A karácsonyi díszek kö­zül nem hiányozhat a csil­lag. Ez díszíti az otthonokat, az utcákat. Mondhatjuk: a csillag a ka­rácsony szimbóluma lett. Mindenki számára van kedves üze­ne­te.

Mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a ka­rá­csony ünnepe a csillagászat által kijelölt nap: a téli napforduló napja. (A „ka­rá­csony" szavunk is ezt a jelentést rejti.) Ettől a naptól kezdve rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok. Másképpen: visszahúzódik a sötétség és előretör a világosság.

Ekként a karácsonyi csillagnak üzenete van még az Istenben nem hívők számára is. Senki nem szereti a sötétséget. Nem jó sö­tét­ben lenni, mert titokzatosságot, veszélyt, félelmet jelent. Ezzel szemben szeretjük a világosságot, hiszen az biztonságot jelent, életet. Az Istenben nem hívő ember is méltán ünnepli a téli napfordulót, azaz a vi­lágosság győzelmét a sötétség felett.

De még inkább van mit ünnepelnie az is­ten­félő embernek. A keresztyén ember szá­mára ui. a sötétség egy lelki állapotot is je­löl. Azt az állapotot, amelyre Pál apostol ekként utal: „egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál".

Az első ember(pár) esetét juttatják e­szünkbe e szavak, akiktől a szomorú sorsot örököltük, hiszen tagadhatatlanul jelen van életünkben, a mi ajtónk előtt is leselkedik a bűn, és nekünk is el kell szenvednünk a halált. A karácsonyi csillag az istenfélő em­ber számára azt hirdeti, hogy beteljesedett az első embernek adott ígéret az utódról, aki a kísértő fejére tapos (1 Móz 3,15).

A lelki sötétségben felragyog a csillagfény.

Felragyogott akkor, amikor Bálám prófétál a Jákóbból felemelkedő királyi csillagról (4 Móz 24,17), majd évezred múltán a nap­keleti bölcseknek mutat Jézushoz (Máté 2), és felragyog a szívünkben, amikor Úrrá lesz ott az a Jézus, aki azt mondja magáról: „Én vagyok a szép fényes hajnalcsillag!" (Jelenések 22,16).

Az istenfélő ember számára a karácsony a fény, a világosság győzelmének ünnepe a bűn és kárhozat sötétsége felett. Számra a csillag Jézus Krisztusra mutató jel, őt hir­de­tő ígéret, rá mutató reménység.

Jézus Krisztus születése tele van csodás elemekkel: angyali jelenés, Szentlélektől va­ló fogantatás, álomban való kijelentés, stb. A legszebb talán mégis az, hogy a meg­született Jézus Isten közös­ség­vál­la­lá­sa velünk. Az az Isten, aki sokszor idegen, távoli, kiismerhetetlen - a betlehemi jászol­böl­csőben nyugvó kisded által azt mondja: Itt vagyok! Veled vagyok! Közösséget vál­la­lok veled!

Jézus Krisztusnak nem csak a születése, ha­ nem a halála is különleges. Önmagát áldo­za­tul adta halálra a világért Keresztfára sze­gezett karjai a szeretetet, az elfogadást ke­reső embervilágot hívogatják: „Jöjjetek én­hozzám mindnyájan, aki megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11,28)

A keresztfán függő Jézus által is közösséget vál­lal velünk az Isten: magára veszi bűne­in­ket.

A feltámadott Jézus által az Istennel való kö­zösség újabb dimenziója nyílik meg: Ő az örökkévalóságot is meg akarja osztani velünk! Karácsony ünnepe a fény, a világosság győ­­zelmét hirdeti a sötétség felett.

Számunkra a karácsonyi csillag fénye Jézus Krisztusra mutat, aki által Isten kegyelme és ajándéka bőségesen kiáradt sokakra.

Ámen

Máté László, lelkipásztor