„És amikor mindezek beteljesednek rajtad tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik; mert veled van az Isten!” 1Sám. 10: 7

Izrael életében Saul királlyá kenésével elérkezik a királyság kora. Nagy időszak ez a nép tagjai számára, sokan ismerik a ma élők közül is azokat az éveket, – különösen az első három uralkodó idejét – amikor már nem a bírák számítottak vezetőnek, hanem a nép kívánsága szerint királyok uralkodtak Izraelben. Nem volt kiemelkedőbb, fontosabb ez a néhány év a többihez viszonyítva; s mégis a leginkább eszünkbe jut, ha az ószövetségi Isten népének életéről esik szó. Lehet úgy gondolni a királyság kezdetére, mint ahova több „lépcsőn” keresztül jutott el a nép. Vagyis volt idő kivárni, kellett legyen idő ennek az időszaknak a kivárására. S, amikor Sámuel próféta engedelmeskedve Isten akaratának királlyá keni Sault – bár akkor még a „hivatalos királlyá választás” nem történik meg – kezdetét veszi ez a hosszú, eseményekkel, fordulatokkal teli idő. Saul személye is lényeges ennél a bizonyos elindulásnál természetesen, viszont a próféta által elmondott útnak indítás sokkal jelentősebb nála. Bár Saul esetében nem olvasunk külön választásról, amiben megjelölhette, hogy mit szeretne segítségként megkapni az uralkodásához /úgy, mint például Salamonnál/; viszont 1Sám. 10: 1kk olvasva mégis egy megkapott ajándékról értesülünk. Ami pedig nem más, mint Isten jelenléte; az erről való biztosítása az új uralkodónak. Ugyanis – gondoljunk bele – nagyon sok minden megadatik egy ilyen helyzetben, ilyen tisztségben élő embernek. Evilági javakkal bőven rendelkezik. Viszont Isten jelenlétével, az erről való megbizonyosodással, sokkal nagyobb és biztosabb ajándékot kap meg, mint holmi emberi, ebből a világból való javadalmat. Sámuel próféta előre vetíti az új uralkodónak, hogy mi fog vele történni a következő órákban, s a szakaszt elolvasva tudhatjuk, hogy valóban minden úgy alakul, ahogyan arról hírt kapott Saul: találkozik az öt emberrel, sőt csatlakozik a révületbe esett prófétai csoportba is mielőtt áldozatot mutatni távozna el. S igen, a próféta szava szerint, tette, amit tennie kellett, mert vele volt az Isten! Sokszor kerülünk mi is hasonló helyzetbe olyanba, mint Saul király. Nem, természetesen nem arra gondolok, hogy bennünket is királlyá kenjenek; hanem az életünkben adódó új és újabb helyzetek sokszor éppen úgy következnek be; mint itt ebben az esetben. Szükségünk van egy útmutatásra, hogy mi fog történni. Jó tanácsokra, hogy mit és hogyan tehetünk meg. S, ami talán a legfontosabb, hogy valaki állandó jelenlétére – s az ez általi biztonságra vágyakozunk. Saul éppen ezt kapta meg, ahogyan Testvéreim mi is megkaphatjuk az Úr melletti létet és biztonságot. Nekünk is van lehetőségünk arról megbizonyosodni naponként, óránként akár, hogy nem egyedül vagyunk /még ha néha így érezzük is/, mert Isten velünk van! S így mi is bármit megtehetünk, hiszen tudjuk: ha Ő velünk, senki nem tehet/ lehet ellenünk! Az új év elején még /s persze más időszakokban is/ jó tudatában lennünk, hogy a Teremtő Isten, gondviselő Atya gyermekeiként élhetünk! Nincs tehát okunk a félelemre, aggodalomra; egy csupán a dolgunk: az égre emelni a tekintetünket és nyitott szívvel fogadni Isten áldásait!