A névnek, mint olyannak nagy jelentősége van egy ember életében; nagyon fontos volt a zsidók életében is. Mindenki neve jelentett valamit, egy életutat vagy egy eseményt jelölt. Fontos volt, mert a néven keresztül lehetett megismerni azt a bizonyos másik embert, azon keresztül lehetett tudni, hogy hová/ hogyan tartozik.

Jákobot sarokfogónak, majd helyébe lépőnek nevezték. Nem túl jó kapcsolat fűzte a testvéréhez Ézsauhoz, mivel csalással szerezte meg tőle az atyai áldást és az elsőszülöttségi jogot. Menekülnie kellett, s ebben a menekülésben alapította meg a családját. DE! Jákob találkozott az ÚR Istennel. Találkozott Vele, kapcsolatba kerültek ismét. Jákob meghallotta Isten szavát és azon a helyen - Bételben - emléket állított ennek a találkozásnak. Sőt, Isten is megpecsételte ezt a találkozást. Jákob neve megváltozott, nem a „születési nevét"; hanem a választott nép nevét kapta meg Atyjától. Milyen csodálatos Istenünk van Testvéreim, hogy nem hagyta magára akkor és ott sem a vétkes embert, hanem felemelte, új feladatra és új helyzetre hívta el. Jákob életében nagy változás következett az Úrral való találkozás után, s ez a nagy változás mások számára is érzékelhetővé vált, látható és hallható volt.

Isten találkozik, találkozni akar ma is az emberrel. Belép ma is az ember életébe, a mi életünkbe. Nem hagy magunkra, sőt Magához emel fel. Sőt mindannyiszor, amikor kapcsolatot létesít velünk, nyomot hagy az életünkben. Testvérem, tehát látszik és érződik az, ha Isten jelent meg a te életedben is. Mert onnantól kezdve sok dolog már nem lesz kérdéses, ami addig az volt. Sok dolog egyértelmű lesz, ami addig nem volt az. Akkor, ha Istent felismerted nem csak magad körül, hanem ott legbelül magadban is, te is oszlopot fogsz állítani - Jákobhoz hasonlóan - az Istennek azzal, hogy teljesen megváltoznak a dolgaid.

Csodálatos Istenünk van, engedjük hát Őt Istennek lenni, cselekedni az életünkben! Ne akarjunk helyette tenni semmit se, mert akkor elesünk az áldásaitok és a Vele való szent találkozás lehetőségétől! Vagyis elveszítjük a Tőle és Általa nyert életet! Engedjük Istent Istennek lenni, s így a legszentebb létben kaphatunk bizonyosságot az életünk végéig!