„Mert mindenki, akinek van annak adatik és bővelkedni fog; annak pedig akinek nincs, az is elvétetik amije volt!" Mt. 25: 29

Sokszor gondolkodunk el azon, hogy mink is van tulajdonképpen; mivel - milyen mértékben - hol - mikor rendelkezünk. Mi az, ami igazán a miénk, s mi az, ami „csak úgy" lett...

Nagyon lényeges elmélkedések, felismerések ezek az ember életében; hiszen nem mindegy az, hogy az életében mihez miként fog hozzá! S az sem mindegy, hogy az éppen adódó helyzetekben milyen módon tud, vagy akar megállni.

Vajon az a három szolga, akiknek a gazda távozása előtt szétosztotta a vagyonát tudta, hogy mivel rendelkezik? Számba vették a kapott javakat, mielőtt befektették, vagy rohantak a pénzváltókhoz minél több haszon reményében? S az az egy, aki egy talentumot kapott, vajon miért nem próbálta meg többé tenni azt a keveset, ami neki jutott?

S mi, kedves Testvéreim, mit tettünk volna/ mit tehettünk volna a három szolga helyében? S mit teszünk most, a saját életünkben, a saját értékeinkkel; amelyekkel rendelkezünk?

Ugyanis - tudhatjuk jól - a talentumokról szóló krisztusi tanítás nem egy távoli mese, vagy egy tőlünk független történet; hanem egy nekünk és rólunk szóló példázat. Ugyanis, mi is megkaptuk Gazdánktól képességeink szerint a nekünk szánt talentumokat. Mi sem - hasonlóan a történetben szereplőkhöz - egyforma mértékben jutottunk ezekhez, de mégis mindannyiónk számára megadatott több - kevesebb mértékű érték és ajándék. Olyan embereknek is, akikről a mellettük lévő is látja és tudja, hogy micsoda nagy képességekkel, értékekkel és javakkal rendelkezik; s bizony a szerényebben ellátott másik embereknek is vannak kincseik.

S nagyon is lényeges dolog az, hogy ki hogyan ismeri fel az életében, szívében - lelkében lévő javakat. Mennyire van tudatában annak, hogy Kitől kapta ezeket a dolgokat, s természetesen az sem mellékes, hogy tudja - e, illetve akarja - e ezeket a javakat használni.

Te kedves Testvérem, tudod - e az Istentől kapott értékeidet? Tisztában vagy - e azzal, hogy még ha mások nem is látják benned a jót, te akkor is kiválasztott vagy abban a helyzetben, abban a feladatban; ahová Isten helyezett el?

Milyen csodálatos az, amikor valaki rá tud és rá akar ismerni az Úrtól nyert javaira! S milyen nagy dolog egy ember életében, amikor ezeket a kapott dolgokat jól használja, mások javára és Isten dicsőségére tudja és akarja kamatoztatni! Isten ugyanis nem mond le a kevesebbel rendelkezőkről sem, s ugyan úgy elvárja az értékek gyarapodását tőlük is; mint a kevesebbel megáldottaktól. Ugyanis szeret bennünket, s a lehetőséget mindannyiónk számára megadja naponként, hogy jól cselekedjünk. S ezt nem érdemeink szerint teszi meg velünk, hanem azért, hogy amikor visszatér hozzánk az elszámoltatásra; valamennyiőnknek azt mondhassa:

„Jól van jó és hű szolgám, kevésen voltál hű; sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak ünnepi lakomájára!"