„… nem adatik nekik más jel, csak a Jónás próféta jele!” Mt. 12: 39B

A Jézus körül lévő farizeusok egykor jelet követeltek a Mestertől. Hogy pontosan milyen jelet akartak, nem tudjuk; de annyi bizonyossá válik a szakaszban, hogy a gyógyítások, tanítások és csodatételek nem voltak elegendők a számukra. Jelet kértek talán valóban kíváncsiságból, de lehet, hogy csupán azért, mert Krisztust akartál támadni. Lehetséges, hogy kísértés volt a szándékuk? Vagy egyszerűen csak a kicsinyesség? Krisztus a jelet követelők szeme láttára tette mindazt, amiről ma is csodálattal és áhítattal gondolunk. Tette azokat a jeleket, amiket nem vettek észre az Őt próbára tevők. S Ő ma is teszi, amit tennie kell. Ma is ad jeleket az életünkbe; ma is munkálkodik. Mi meglátjuk ezt? Észrevesszük az Általa számunkra adott csodáit? Vagy úgy teszünk, mint a farizeusok, akik nem elégedtek meg a teljesen jól érthető és értelmezhető dolgokkal? Nekünk mi szükséges ahhoz, hogy lássunk és halljunk? Kell – e több, mint amit naponként megtapasztalhatunk Isten gyermekeiként? Mert valljuk be, nem kell sokáig keresgélnünk, ha Jézus jelei után kutakodunk az életünkben. Nem kell sokáig gondolkodnunk, amikor azt próbáljuk megtalálni, hogy valami apróságban / vagy éppen nagyobb dolgok által jelen van – e a Messiás velünk. Felsorolhatjuk a hétköznapjainkból azokat a dolgokat, amelyek ilyen „jelek” nekünk: gyógyulások, vágyak beteljesülése, öröm, megelégedettség… Sok – sok minden, amit szinte természetessé vált és így már odáig sodor bennünket, hogy mi is követeljük a jeleket Krisztustól. Ne jussunk el idáig! Ne akarjunk elveszni a követelőzésben és kételkedésben azért, mert esetleg kényelmesebbnek gondoljuk a „nem tevést vagy nem látást”! Nekünk élő Istenünk, megváltó Urunk van ma is attól függetlenül, hogy jelenleg testben nem láthatjuk Őt. El fog jönni az az idő is, amikor ismét együtt lehetünk vele megint. Azonban az újratalálkozásunkig sem kell tétlenül vagy reménytelenül lennünk, hiszen apróbb – nagyobb jelekben igen is észrevehetjük Őt, az Ő csodáit az életünkben! Figyelmesnek kell tehát lennünk, észrevennünk a Megváltót, mert itt van velünk ma is! „… nem adatik nekik más jel, csak a Jónás próféta jele!” Mt. 12: 39B A Jézus körül lévő farizeusok egykor jelet követeltek a Mestertől. Hogy pontosan milyen jelet akartak, nem tudjuk; de annyi bizonyossá válik a szakaszban, hogy a gyógyítások, tanítások és csodatételek nem voltak elegendők a számukra. Jelet kértek talán valóban kíváncsiságból, de lehet, hogy csupán azért, mert Krisztust akartál támadni. Lehetséges, hogy kísértés volt a szándékuk? Vagy egyszerűen csak a kicsinyesség? Krisztus a jelet követelők szeme láttára tette mindazt, amiről ma is csodálattal és áhítattal gondolunk. Tette azokat a jeleket, amiket nem vettek észre az Őt próbára tevők. S Ő ma is teszi, amit tennie kell. Ma is ad jeleket az életünkbe; ma is munkálkodik. Mi meglátjuk ezt? Észrevesszük az Általa számunkra adott csodáit? Vagy úgy teszünk, mint a farizeusok, akik nem elégedtek meg a teljesen jól érthető és értelmezhető dolgokkal? Nekünk mi szükséges ahhoz, hogy lássunk és halljunk? Kell – e több, mint amit naponként megtapasztalhatunk Isten gyermekeiként? Mert valljuk be, nem kell sokáig keresgélnünk, ha Jézus jelei után kutakodunk az életünkben. Nem kell sokáig gondolkodnunk, amikor azt próbáljuk megtalálni, hogy valami apróságban / vagy éppen nagyobb dolgok által jelen van – e a Messiás velünk. Felsorolhatjuk a hétköznapjainkból azokat a dolgokat, amelyek ilyen „jelek” nekünk: gyógyulások, vágyak beteljesülése, öröm, megelégedettség… Sok – sok minden, amit szinte természetessé vált és így már odáig sodor bennünket, hogy mi is követeljük a jeleket Krisztustól. Ne jussunk el idáig! Ne akarjunk elveszni a követelőzésben és kételkedésben azért, mert esetleg kényelmesebbnek gondoljuk a „nem tevést vagy nem látást”! Nekünk élő Istenünk, megváltó Urunk van ma is attól függetlenül, hogy jelenleg testben nem láthatjuk Őt. El fog jönni az az idő is, amikor ismét együtt lehetünk vele megint. Azonban az újratalálkozásunkig sem kell tétlenül vagy reménytelenül lennünk, hiszen apróbb – nagyobb jelekben igen is észrevehetjük Őt, az Ő csodáit az életünkben! Figyelmesnek kell tehát lennünk, észrevennünk a Megváltót, mert itt van velünk ma is!