Csőszi Református Egyházközség Honlapja

BÖJT

2013-02-17 14:47:43 / Molnár Erzsébet

„Jézus ezt mondta nekik: De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9, 15)

 

Felmerül a kérdés: Hogyan is álljon a böjt(ölés) kérdéséhez egy Krisztus útján járni akaró, hitét akár református módon gyakorolni kívánó, XXI. századi környezetben élő ember? Biztosan nem úgy, mint ahogy az ószövetségi, vagy a „vőlegény” közösségét el nem fogadó, és annak lehetőségeivel élni nem kívánó újszövetségi ember. Számukra nem létezett, létezik a „vőlegény”, így annak szavára sem hallgatnak. Annak, azonban akinek „vőlegénye”, Krisztusa van, annak az a helyes, ha az Ő szavára hallgat, ha egyre jobban figyel Rá. Az a jó, ha magára veszi, amit Ő mondott, így azt is, amit mennybemenetele előtt mondott tanítványainak: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28, 20).” Ez nem jelent, nem jelenthet mást: A Krisztus-követőktől nem vétetett el a vőlegény, nekik már nem kell „kiböjtölniük” Őt, a Vele való közösséget, nekik közösségük van Vele. Így a Krisztus útján járók számára más kell, hogy legyen a böjt(ölés) értelme, mégpedig az: böjt(ölés) esetén arra kell használják a megnyert időt, a kapott lehetőségeket és a (röghöz)-kötöttség csökkenését, hogy egyre több idejük jusson Rá, egyre több lehetőségük legyen Vele élni, és egyre kevesebb kötöttséggel tudjanak járni az Általa megjelölt úton. Mindaddig, míg nem jön el az idők végezete, szükség volt, van és lesz életünkben elsőként arra, hogy Krisztust elfogadjuk, Rá hallgassunk; de azon túl minden olyan törekvésre, köztük a böjt(ölés)re is, amely meggazdagíthatja a Vele töltött időt, kiszélesítheti, elmélyítheti a Vele, és az Őt hasonlóan elfogadókkal való közösséget.

 

Részlet Dr.Bodnár Ákos gondolataiból a következő oldalról:

Kapcsolódó link:
http://www.tzsinat.hu/?p=1131