége, és nem tudom mit kezdtem volna a közösség nélkül, ha történetesen egyedül vagyok. Nekem is sok felgyülemlett feszültségem volt, csak, hogy az a táborral nem szűnt meg, hanem a haza hozott lélekből építkezve próbálom az életet a romokon. Olyan sok gyógyszert szedtem a fejfájásomra, hogy az már káros volt. Mos, ebben a táborban fogalmazódott meg az elhatározás, hogy nem szedek többet be.

Sokan kérdezhetnék, hogy nem volt e kevés az idő? Az idő mindig kevés, ha ilyen jó a program, ilyen tartalommal értékkel, mértekkel élvezhetünk mindent. Következő megszólítottaim Viczkó Piroska és István:

István: Rövid volt. Több idő kellet volna.

Piroska: Önismereti tábor volt ez az én számomra. Szembesülni kellett a hibáimmal. Átértékelődött sok minden. Meg kell tanulnom kezelni a félelmeket, melyek ezekből a felismerésekből fakadnak. Ez az új irányvonal nehezebb, de hosszútávon hatékonyabb. A tábor végére az fogalmazódott meg, hogy még erősebben az Istenbe kapaszkodva menni tovább.

Amikor még a táborban voltunk, sokszor eszembe jutott, ahogy a gyerekeket néztem, hogy senki sem hiányolta a számítógépet. Fociztak, tollasoztak, babáztak, fogócskáztak, vagy csak beszélgettek. Strandoltak a NET-Beach-en, napoztak, fürödtek, csúszdáztak, ugráló váraztak, homokvárat építettek egy verseny keretén belül, melyet az induló két csapatból az egyik, (a nagyok ) meg is nyert, ahogy azt a rendezvényzáró esten, nagy örömünkre meg tudtuk. Nem hiányzott a net, mert ott volt a NET (Nemzetközi Evangéliumi Találkozó). A NET-Beach pedig arra volt hivatott, hogy a Balaton parton strandoló keresztyén emberek, családok, a saját normáikhoz képest, jól érezhessék magukat. Nem éreztük, hogy most valamiről lemaradnunk. Ez volt benne a legklasszabb.

Domonkos Laci: Többet kaptam, mint vártam. Visszakaptam valamennyi békességet… nem mindet. Nekem itthon, folytatva az elkezdett terápiát, mit a táborvezető oly szakértő gonddal, és kellő tapintattal kezdett el. Tudatosan törekednem kell arra, folyamatosan emlékezzek az ott történtekre, illetve az érzésre magára, ami tükrözi azt az első nagy, lobogó szeretetet a Krisztus iránt, ami a kezdetekben jellemezte az Istennel való viszonyomat. Erre akarok emlékezni, erre akarok figyelni ez után! Azon gondolkodtam, vajon, hogyan lehetne ezt az érzést, vagy inkább helyzetet konzerválni… S ahányszor csak végig gondolom, mindig ugyan arra a következtetésre jutok: Szemkontaktus, napi megtérés, szolgálat (másokat magam elé helyezni), szeretet, és végül, de nem utolsó sorban, IMÁDSÁG. Épp itt tartottam gondolatban, ahogy következő áldozatomat cserkésztem be.

Vass Edit Szeréna is nyilatkozik kérésemre, és válaszol kérdésemre: Mi volt benne a legjobb? Hogy meg volt a helye és az ideje a beszélgetéseknek, pihenésnek, kikapcsolódásnak is. Ez teljesen jó ritmikusságot adott a hétnek. Lehettél társaságban, vagy elvonulhattál, igény szerint. Jó volt és meg kéne ismételni. Nem csak jövő nyáron, hanem akár a közeli, vagy távolabbi jövőben, akár egy hosszú hétvégén. .

Ez nagyon jó ötlet, gondolom később. Meg kéne ismételni. Utána rögtön az jut eszembe, hogy ha ez felvetésre kerül, remélem nem lesz ellenvetés, vagy kifogás, még ha teljesen érethető és elfogadható is, tekintettel mások és a magam időbeosztására, illetve agyagi helyzetére. Na, oké, ezen még ne aggódjunk. Szóval dobon a „Bogi-szindrómát”, és reményteljesen nézek a jövőbe, nem nézve a körülményekre, különös tekintettel arra nézve, hogy hányan is dobták vissza szerény személyem négyszemközti beszélgetésre történő felvetését. Tehát hittel agyalok, és agyalgatva hiszek, mikor elérem az utolsó riport alanyomat:

Domonkosné Jutka: A tábor elején úgy gondolta, csoda kell ahhoz, hogy helyre jöjjünk. Csodát vártam, és meg is kaptam. Ezért innentől kezdve azért küzdök, hogy ezt az állapotot megtartsam.

„És lesz igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké…” (Ézsaiás 32;17) Köszönöm szépen!

Mindenkinek mindent köszönök, és kellemes visszazökkenést kívánok a mindennapokba!

Saci